This HTML5 document contains 31 embedded RDF statements represented using HTML+Microdata notation.

The embedded RDF content will be recognized by any processor of HTML5 Microdata.

Namespace Prefixes

PrefixIRI
wikipedia-huhttp://hu.wikipedia.org/wiki/
dcthttp://purl.org/dc/terms/
dbohttp://dbpedia.org/ontology/
foafhttp://xmlns.com/foaf/0.1/
dbpedia-huhttp://hu.dbpedia.org/resource/
prop-huhttp://hu.dbpedia.org/property/
rdfshttp://www.w3.org/2000/01/rdf-schema#
n12https://web.archive.org/web/20131230212924/http:/sci-tech.hu/kohaszat.sci-tech.hu/00home/
n10http://www.sci-tech.hu/kohaszat.sci-tech.hu/00home/
rdfhttp://www.w3.org/1999/02/22-rdf-syntax-ns#
n8http://hu.dbpedia.org/resource/Sablon:
provhttp://www.w3.org/ns/prov#
xsdhhttp://www.w3.org/2001/XMLSchema#
n5http://hu.dbpedia.org/resource/Kategória:

Statements

Subject Item
dbpedia-hu:Frisstűzi_acélgyártás
rdfs:label
Frisstűzi acélgyártás
dct:subject
n5:Kohászat n5:Technológia n5:Technikatörténet
dbo:wikiPageID
995162
dbo:wikiPageRevisionID
20344186
dbo:wikiPageExternalLink
n10:00home.htm%7Ctitle=Az n12:00home.htm%7Carchivedate=2013-12-30
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
n8:CitLib n8:Cite_web
prop-hu:cím
Nyersvasgyártás Magyarország vaskohászata az ipari forradalom előestéjén Vaskohászati kézikönyv
prop-hu:hely
Budapest
prop-hu:isbn
963
prop-hu:kiadó
Akadémiai Kiadó Montan–Press Műszaki Könyvkiadó
prop-hu:közreműködők
Óvári Antal Geleji Sándor
prop-hu:sorozat
Vaskohászati enciklopédia
prop-hu:sorozatszám
VI
prop-hu:szerző
Remport Zoltán
prop-hu:év
1955 1985 1995
dbo:abstract
A frisstűzi acélgyártás módszere nagyjából a 15. század végén, a 16. század elején alakult ki. Addig az acélt bucakemencében állították elő. A kemencéből kikerülő vasszivacsból kovácsolással távolították el a salakmaradványokat, illetve tömörítették az acél terméket. Az acélgyártásnak ez a korszaka nevezhető az első acélkorszaknak, ami a frisstűzi acélgyártás megjelenésével ért véget. Ezzel gyakorlatilag elkezdődött a tervszerű, tudatos és rendszeres acélgyártás. A frisstűzi acélgyártás kemencéjét – a német Frischfeuer kifejezés után – a magyarban frisstűznek nevezték. Ez a kemence egy nyitott izzító berendezés, részben földbe süllyesztett, vaslapok között elhelyezett, alacsony, szekrény alakú szerkezet volt. A tűztért öntöttvas lapokkal vették körül, és öntöttvasból készült a teknő fenéklapja is, amit alulról vízzel hűtöttek. A teknő 60–90 centiméter élhosszúságú, négyzet alakú, 25–35 centiméter mélységű volt. Az állítható helyzetű fúvóka mélyen benyúlt a tűztérbe. A kemence aljára először salakot raktak, erre pedig több fázisban faszenet rétegeztek, miközben alulról erőteljes levegőbefúvást végeztek. Így alakult ki az az izzó tűzfészek, amibe betolták a nyersvas darabokat, vagy a rétegek közé szórták. Az izzítás során újabb faszénrétegeket, néha salakot helyeztek el a rajta. Az alkalmazott technológiát – a régi gomolyakemencékkel szemben – a fúvólevegő és a faszén nagyobb mennyisége jellemezte. Ez a levegő- és faszénfelesleg biztosította a nagyobb hőmérsékletet és vele együtt azt az oxidáló hatást, amivel a nyersvas kísérő elemeit (a karbont, a szilíciumot, a mangánt) kiégették, és így jött létre az acél. A technológia a következő alapfolyamatokból állt össze: a vas cseppenkénti leolvadása, a lecsepegő vas alkotóinak részleges oxidálása, végül az oxidált vas salak alatti kristályosodása. A művelet nagyjából négy órát vett igénybe, és általában mintegy 100–150 kilogrammos acélgomolyát (lupának is nevezték) kaptak. A kohóban az anyag nem olvadt meg, ezért a termék neveként a forrasztott acél kifejezést használták (a kavaró eljárás acéljára is), ezzel szemben a később feltalált konverterben, illetve Martin-kemencében előállított acélt folytacélnak vagy folyasztott acélnak nevezték. A frisstűzi acélgyártást mintegy 500 évig használták az acélgyártásban, Svédországban és Ausztriában (Stájerországban) még a 20. század elején is gyártottak ezzel a módszerrel kiváló minőségű, tiszta acélt, pedig ekkor a korszerű folytacélgyártás (Bessemer- és Martin-eljárás) már évtizedek óta ismert és alkalmazott módszer volt az acél nagyipari gyártásában. Ezekben az országokban ugyanis már a kiinduló nyersvas minősége is nagyon jó minőségű volt, amiből szintén jó minőségű frisstűzi acélt állíthattak elő, és ami általában a tégelyben való továbbfinomítás alapanyaga volt. Egy stájer frisstűzi acélban a fontosabb összetevők a következőképpen alakultak: C = 0,8%, Mn = 0,18%, Si = 0,1%, P = 0,008%, S = nyomokban. Magyarországon a frisstüzeket nagyjából a 19. század közepén szorította ki a kavaró eljárás.
prov:wasDerivedFrom
wikipedia-hu:Frisstűzi_acélgyártás?oldid=20344186&ns=0
dbo:wikiPageLength
4227
foaf:isPrimaryTopicOf
wikipedia-hu:Frisstűzi_acélgyártás
Subject Item
wikipedia-hu:Frisstűzi_acélgyártás
foaf:primaryTopic
dbpedia-hu:Frisstűzi_acélgyártás