| dbo:abstract
|
- A latin nyelvben az ige ragozható szófaj. A ragozott igéken a következőket jelölik:
* igenem (genus, cselekvő vagy szenvedő)
* mód (modus, kijelentő, kötő vagy felszólító)
* idő (tempus, jelen, múlt vagy jövő)
* állapot (actio, egyidejű vagy előidejű, más szóval folyamatos vagy befejezett)
* szám (numerus, egyes vagy többes) és
* személy (persona, első, második vagy harmadik). Emellett az igéknek vannak igeneveik is:
* főnévi igenevek: infinitivus, gerundium, supinum
* melléknévi igenév: participium Részesülve a főnevek, illetve a melléknevek tulajdonságaiból, az igenevek részt vesznek a névszóragozásban, habár nincs mindegyiknek teljes paradigmája. A magyar felfogás szerinti időket az idő és az állapot együttese határozza meg, így hat időt tarthatunk számon. Nem létezik az összes kombináció, például a kötőmódnak nincs jövő ideje, a felszólító módnak múlt ideje. (hu)
- A latin nyelvben az ige ragozható szófaj. A ragozott igéken a következőket jelölik:
* igenem (genus, cselekvő vagy szenvedő)
* mód (modus, kijelentő, kötő vagy felszólító)
* idő (tempus, jelen, múlt vagy jövő)
* állapot (actio, egyidejű vagy előidejű, más szóval folyamatos vagy befejezett)
* szám (numerus, egyes vagy többes) és
* személy (persona, első, második vagy harmadik). Emellett az igéknek vannak igeneveik is:
* főnévi igenevek: infinitivus, gerundium, supinum
* melléknévi igenév: participium Részesülve a főnevek, illetve a melléknevek tulajdonságaiból, az igenevek részt vesznek a névszóragozásban, habár nincs mindegyiknek teljes paradigmája. A magyar felfogás szerinti időket az idő és az állapot együttese határozza meg, így hat időt tarthatunk számon. Nem létezik az összes kombináció, például a kötőmódnak nincs jövő ideje, a felszólító módnak múlt ideje. (hu)
|
