| dbo:abstract
|
- Az 5. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1952. április 23. és május 10. között került megrendezésre, , francia író elnökletével. A fesztivál főbiztosi posztját Philippe Erlanger átadta Robert Favre Le Bret-nek. Noha a fesztivál 1951-től végérvényesen nemzetközi lett, a zsűriben még ez évben is csak franciák foglaltak helyet, ami a külföldi filmes szakmai körökben erős elégedetlenséget váltott ki. A szervezők végül bejelentették, hogy "a jövőben elindulnak a nemzetközivé válás útján". A rendezvényen továbbra is sok volt a külsőség, viszont sikerült összegyűjteni az évad legnagyobb filmjeit. A világpolitikában erősen érezhető hidegháború a cannes-i fesztivált sem kerülte el: gyakorlatilag eltűntek a kelet- és közép-európai filmek. A rendezők között ez évben is ott volt Luis Buñuel, Vittorio De Sica, Christian-Jaque, valamint Elia Kazan. Nagydíjat vehetett át a filmtörténet egyik, minden értelemben „nagy” figurája, az ihletett Shakespeare-rajongó Orson Welles, aki saját főszereplésével mutatta be Othello, a velencei mór tragédiája című alkotását, melynek látványterveit Trauner Sándor készítette, vágását pedig – az ugyancsak magyar származású – Csepreghy Jenő végezte. Mivel Welles nem kapott lehetőséget Hollywoodban, hogy ott készítse el filmjét, Marokkóban forgatott, s a fesztiválon is marokkói színekben indult. A rövidfilmesek mezőnyében két magyar származású brit rajzfilmes volt található: Peter Foldes (Animated Genesis) és John Halas (The Shoemaker And The Hatter). Foldes és alkotótársa vehette át a legjobb színes technikáért járó díjat. A fesztivál filmjeiben olyan nagyszerű színészek szerepeltek, mint Gérard Philipe és Gina Lollobrigida (Királylány a feleségem), Kirk Douglas (Detektívtörténet), Anthony Quinn (Viva Zapata!) és ugyanezen filmben nyújtott alakításáért a legjobb férfiszereplő díját elnyerő, de a fesztiválról távol maradt Marlon Brando. Ismét látható volt az énekes-táncos komikus Gene Kelly (Egy amerikai Párizsban) és feltűnt a pályakezdő Sidney Poitier Korda Zoltán Kiáltsd, ez kedves vidék! című művében. (hu)
- Az 5. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1952. április 23. és május 10. között került megrendezésre, , francia író elnökletével. A fesztivál főbiztosi posztját Philippe Erlanger átadta Robert Favre Le Bret-nek. Noha a fesztivál 1951-től végérvényesen nemzetközi lett, a zsűriben még ez évben is csak franciák foglaltak helyet, ami a külföldi filmes szakmai körökben erős elégedetlenséget váltott ki. A szervezők végül bejelentették, hogy "a jövőben elindulnak a nemzetközivé válás útján". A rendezvényen továbbra is sok volt a külsőség, viszont sikerült összegyűjteni az évad legnagyobb filmjeit. A világpolitikában erősen érezhető hidegháború a cannes-i fesztivált sem kerülte el: gyakorlatilag eltűntek a kelet- és közép-európai filmek. A rendezők között ez évben is ott volt Luis Buñuel, Vittorio De Sica, Christian-Jaque, valamint Elia Kazan. Nagydíjat vehetett át a filmtörténet egyik, minden értelemben „nagy” figurája, az ihletett Shakespeare-rajongó Orson Welles, aki saját főszereplésével mutatta be Othello, a velencei mór tragédiája című alkotását, melynek látványterveit Trauner Sándor készítette, vágását pedig – az ugyancsak magyar származású – Csepreghy Jenő végezte. Mivel Welles nem kapott lehetőséget Hollywoodban, hogy ott készítse el filmjét, Marokkóban forgatott, s a fesztiválon is marokkói színekben indult. A rövidfilmesek mezőnyében két magyar származású brit rajzfilmes volt található: Peter Foldes (Animated Genesis) és John Halas (The Shoemaker And The Hatter). Foldes és alkotótársa vehette át a legjobb színes technikáért járó díjat. A fesztivál filmjeiben olyan nagyszerű színészek szerepeltek, mint Gérard Philipe és Gina Lollobrigida (Királylány a feleségem), Kirk Douglas (Detektívtörténet), Anthony Quinn (Viva Zapata!) és ugyanezen filmben nyújtott alakításáért a legjobb férfiszereplő díját elnyerő, de a fesztiválról távol maradt Marlon Brando. Ismét látható volt az énekes-táncos komikus Gene Kelly (Egy amerikai Párizsban) és feltűnt a pályakezdő Sidney Poitier Korda Zoltán Kiáltsd, ez kedves vidék! című művében. (hu)
|
