This HTML5 document contains 26 embedded RDF statements represented using HTML+Microdata notation.

The embedded RDF content will be recognized by any processor of HTML5 Microdata.

Namespace Prefixes

PrefixIRI
wikipedia-huhttp://hu.wikipedia.org/wiki/
dcthttp://purl.org/dc/terms/
dbohttp://dbpedia.org/ontology/
foafhttp://xmlns.com/foaf/0.1/
dbpedia-huhttp://hu.dbpedia.org/resource/
prop-huhttp://hu.dbpedia.org/property/
rdfshttp://www.w3.org/2000/01/rdf-schema#
freebasehttp://rdf.freebase.com/ns/
rdfhttp://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#
n10http://hu.dbpedia.org/resource/Sablon:
owlhttp://www.w3.org/2002/07/owl#
n14http://nagysandor.eu/AsimovTeka/GM_Jensen/
provhttp://www.w3.org/ns/prov#
xsdhhttp://www.w3.org/2001/XMLSchema#
n4http://hu.dbpedia.org/resource/Kategória:

Statements

Subject Item
dbpedia-hu:Geiger–Müller-számláló
rdfs:label
Geiger–Müller-számláló
rdfs:comment
A Geiger–Müller-cső egy gáztöltésű detektor, ami az ionizáló sugárzás detektálására képes. Általában henger alakú, a közepén egy vékony dróttal. A cső fala és a drótszál közé egyenfeszültséget kapcsolnak úgy, hogy a drótszál a pozitív pólus, azaz a drót játssza az anód és a cső fala a katód szerepét. A cső alacsony nyomású nemesgázzal van töltve (például argonnal). A nemesgázok nagyon jó szigetelők, ezért az áramkörben nem folyik áram. A henger egyik alapját csillámlap zárja. Ez egy vékony fal – ezen keresztül beléphetnek nagyenergiájú részecskék. Ha egy ilyen részecske belép a csőbe, akkor ionizálja a nemesgázt - pozitív ionok keletkeznek. A sugárzás által keltett elektronok és ionok elkezdenek áramlani az elektródák felé, ezzel elektromos áramot keltve. Az így kialakult kisülés azonban n
owl:sameAs
freebase:m.03ddt
dct:subject
n4:Részecskedetektorok
dbo:wikiPageID
53486
dbo:wikiPageRevisionID
22499338 24850457
dbo:wikiPageExternalLink
n14:index.html
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
n10:Commonskat n10:Jegyzetek n10:Szám
dbo:abstract
A Geiger–Müller-cső egy gáztöltésű detektor, ami az ionizáló sugárzás kimutatására képes. Általában henger alakú, a közepén egy vékony dróttal. A cső fala és a drótszál közé egyenfeszültséget kapcsolnak úgy, hogy az utóbbi a pozitív pólus, tehát az játssza az anód szerepét, és a csőfal a katód. A cső alacsony nyomású nemesgázzal (például argonnal) van töltve. A nemesgázok nagyon jó szigetelők, ezért az áramkörben nem folyik áram. A henger egyik alapját csillámlap zárja. Ez egy vékony fal, amin keresztül nagyenergiájú részecskék léphetnek be. Ha ez megtörténik, akkor a nemesgáz ionizálódik – pozitív ionok keletkeznek. A sugárzás által keltett elektronok és ionok elkezdenek áramlani az elektródák felé, ezzel elektromos áramot keltve. Az így kialakult kisülés azonban nem szűnik meg, több okból kifolyólag: * a keletkezett fotonok fényelektromos jelenség által újabb elektronokat löknek ki a katódból; * a katódba csapódó ionok újabb elektronokat löknek ki abból. A folyamatos elektron-utánpótlás miatt a kisülés fönntartja magát, lehetetlenné téve ezáltal az újabb részecskék detekcióját. Hogy a detektort újból használni lehessen, meg kell állítani a kisülést. Erre kétféle módszert alkalmaznak. * A nem önkioltó számlálók a csőre kapcsolt feszültség csökkentésével állítják meg a kisülést. Ennek hátránya a nagy holtidő. * Az önkioltó számlálók esetében a csőben lévő nemesgázhoz más többatomos gázokat, leginkább halogéneket kevernek. Ezek egyrészt elnyelik a lavinát terjesztő fotonokat, másrészt átveszik a töltést a pozitív ionoktól, és a katódba csapódva nem löknek ki újabb elektronokat (nagyobb tömegük miatt nincs elegendő mozgási energiájuk ehhez). Amíg a kisülés tart, a detektor nem érzékeli az ionizáló sugárzás jelenlétét. Ezt az időt nevezzük holtidőnek, ami Geiger–Müller-cső esetében 10−5 másodperc. A detektor holtideje meghatározza a legnagyobb számlálási sebességet; egy