This HTML5 document contains 17 embedded RDF statements represented using HTML+Microdata notation.

The embedded RDF content will be recognized by any processor of HTML5 Microdata.

Namespace Prefixes

PrefixIRI
wikipedia-huhttp://hu.wikipedia.org/wiki/
dcthttp://purl.org/dc/terms/
dbohttp://dbpedia.org/ontology/
foafhttp://xmlns.com/foaf/0.1/
dbpedia-huhttp://hu.dbpedia.org/resource/
prop-huhttp://hu.dbpedia.org/property/
n7http://www.bibliai-kincsestar.hu/news/sogorhazassag/
rdfshttp://www.w3.org/2000/01/rdf-schema#
freebasehttp://rdf.freebase.com/ns/
rdfhttp://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#
n13http://hu.dbpedia.org/resource/Sablon:
n11http://lexikon.katolikus.hu/S/
owlhttp://www.w3.org/2002/07/owl#
provhttp://www.w3.org/ns/prov#
xsdhhttp://www.w3.org/2001/XMLSchema#
n6http://hu.dbpedia.org/resource/Kategória:

Statements

Subject Item
dbpedia-hu:Levirátus
rdfs:label
Levirátus
owl:sameAs
freebase:m.024k_9
dct:subject
n6:Zsidó_jog n6:Zsidó_kifejezések,_fogalmak n6:Ószövetség n6:Szociológiai_fogalmak
dbo:wikiPageID
99559
dbo:wikiPageRevisionID
19994481
dbo:wikiPageExternalLink
n7: n11:s%C3%B3gorh%C3%A1zass%C3%A1g.html
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
n13:Portál n13:Nemzetközi_katalógusok
dbo:abstract
A levirátus (a latin levir „a férj bátyja” szóból), magyarra fordítva sógorházasság, ókori jogszokás, melynek lényege, hogy a gyermektelen özvegyet az elhalt férj fivérének kell feleségül vennie. Az így létrejött új házasságból származó első gyermek az elhunyt nevére kerül, így az örökösödési sor nem szakad meg. A levirátus az egész ókori keleten bevett szokásnak számított. * Asszíria: amennyiben az elhunyt özvegyének nem volt megélhetési forrása, akkor az apósa, vagy ha volt a mostohafiúnak kellett magához vennie. * Hettiták: Az özvegyet elsődlegesen a még nőtlen sógornak, ennek hiányában az apósnak, majd a nős sógornak, s mindezek hiányában az elhunyt unokaöccsének kellett elvennie. * Zsidók: Ha a férj gyermektelenül halt meg, azért kell az özvegyet elvenni, hogy utódai lehessenek az elhunytnak. A Teremtés könyvének 38,1 szakasza alapján az első fiú az elhunyt családnevét viselte. Az Ószövetség az após és meny közötti levirátust nem ismerte. A Másodtörvénykönyv 25,5-10. szakasza a levirátust törvény szintre emelte, amennyiben a sógor ezt megtagadta, az özvegynek joga volt törvény elé vinni a kérdést. Jézus korában már csak részlegesen volt szokásban, ugyanis ekkor már az örökséget a lányok részére is megnyitották, így csak akkor maradt fenn a lényege, ha az özvegynek egyáltalán nem volt gyermeke. A nyugati kultúrákban a levirátus ebben a formában nem volt szokásban, viszont hasonló esetek felmerültek, de elsősorban a szeniorátus megerősítésének céljából, mint például Koppány vezér esete, akinek származását nem is ismerjük biztosan. Pont a levirátus miatt, vagyis – túl azon, hogy felléphetett a fejedelmi cím megszerzéséért a szeniorátus elvére hivatkozva – el akarta venni az elhunyt fejedelem feleségét, Sarolt fejedelemasszonyt, a későbbi I. (Szent) István anyját, sejthető, hogy Árpád fejedelem leszármazottja volt. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint bizonyos szinten nálunk is ismert volt ez az intézmény, viszont nem a bibliai okokra vezethető vissza. „Levirátus az a társadalmilag előírt vagy javasolt szokás, hogy az özvegyasszony az elhunyt férj fiútestvéréhez vagy közeli férfirokonához menjen feleségül. Ez a szokás a magyar paraszt társadalomban általánosan ismert volt.” A levirátust a zsidókon kívül például Mongólia, Tibet vagy a Koreai-félsziget területén is előfordult.
prov:wasDerivedFrom
wikipedia-hu:Levirátus?oldid=19994481&ns=0
dbo:wikiPageLength
2810
foaf:isPrimaryTopicOf
wikipedia-hu:Levirátus
Subject Item
wikipedia-hu:Levirátus
foaf:primaryTopic
dbpedia-hu:Levirátus