| dbo:abstract
|
- Az IBM 7070 egy – belsőleg tízes alapú számokat alkalmazó – közepes adatfeldolgozó rendszer, ameleyet 1958-ban mutatott be az IBM. Az része volt, és diszkrét tranzisztorkal épült fel, nem pedig elektroncsövekkel, mint az 1950-es évek számítógépei. Ez volt a cég első tranzisztoros felépítésű . A 7070-es modellt a 650-es és a 705-ös „közös utódjának” szánták. A 7070-es nem volt utasításkészlet szintjén kompatibilis az -essel, mivel az utóbbinak minden utasításban volt egy második ugrási címe is, ami lehetővé tette a mágnesdob háttértár optimális használatát, ám ez szükségtelen pazarlás lett volna egy közvetlen elérésű tárolóval rendelkező, ferritgyűrűs memóriát alkalmazó számítógépben. Emiatt a régi programok futtatásához szimulátor volt szükséges. A szimuláció sebessége minimálisan megegyezett a 650-esen futó program sebességével, de annál nagyobb is lehetett. A 7070-et úgy reklámozták, mint az korszerűsített változata, de csúfosan megbukott kompatibilitási problémái miatt, amelybe beletartozott az is, hogy nem kezelte helyesen a 705-ös karakterkészletét; ezzel arra késztetve az IBM-et, hogy gyorsan bevezesse az -as modellt, ami „az IBM 705 tranzisztorizált változataként” már teljesen kompatibilis volt. A 7070-es sorozat 10 decimális számjegyet és egy előjelet tartalmazó szóban tárolta az adatokat. A számjegyek kódolására a történt. Ez a kódolás 5 bitben két beállított bittel kódolja a számokat és jó hibafelismerő tulajdonságokkal rendelkezik. A karaktereket két számjegyű kóddal ábrázolták. A gépet 5000–9990 szavas mágnesmagos memóriával szállították, a CPU sebessége körülbelül 27 KIPS volt.[forrás?] Egy tipikus rendszer havi bérleti díja 17 400 dollár volt, de meg is lehetett vásárolni, 813 000 dolláros áron. A sorozat későbbi tagjai, az 1960 júliusában bevezetett IBM 7074 és az 1961-es IBM 7072, mind gyorsabbak voltak az első modellnél. Ezeket végül az 1964-ben bemutatott IBM System/360 váltotta fel. (hu)
- Az IBM 7070 egy – belsőleg tízes alapú számokat alkalmazó – közepes adatfeldolgozó rendszer, ameleyet 1958-ban mutatott be az IBM. Az része volt, és diszkrét tranzisztorkal épült fel, nem pedig elektroncsövekkel, mint az 1950-es évek számítógépei. Ez volt a cég első tranzisztoros felépítésű . A 7070-es modellt a 650-es és a 705-ös „közös utódjának” szánták. A 7070-es nem volt utasításkészlet szintjén kompatibilis az -essel, mivel az utóbbinak minden utasításban volt egy második ugrási címe is, ami lehetővé tette a mágnesdob háttértár optimális használatát, ám ez szükségtelen pazarlás lett volna egy közvetlen elérésű tárolóval rendelkező, ferritgyűrűs memóriát alkalmazó számítógépben. Emiatt a régi programok futtatásához szimulátor volt szükséges. A szimuláció sebessége minimálisan megegyezett a 650-esen futó program sebességével, de annál nagyobb is lehetett. A 7070-et úgy reklámozták, mint az korszerűsített változata, de csúfosan megbukott kompatibilitási problémái miatt, amelybe beletartozott az is, hogy nem kezelte helyesen a 705-ös karakterkészletét; ezzel arra késztetve az IBM-et, hogy gyorsan bevezesse az -as modellt, ami „az IBM 705 tranzisztorizált változataként” már teljesen kompatibilis volt. A 7070-es sorozat 10 decimális számjegyet és egy előjelet tartalmazó szóban tárolta az adatokat. A számjegyek kódolására a történt. Ez a kódolás 5 bitben két beállított bittel kódolja a számokat és jó hibafelismerő tulajdonságokkal rendelkezik. A karaktereket két számjegyű kóddal ábrázolták. A gépet 5000–9990 szavas mágnesmagos memóriával szállították, a CPU sebessége körülbelül 27 KIPS volt.[forrás?] Egy tipikus rendszer havi bérleti díja 17 400 dollár volt, de meg is lehetett vásárolni, 813 000 dolláros áron. A sorozat későbbi tagjai, az 1960 júliusában bevezetett IBM 7074 és az 1961-es IBM 7072, mind gyorsabbak voltak az első modellnél. Ezeket végül az 1964-ben bemutatott IBM System/360 váltotta fel. (hu)
|
