| dbo:abstract
|
- A 15. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1962. május 7. és 23. között került megrendezésre, japán író elnökletével. A versenyben 35 nagyjátékfilm és 27 rövidfilm vett részt, két filmet pedig versenyen kívül vetítettek. 1962-ben úgy tűnt, mintha a fesztivált illetően minden lelassult, vagy mozdulatlanná vált volna: évről évre szinte ugyanazok az országok és rendezők kaptak meghívást, s a díjakat is a megszokott személyek kapták. Ez akkor is igaz, ha az Arany Pálmát – nem kis meglepetésre – egy brazil film vitte el (Fogadalom), mivel ugyanakkor a díjazottak között volt Michelangelo Antonioni és Luis Buñuel. Igaz továbbá akkor is, ha a gyarmatrendszer felbomlásával növekvő számban jelentkeztek az afrikai, zömében frankofón filmek. A kissé beszűkült kínálat ellenére, a velencei, berlini és locarnói filmfesztiválokkal szemben Cannes-nak nagy előnye maradt, hogy a nagyközönség jóval szabadabban fejezhette ki örömét vagy nemtetszését. Jeanne d’Arc pere hiába kapott zsűri különdíjat, a közönség másképpen értékelte. A Croisette-en – amelyet erre az évre már kétszer kétsávosra bővítettek, középen pálmasorral – olyan ünnepelt színészekkel lehetett találkozni, mint Alain Delon, hol Romy Schneider oldalán, hol pedig Monica Vitti partnereként (A napfogyatkozás), Hollywoodból a Mindenki elesett sztárja Warren Beatty, vagy a West Side Story főszereplőnője, Natalie Wood – és természetesen Marcello Mastroianni. A főbb szereplők között ott volt és díjat nyert Katharine Hepburn (Hosszú út az éjszakába), Mastroianni oldalán Stefania Sandrelli (Válás olasz módra), továbbá Henry Fonda és Charles Laughton (Advise and Consent), Anna Karina és Jean-Luc Godard (Cléo 5-től 7-ig), Charles Boyer, Jean Sorel és Lilli Palmer (Csodálatos vagy, Júlia), valamint Deborah Kerr (Az ártatlanok). 1962-ben magyar alkotást nem indítottak a játékfilmversenyben, viszont a rövidfilmek között ott volt Nepp József animációs filmje, a Szenvedély. Ugyancsak bemutatkozhatott egy spanyol táncot bemutató rövidfilmjével a magyar származású, Spanyolországban élő világhírű fényképész, Juan Gyenes (Gyenes János). Kritikusok Hete Ebben az évben szervezték meg először a fesztivál hivatalos válogatásától független, azzal párhuzamosan tartott rendezvényt, Kritikusok Hete elnevezéssel. A szekció lehetővé tette, hogy a fesztivál mind programkínálatát, mind pedig művészi küldetését illetően erősödjön. Az éppen beinduló és egyre komolyabbá váló filmvásár mellett a kritikusok hete lett az a másik intézmény, amely elősegítette a filmek és az alkotók promócióját. Elsősorban fiatal, első- és másodfilmes alkotókra koncentrált, s a későbbiek folyamán olyan tehetségeket fedezett fel, mint Jane Campion, vagy Ken Loach. Persze az így segített fiatalok később – amikor már befutottak – hűek maradtak Cannes-hoz is. (hu)
- A 15. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1962. május 7. és 23. között került megrendezésre, japán író elnökletével. A versenyben 35 nagyjátékfilm és 27 rövidfilm vett részt, két filmet pedig versenyen kívül vetítettek. 1962-ben úgy tűnt, mintha a fesztivált illetően minden lelassult, vagy mozdulatlanná vált volna: évről évre szinte ugyanazok az országok és rendezők kaptak meghívást, s a díjakat is a megszokott személyek kapták. Ez akkor is igaz, ha az Arany Pálmát – nem kis meglepetésre – egy brazil film vitte el (Fogadalom), mivel ugyanakkor a díjazottak között volt Michelangelo Antonioni és Luis Buñuel. Igaz továbbá akkor is, ha a gyarmatrendszer felbomlásával növekvő számban jelentkeztek az afrikai, zömében frankofón filmek. A kissé beszűkült kínálat ellenére, a velencei, berlini és locarnói filmfesztiválokkal szemben Cannes-nak nagy előnye maradt, hogy a nagyközönség jóval szabadabban fejezhette ki örömét vagy nemtetszését. Jeanne d’Arc pere hiába kapott zsűri különdíjat, a közönség másképpen értékelte. A Croisette-en – amelyet erre az évre már kétszer kétsávosra bővítettek, középen pálmasorral – olyan ünnepelt színészekkel lehetett találkozni, mint Alain Delon, hol Romy Schneider oldalán, hol pedig Monica Vitti partnereként (A napfogyatkozás), Hollywoodból a Mindenki elesett sztárja Warren Beatty, vagy a West Side Story főszereplőnője, Natalie Wood – és természetesen Marcello Mastroianni. A főbb szereplők között ott volt és díjat nyert Katharine Hepburn (Hosszú út az éjszakába), Mastroianni oldalán Stefania Sandrelli (Válás olasz módra), továbbá Henry Fonda és Charles Laughton (Advise and Consent), Anna Karina és Jean-Luc Godard (Cléo 5-től 7-ig), Charles Boyer, Jean Sorel és Lilli Palmer (Csodálatos vagy, Júlia), valamint Deborah Kerr (Az ártatlanok). 1962-ben magyar alkotást nem indítottak a játékfilmversenyben, viszont a rövidfilmek között ott volt Nepp József animációs filmje, a Szenvedély. Ugyancsak bemutatkozhatott egy spanyol táncot bemutató rövidfilmjével a magyar származású, Spanyolországban élő világhírű fényképész, Juan Gyenes (Gyenes János). Kritikusok Hete Ebben az évben szervezték meg először a fesztivál hivatalos válogatásától független, azzal párhuzamosan tartott rendezvényt, Kritikusok Hete elnevezéssel. A szekció lehetővé tette, hogy a fesztivál mind programkínálatát, mind pedig művészi küldetését illetően erősödjön. Az éppen beinduló és egyre komolyabbá váló filmvásár mellett a kritikusok hete lett az a másik intézmény, amely elősegítette a filmek és az alkotók promócióját. Elsősorban fiatal, első- és másodfilmes alkotókra koncentrált, s a későbbiek folyamán olyan tehetségeket fedezett fel, mint Jane Campion, vagy Ken Loach. Persze az így segített fiatalok később – amikor már befutottak – hűek maradtak Cannes-hoz is. (hu)
|
