This HTML5 document contains 16 embedded RDF statements represented using HTML+Microdata notation.

The embedded RDF content will be recognized by any processor of HTML5 Microdata.

Namespace Prefixes

PrefixIRI
wikipedia-huhttp://hu.wikipedia.org/wiki/
dcthttp://purl.org/dc/terms/
dbohttp://dbpedia.org/ontology/
foafhttp://xmlns.com/foaf/0.1/
dbpedia-huhttp://hu.dbpedia.org/resource/
prop-huhttp://hu.dbpedia.org/property/
rdfshttp://www.w3.org/2000/01/rdf-schema#
rdfhttp://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#
n4http://hu.dbpedia.org/resource/Sablon:
provhttp://www.w3.org/ns/prov#
xsdhhttp://www.w3.org/2001/XMLSchema#
n7http://hu.dbpedia.org/resource/Kategória:

Statements

Subject Item
dbpedia-hu:Bányavárosok_(heraldika)
rdfs:label
Bányavárosok (heraldika)
dct:subject
n7:Heraldika
dbo:wikiPageID
408317
dbo:wikiPageRevisionID
21788580
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
n4:Címerdoboz_infobox
prop-hu:cím
bányavárosok
prop-hu:kép
Coa_Slovakia_Town_Selmecbánya.svg
prop-hu:képaláírás
Selmecbánya címere
prop-hu:képméret
120
prop-hu:magyarul
bányászcímerek
prop-hu:másNyelveken
de: Berghauwappen
dbo:abstract
A bányavárosok címerei sajátos alcsoportot képeznek a , illetve a belül. Ez főként a bányászszerszámok használatában nyilvánul meg, az adott város lakóinak fő foglalkozására utalva. A bányavárosok címerében általában keresztbe tett kalapácsok (de: Schlägel), illetve kalapács és bányászék (de: Eisen) van, de gyakori a bányász (de: Bergmann) is, (fekete) ünneplő- esetleg munkaruhában, mint címerkép és pajzstartó. Ezek jellegzetesen magyar öltözékű bányászok. Kivétel nélkül magyar csizmát viselnek, szemben a német és cseh bányavárosok címereiben szereplő alakokkal, akik soha nem viselnek csizmát. Nagybánya címerének bányásza vitézkötéses egyenruhát hord, ami teljesen eltér a német vagy osztrák címerek bányászainak egyenruhájától. A bányászattal foglalkozók már a legrégibb időkben is különféle kiváltságokkal felruházott királyi szabadosok voltak. A bányavárosok privilégiumainak része volt a pecséthasználat joga, ami egyenes úton vezetett a korai címerhasználathoz. A városi címerek között ezért a bányavárosok címerei a legrégibbek. Mivel a bányavárosok a szabad királyi városok egyik csoportját alkották, címereik legtöbbször megtartották az eredeti motívumokat. Az első ismert bányavárosi pecsét Selmecbányáé 1275-ből, mely egyúttal a második legrégibb magyarországi várospecsét az esztergomi latinok 1265-ös pecsétje után. Ezek már valódi, pajzsba foglalt címerek. A selmeci jogot 1255-ben Besztercebánya, később pedig a többi alsó-magyarországi bányaváros is elfogadta (Körmöcbánya és Újbánya kivételével), így a 13. század végén és a 14. század elején már minden alsó-magyarországi bányaváros használt címert, azonban nem mindegyikben szerepel bányászati jelkép (Körmöcbánya, Besztercebánya). A 14. századtól már több bányaváros címerében is található egy vagy több bányászszerszám. A legrégibb bányavárosi címerekben és a fennmaradt bányatelepek pecsétjein várfal látható (Selmecbánya, Gölnicbánya, Telkibánya, Korpona, Korompa). Árpád-kori kiváltságokra és címeradományra utal az és a kettős kereszt használata (Besztercebánya, Stósz, Gölnicbánya, valamint Torda régi pecsétje). Abrudbánya címerében sas (turul) tartja a két kis pajzsot. Időben ezt követik a templomok, templomtornyok, egyházi és hitéleti motívumok: a város védőszentjei, angyalok, Isten báránya, Szűz Mária stb. Ezzel szinte egykorúak az egyenruhás bányászok (Körmöcbánya 1328, Nyitrabánya, Libetbánya, Dobsina régi címere, Bakabánya, Rudabánya, Torda, Korpona, Korompa, Jászó, Újbánya, Alsó- és Felsőmecenzéf). A szabad királyi bányavárosok egy része az Anjou-korban nyerte el kiváltságait. Címerükben ezért megtalálhatók az uralkodóház jelképei, a pajzs egyik mezőjében az Anjou-, a másikban az Árpád-vágások (Libetbánya, Telkibánya, Németlipcse, Breznóbánya). Azon bányavárosok, melyek történelmük folyamán valamilyen városi szövetséget alkottak, a címerükben is utaltak erre bizonyos közös motívummal. Az alsó-magyarországi bányavárosok szövetségének célja anyagi érdekeik közös védelme, jogaik, kiváltságaik, szabadalmaik biztosítása volt. Ez a szövetség formálisan, írásos formában nem létezett. Királyi privilégiumaikat a 15. századtól közösen nyerték el. A hét bányaváros (Selmecbánya, Körmöcbánya, Besztercebánya, Bakabánya, Libetbánya, Újbánya és Bélabánya) 1420 után a királyné közvetlen uralma alatt állt és közigazgatásilag a zólyomi ispánhoz tartozott. A felső-magyarországi bányavárosok (Gölnicbánya, Szomolnokbánya [Lassúpatakkal együtt], Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Rozsnyóbánya és Igló) 1487 karácsonyán írásos statútumba foglalta szövetségre lépését. A felső-magyarországi bányavárosok szövetségéhez tartozó települések címerének közös vonása a keresztbe tett bányászcsákány és -ék. Egyes vélemények szerint ez a szövetség jelvénye volt. Különös a felvidéki bányavárosok (Szomolnok, Rozsnyó, Igló, Szepesremete) címerében látható rózsa, ami ezen városok összetartozására utal. Az 1948 és 1990 között létrejött magyarországi bányászvárosok újabb, modern motívumai többször is megsértették a heraldika szabályait. Jellemző a jelképek túlzsúfolása a pajzson és több jelkép alkalmazása ugyanazon tevékenység jelölésére, vörös csillaggal kiegészítve. A rendszerváltás után ezeket a címereket sorra megváltoztatták, de az antiheraldikus vonásokat nem mindig sikerült kiküszöbölni. Több város a régi címerét újította fel vagy régi címerének egyes elemeit használta fel az újhoz.
prov:wasDerivedFrom
wikipedia-hu:Bányavárosok_(heraldika)?oldid=21788580&ns=0
dbo:wikiPageLength
5908
foaf:isPrimaryTopicOf
wikipedia-hu:Bányavárosok_(heraldika)
Subject Item
wikipedia-hu:Bányavárosok_(heraldika)
foaf:primaryTopic
dbpedia-hu:Bányavárosok_(heraldika)