ilyen cső 100 000 részecskét detektálhat másodpercenként. A csőre kapcsolt feszültség 500–1000 volt között mozog. A magas feszültségnek köszönhetően nincs szükség erősítőre, a jelet direkt lehet a számlálóba vezetni – egyszerű modellek esetében egy hangszóróra. A nagyfeszültség miatt akár egyetlen elektron-ion pár is kisülést okoz, így a Geiger–Müller-cső alkalmatlan energiamérésre. Az egyszerűsége miatt azonban ideális eszköz, ha terepen radioaktív sugárzást szeretnénk kimutatni. A Geiger–Müller-cső egy gáztöltésű detektor, ami az ionizáló sugárzás detektálására képes. Általában henger alakú, a közepén egy vékony dróttal. A cső fala és a drótszál közé egyenfeszültséget kapcsolnak úgy, hogy a drótszál a pozitív pólus, azaz a drót játssza az anód és a cső fala a katód szerepét. A cső alacsony nyomású nemesgázzal van töltve (például argonnal). A nemesgázok nagyon jó szigetelők, ezért az áramkörben nem folyik áram. A henger egyik alapját csillámlap zárja. Ez egy vékony fal – ezen keresztül beléphetnek nagyenergiájú részecskék. Ha egy ilyen részecske belép a csőbe, akkor ionizálja a nemesgázt - pozitív ionok keletkeznek. A sugárzás által keltett elektronok és ionok elkezdenek áramlani az elektródák felé, ezzel elektromos áramot keltve. Az így kialakult kisülés azonban nem szűnik meg, több okból kifolyólag: * a keletkezett fotonok fényelektromos jelenség által újabb elektronokat löknek ki a katódból * a katódba csapódó ionok újabb elektronokat löknek ki belőle A folyamatos elektron-utánpótlás miatt a kisülés fönntartja magát, lehetetlenné téve ezáltal az újabb részecskék detekcióját. Hogy a detektort újból használni lehessen, meg kell állítani a kisülést: * A nem önkioltó számlálók a csőre kapcsolt feszültség csökkentésével állítják meg a kisülést. Hátránya a nagy holtidő. * Az önkioltó számlálók esetében a csőben lévő nemesgázhoz más többatomos gázokat kevernek. Ezek egyrészt elnyelik a lavinát terjesztő fotonokat, másrészt átveszik a pozitív ionoktól a töltést, és a katódba csapódva nem löknek ki újabb elektronokat (nagyobb tömegük miatt ehhez nincs elegendő mozgási energiájuk). Az adalékgázok leginkább halogének. Amíg a kisülés tart, a detektor nem érzékeli az ionizáló sugárzás jelenlétét. Ezt az időt nevezzük holtidőnek, a Geiger–Müller-cső esetében ez 10−5 másodperc. A detektor holtideje meghatározza a legnagyobb számlálási sebességet; egy ilyen cső 100 000 részecskét detektálhat másodpercenként. A csőre kapcsolt feszültség 500-1000 volt között mozog. A magas feszültségnek köszönhetően nincs szükség erősítőre, a jelet direkt lehet a számlálóba vezetni – egyszerű modellek esetében egy hangszóróra. A nagyfeszültség miatt akár egyetlen elektron–ion pár is kisülést okoz, így a Geiger–Müller-cső alkalmatlan energiamérésre. Egyszerűsége miatt azonban ideális eszköz, ha terepen radioaktív sugárzást szeretnénk kimutatni.
prov:wasDerivedFrom
wikipedia-hu:Geiger–Müller-számláló?oldid=22499338&ns=0 wikipedia-hu:Geiger–Müller-számláló?oldid=24850457&ns=0
dbo:wikiPageLength
3849 3835
foaf:isPrimaryTopicOf
wikipedia-hu:Geiger–Müller-számláló
Subject Item
dbpedia-hu:Geiger-Müller-számláló
dbo:wikiPageRedirects
dbpedia-hu:Geiger–Müller-számláló
Subject Item
dbpedia-hu:GM-cső
dbo:wikiPageRedirects
dbpedia-hu:Geiger–Müller-számláló
Subject Item
dbpedia-hu:Geiger-Müller-cső
dbo:wikiPageRedirects
dbpedia-hu:Geiger–Müller-számláló
Subject Item
dbpedia-hu:Geiger-Müller_számláló
dbo:wikiPageRedirects
dbpedia-hu:Geiger–Müller-számláló
Subject Item
dbpedia-hu:Geiger-számláló
dbo:wikiPageRedirects
dbpedia-hu:Geiger–Müller-számláló
Subject Item
dbpedia-hu:Geiger–Müller-cső
dbo:wikiPageRedirects
dbpedia-hu:Geiger–Müller-számláló
Subject Item
dbpedia-hu:Geiger–Müller-számlálócső
dbo:wikiPageRedirects
dbpedia-hu:Geiger–Müller-számláló
Subject Item
wikipedia-hu:Geiger–Müller-számláló
foaf:primaryTopic
dbpedia-hu:Geiger–Müller-számláló