| dbo:abstract
|
- Ember esetén a némaság (latin: mutitas, mutus néma) az érthető beszédre való tartós képtelenséget jelenti, állatok esetén a hangadásra való képtelenséget. Bár egyértelműnek látszik, egyes esetekben nehéz eldönteni, hogy valaki ebbe kategóriába tartozik-e. Ilyen lehet, ha valaki magától nem tud beszélni, de mások szavát megismétli, vagy tud hangosan olvasni. Ezeket az állapotokat például egy hosszabb ideig kezeletlenül maradt afázia okozhatja. Különbséget kell tenni továbbá a nem beszélés, a beszédképtelenség, és a némaság között. A nem beszélő lehet, hogy tud beszélni, csak valami miatt nem beszél, például mutista, vagy beszéde nehezen érthető, esetleg olyan kicsi az érthetően beszélt szókincse, hogy beszéde támogatásra, kiegészítésre szorul. A beszédképtelenség ideiglenes is lehet, és azt fejezi ki, hogy az adott állapotot ideiglenesnek tekintik, tehát remélik, hogy az adott személy előbb-utóbb beszélni is fog. A siketek másként határozzák meg a némaságot: szerintük a hangadásra való képtelenséget jelenti. Ezen kívül még sok halló is úgy hiszi, hogy aki nem tud beszélni, annak nincs hangja sem. Ez nem feltétlenül van így, mert nemcsak a hosszas afónia foszthatja meg az embert a beszéd képességétől. A némaságnak több más oka is lehet. A némák rossz néven veszik, ha siketnek nézik őket. Sokuk ezért nem akar jelnyelvet tanulni és jelelni, sőt még a jelbeszédtől is tartózkodik. Ugyanezért nem jó a kérdőíveken ugyanabban a pontban rákérdezni a két fogyatékosságra. Intelligenciájukat is gyakran alulbecslik, amit szintén nem vesznek jó néven. A differenciáldiagnosztika azonban nehéz feladat, hiszen beszéd hiányában kevesebb jel alapján kell megállapítani, hogy mi a helyzet. Gyakran még a szakértők is tévednek. Nem mindegyikük tartózkodik azonban a jel alapú kommunikációtól. Ahhoz azonban, hogy valaki a jelelést tátogással kísérje, a beszédtapasztalat mellett még az kell, hogy szájképe ne torzuljon el. Megkülönböztetésre nem használható azért sem, mert a siketek sem mindig tátognak jelelés közben. Habár hasonló nehézséggel küszködnek, mint a hallás- vagy a látássérültek, a beszédfogyatékosok, még a némák sem kapnak állami támogatást vagy segítséget fogyatékosságuk miatt, mivel kommunikációs nehézségeik miatt képtelenek a megfelelő érdekképviseletre. (hu)
- Ember esetén a némaság (latin: mutitas, mutus néma) az érthető beszédre való tartós képtelenséget jelenti, állatok esetén a hangadásra való képtelenséget. Bár egyértelműnek látszik, egyes esetekben nehéz eldönteni, hogy valaki ebbe kategóriába tartozik-e. Ilyen lehet, ha valaki magától nem tud beszélni, de mások szavát megismétli, vagy tud hangosan olvasni. Ezeket az állapotokat például egy hosszabb ideig kezeletlenül maradt afázia okozhatja. Különbséget kell tenni továbbá a nem beszélés, a beszédképtelenség, és a némaság között. A nem beszélő lehet, hogy tud beszélni, csak valami miatt nem beszél, például mutista, vagy beszéde nehezen érthető, esetleg olyan kicsi az érthetően beszélt szókincse, hogy beszéde támogatásra, kiegészítésre szorul. A beszédképtelenség ideiglenes is lehet, és azt fejezi ki, hogy az adott állapotot ideiglenesnek tekintik, tehát remélik, hogy az adott személy előbb-utóbb beszélni is fog. A siketek másként határozzák meg a némaságot: szerintük a hangadásra való képtelenséget jelenti. Ezen kívül még sok halló is úgy hiszi, hogy aki nem tud beszélni, annak nincs hangja sem. Ez nem feltétlenül van így, mert nemcsak a hosszas afónia foszthatja meg az embert a beszéd képességétől. A némaságnak több más oka is lehet. A némák rossz néven veszik, ha siketnek nézik őket. Sokuk ezért nem akar jelnyelvet tanulni és jelelni, sőt még a jelbeszédtől is tartózkodik. Ugyanezért nem jó a kérdőíveken ugyanabban a pontban rákérdezni a két fogyatékosságra. Intelligenciájukat is gyakran alulbecslik, amit szintén nem vesznek jó néven. A differenciáldiagnosztika azonban nehéz feladat, hiszen beszéd hiányában kevesebb jel alapján kell megállapítani, hogy mi a helyzet. Gyakran még a szakértők is tévednek. Nem mindegyikük tartózkodik azonban a jel alapú kommunikációtól. Ahhoz azonban, hogy valaki a jelelést tátogással kísérje, a beszédtapasztalat mellett még az kell, hogy szájképe ne torzuljon el. Megkülönböztetésre nem használható azért sem, mert a siketek sem mindig tátognak jelelés közben. Habár hasonló nehézséggel küszködnek, mint a hallás- vagy a látássérültek, a beszédfogyatékosok, még a némák sem kapnak állami támogatást vagy segítséget fogyatékosságuk miatt, mivel kommunikációs nehézségeik miatt képtelenek a megfelelő érdekképviseletre. (hu)
|
