dbo:abstract
|
- Ebben a cikkben az ékjelek eddigi legteljesebb listája alapján a hettita nyelvre alkalmazott ékírásos jelkészlet ismert, vagy feltételezett hangértékű szótagjelei találhatók. A determinatívumként, ideogrammaként használt, vagy ismeretlen hangértékű jeleket lásd a teljes listában. Az ékjelek csoportosítása is ennek – a második oszlopban közölt sorszámai – alapján történt. Borger az ékjeleket az „AŠ” (vízszintes jel) előfordulása és használata, a „DIŠ” (függőleges ékjel), a „GE23” (45°-ban elforgatott ékjel) és „U” (nagy ékjel) alapján rendezte csoportokba. Rövidítések:
* MZL = Mesopotamisches Zeichenlexikon, Borger, 2004.
* ŠL = P. Anton Deimel Šumerisches Lexikon, 1928.
* aBZL = Altbabylonische Zeichenliste der Sumerisch-literarischen Texte sorszámai
* HeZL = Hethitisches Zeichenlexikon
* Æ = René Labat Akkád epigráfia, 1947. A táblázatban csak a sumer és hettita átírás szerepel. A hettita ékírás az közvetlen átvételével született. Körülbelül 600 jelet használtak, amelynek mintegy fele szótagjel, a másik fele pedig logogram vagy determinatívum. Az átírásban a szótagjeleket dőlt kisbetűvel, az akkád eredetű logogramokat dőlt nagybetűvel, a sumer eredetűeket álló nagybetűvel írjuk át. Az ismeretlen hangértékű szótagjeleket szintén az akkád vagy sumer eredet szerint hangzósítjuk. Az átírás az adott szóban elfoglalt hely szerint változhat. Így például a sumer GI (𒄁 determinatívum helyzetben GI, az akkád eredetű qe3-ru-ub szóban QÈ, csakúgy mint a „közel” jelentésű elöljárószóban, hettita szótagjelként pedig -gi- vagy -ge-. A magyar folyószövegben alkalmazott magyaros átírásra vonatkozó érvényes irányelv a Wikipédia:Hettita nevek átírása. A jelformák az óasszír kereskedelmi dokumentumokban az eredeti sumer–akkád verziók kurzivált, helyenként egyszerűsített változatai. A hettiták néhány kivétellel ezeket változatlanul átvették, majd történelmük során néhány jel tovább változott, egyszerűsödött. (hu)
- Ebben a cikkben az ékjelek eddigi legteljesebb listája alapján a hettita nyelvre alkalmazott ékírásos jelkészlet ismert, vagy feltételezett hangértékű szótagjelei találhatók. A determinatívumként, ideogrammaként használt, vagy ismeretlen hangértékű jeleket lásd a teljes listában. Az ékjelek csoportosítása is ennek – a második oszlopban közölt sorszámai – alapján történt. Borger az ékjeleket az „AŠ” (vízszintes jel) előfordulása és használata, a „DIŠ” (függőleges ékjel), a „GE23” (45°-ban elforgatott ékjel) és „U” (nagy ékjel) alapján rendezte csoportokba. Rövidítések:
* MZL = Mesopotamisches Zeichenlexikon, Borger, 2004.
* ŠL = P. Anton Deimel Šumerisches Lexikon, 1928.
* aBZL = Altbabylonische Zeichenliste der Sumerisch-literarischen Texte sorszámai
* HeZL = Hethitisches Zeichenlexikon
* Æ = René Labat Akkád epigráfia, 1947. A táblázatban csak a sumer és hettita átírás szerepel. A hettita ékírás az közvetlen átvételével született. Körülbelül 600 jelet használtak, amelynek mintegy fele szótagjel, a másik fele pedig logogram vagy determinatívum. Az átírásban a szótagjeleket dőlt kisbetűvel, az akkád eredetű logogramokat dőlt nagybetűvel, a sumer eredetűeket álló nagybetűvel írjuk át. Az ismeretlen hangértékű szótagjeleket szintén az akkád vagy sumer eredet szerint hangzósítjuk. Az átírás az adott szóban elfoglalt hely szerint változhat. Így például a sumer GI (𒄁 determinatívum helyzetben GI, az akkád eredetű qe3-ru-ub szóban QÈ, csakúgy mint a „közel” jelentésű elöljárószóban, hettita szótagjelként pedig -gi- vagy -ge-. A magyar folyószövegben alkalmazott magyaros átírásra vonatkozó érvényes irányelv a Wikipédia:Hettita nevek átírása. A jelformák az óasszír kereskedelmi dokumentumokban az eredeti sumer–akkád verziók kurzivált, helyenként egyszerűsített változatai. A hettiták néhány kivétellel ezeket változatlanul átvették, majd történelmük során néhány jel tovább változott, egyszerűsödött. (hu)
|