This HTML5 document contains 16 embedded RDF statements represented using HTML+Microdata notation.

The embedded RDF content will be recognized by any processor of HTML5 Microdata.

Namespace Prefixes

PrefixIRI
wikipedia-huhttp://hu.wikipedia.org/wiki/
dcthttp://purl.org/dc/terms/
n9http://www.superconductors.org/
dbohttp://dbpedia.org/ontology/
n6https://web.archive.org/web/20110716212925/http:/www.maniacworld.com/
foafhttp://xmlns.com/foaf/0.1/
dbpedia-huhttp://hu.dbpedia.org/resource/
prop-huhttp://hu.dbpedia.org/property/
n12https://web.archive.org/web/20130630111950/http:/theory.gsi.de/~vanhees/faq-pdf/
rdfshttp://www.w3.org/2000/01/rdf-schema#
freebasehttp://rdf.freebase.com/ns/
rdfhttp://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#
n17http://hu.dbpedia.org/resource/Sablon:
owlhttp://www.w3.org/2002/07/owl#
provhttp://www.w3.org/ns/prov#
xsdhhttp://www.w3.org/2001/XMLSchema#
n15http://hu.dbpedia.org/resource/Kategória:
n11http://www.worldlingo.com/ma/enwiki/de/

Statements

Subject Item
dbpedia-hu:Meissner–Ochsenfeld-effektus
rdfs:label
Meissner–Ochsenfeld-effektus
owl:sameAs
freebase:m.0dh44
dct:subject
n15:Szupravezetés
dbo:wikiPageID
769088
dbo:wikiPageRevisionID
21011451
dbo:wikiPageExternalLink
n6:Superconducting-Magnetic-Levitation.html n9: n11:Walther_Mei%C3%9Fner n12:supraleitung.pdf
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
n17:Commonskat
dbo:abstract
A Meissner–Ochsenfeld-effektus a szupravezetés jelenségével kapcsolatos. Két német fizikus, (1882–1974) és (1901–1993) kísérletekkel bizonyította, hogy a szupravezetők, melyeket addig csak ideális vezetőknek tartottak, ideális diamágneses anyagok is. 1933-ban Meissner és Ochsenfeld felfedezték, hogy a szupravezetők kiszorítják magukból a mágneses teret. A külső mágneses tér bizonyos mértékéig, az ún. kritikus mágneses mezőig a szupravezetők teljesen kiszorítják magukból a mágneses fluxust. Ezt a jelenséget Meissner–Ochsenfeld-effektusnak vagy Meissner-hatásnak nevezik. (A szakirodalom sokszor a rövidebb Meissner-effektus nevet használja.) Ha a szupravezetőt gyenge mágneses térbe (H) helyezik, a tér csak egy minimális λ távolságra hatol be a szupravezetőbe, ez az úgynevezett behatolási mélység, ami után a mágneses térerősség nullára csökken. A legtöbb szupravezető esetén ez a mélység 100 nanométeres nagyságrendű. A Meissner-Ochsenfeld effektus könnyen összekeverhető az ideális vezetők diamágnesességével: Lenz törvénye szerint a változó mágneses tér áramot indukál a vezetőben, és ezen áram által keltett mágneses tér pontosan az áramot létrehozó hatás ellen dolgozik. A Meissner-Ochsenfeld effektus abban különbözik ettől, hogy a szupravezető az összes mágneses teret kizárja – nem csak a változó teret – ha kritikus hőmérséklet alá hűtjük. A Meissner-effektust a egyike írja le. Az egyenlet szerint a szupravezető belseje felé haladva a mágneses tér exponenciálisan csökken: A Meissner-effektus megszűnik, ha a mágneses tér túl nagy: • I. típusú szupravezetőknél a szupravezetés azonnal megszűnik, ha a térerő a Hc kritikus térerősség feletti. Az anyag geometriájától függően megjelenhet egy köztes állapot, ahol normál és szupravezető részek váltják egymást az anyagban. • II. típusú szupravezetőknél két kritikus térerő is létezik: egy Hc1 értéket meghaladva a szupravezető kevert állapotba jut, ahol a tér ugyan behatol az anyagba, de az ellenállás nélküli vezetés nem szűnik meg (amíg nem túl nagy az áram). A Hc2 második kritikus értéket meghaladva a szupravezetés teljesen megszűnik. Ezt a kevert állapotot az elektronpárok áramában fellépő örvények okozzák
prov:wasDerivedFrom
wikipedia-hu:Meissner–Ochsenfeld-effektus?oldid=21011451&ns=0
dbo:wikiPageLength
2762
foaf:isPrimaryTopicOf
wikipedia-hu:Meissner–Ochsenfeld-effektus
Subject Item
dbpedia-hu:Meissner-Ochsenfeld-effektus
dbo:wikiPageRedirects
dbpedia-hu:Meissner–Ochsenfeld-effektus
Subject Item
wikipedia-hu:Meissner–Ochsenfeld-effektus
foaf:primaryTopic
dbpedia-hu:Meissner–Ochsenfeld-effektus