| dbo:abstract
|
- Az üreshordozó-díj vagy magáncélú másolásokhoz kapcsolódó díj egy , melyet a alkalmas vetnek ki. Alkalmazása, kivetésének módja, mértéke országonként változik. Kivetését azzal indokolják, hogy a magáncélú másolási technikák elterjedésével jelentős jogdíjkiesést kénytelenek elkönyvelni a szerzői jogdíjra jogosultak, hogy az otthoni másolás jogszerűsége nehezen ellenőrizhető, és hogy a magáncélú felhasználásra vásárolt adathordozók többségén tárolnak jogdíjköteles anyagokat. A díj hivatalosan csak a legális másolásból fakadó jogdíjkiesést hivatott pótolni, a jogtalan (nem magáncélú) másolást nem legalizálja. A gyakorlatban viszont nyilvánvaló, hogy a díj ürügye inkább a kalózmásolatoknak és a fájlcserének tulajdonított jövedelemkiesés, bevezetése sokszor összekapcsolódik a másolás valamilyen fokú dekriminalizálásával. A díjat többnyire a nagykereskedők fizetik be, amit az eladási árba építve továbbhárítanak a kiskereskedőre, majd a vevőre. A befizetett díjat rendszerint egy állami vagy civil jogdíjakat kezelő szervezet osztja el országonként változó arányban a szerzők, előadók és kiadók között. Alkalmazása a jogi környezetnek megfelelően rendkívül változatos: az Európai Gazdasági Térség 31 tagállama közül mindössze ötben (Ciprus, Egyesült Királyság, Írország, Luxemburg, Málta) nincs semmilyen díjazás az üres hordozók kereskedelme után. Ezekben az államokban a magáncélú másolatkészítések jogsértőnek minősülnek – míg Magyarországon az otthoni zenei, filmes másolatkészítések miatt nem érheti az állampolgárokat jogi hátrány. (hu)
- Az üreshordozó-díj vagy magáncélú másolásokhoz kapcsolódó díj egy , melyet a alkalmas vetnek ki. Alkalmazása, kivetésének módja, mértéke országonként változik. Kivetését azzal indokolják, hogy a magáncélú másolási technikák elterjedésével jelentős jogdíjkiesést kénytelenek elkönyvelni a szerzői jogdíjra jogosultak, hogy az otthoni másolás jogszerűsége nehezen ellenőrizhető, és hogy a magáncélú felhasználásra vásárolt adathordozók többségén tárolnak jogdíjköteles anyagokat. A díj hivatalosan csak a legális másolásból fakadó jogdíjkiesést hivatott pótolni, a jogtalan (nem magáncélú) másolást nem legalizálja. A gyakorlatban viszont nyilvánvaló, hogy a díj ürügye inkább a kalózmásolatoknak és a fájlcserének tulajdonított jövedelemkiesés, bevezetése sokszor összekapcsolódik a másolás valamilyen fokú dekriminalizálásával. A díjat többnyire a nagykereskedők fizetik be, amit az eladási árba építve továbbhárítanak a kiskereskedőre, majd a vevőre. A befizetett díjat rendszerint egy állami vagy civil jogdíjakat kezelő szervezet osztja el országonként változó arányban a szerzők, előadók és kiadók között. Alkalmazása a jogi környezetnek megfelelően rendkívül változatos: az Európai Gazdasági Térség 31 tagállama közül mindössze ötben (Ciprus, Egyesült Királyság, Írország, Luxemburg, Málta) nincs semmilyen díjazás az üres hordozók kereskedelme után. Ezekben az államokban a magáncélú másolatkészítések jogsértőnek minősülnek – míg Magyarországon az otthoni zenei, filmes másolatkészítések miatt nem érheti az állampolgárokat jogi hátrány. (hu)
|
