| dbo:abstract
|
- A 28. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1975. május 9. és 23. között került megrendezésre, Jeanne Moreau francia színésznő elnökletével. A versenyben 20 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig szokatlanul sok, 25 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 23 és 7 kisfilm vetítésére került sor. A 60-as évek végén megszűnés rémével fenyegetett fesztivál kiheverte a megrázkódtatást, s míg a nagy rivális, a Velencei Mostra szervezési gondokkal küzdött, a cannes-i rendezvénysorozat ismét megerősödött és teljes gőzzel tevékenykedett az önmagának kitűzött hármas cél teljesítése, a filmművészet, az új tehetségek felfedezése és a filmeladások érdekében. Még nagyobb teret nyertek a független filmek. Maurice Bessy filmtörténész, kritikus és forgatókönyvíró, a filmfesztivál művészeti vezetője átkeresztelte a hivatalos válogatás keretében két évvel korábban létrehozott Etűdök és dokumentumok (Etudes et documents) versenyen kívüli szekciót; a Termékeny szemek (Les yeux fertiles) keretében művészeti témákat feldolgozó, illetve más művészeti ágakkal foglalkozó filmeket mutattak be. 1975-ben a nevében is Arany Pálmának visszakeresztelt fődíjat a zsűri – demonstrálva, hogy valóban nyitottak az egész világ filmtermésére – egy „ismeretlen” algériai alkotó, hazája forradalmához és függetlenségi harcához vezető utat feldolgozó filmjének ítélte (Parázsló évek krónikája); nem kis pánikot okozva ezzel, mivel a vendégek és a sajtósok nagy része meg sem nézte a filmet. Mellette egy-egy átütő erejű kanadai és német alkotás kapott elismerést: Costa-Gavras: Különleges ügyosztálya és Werner Herzog: Kaspar Hauser életét feldolgozó drámája. A Croisette-en a nézők megtapsolhatták Dustin Hoffmant, aki első ízben jelent meg Cannes-ban. Ő ugyan nem kapott díjat, de partnere, Valerie Perrine a legjobb női szereplő lett, míg a legjobb színész a sötét szemüveggel és fehér bottal érkező Vittorio Gassman. Sikert aratott Peter O’Toole a Péntek, a bennszülött főszerepében, Isabelle Huppert az Aloïse-ban, továbbá Kris Kristofferson és Jodie Foster (Alice már nem lakik itt), (Foglalkozása: riporter), Charlotte Rampling és Adriano Celentano (Yuppi du), John Gielgud (Galilei élete), Donald Sutherland (A sáska napja), valamint a Who együttes, Elton John és Tina Turner (Tommy) A párhuzamos rendezvényeken vetített filmek közül kiemelkedett a Taviani-fivérek Allonsanfan című filmje, Marcello Mastroiannival a főszerepben, valamint Rainer Werner Fassbinder A szabadság ököljoga és Franciaországi emlékek című alkotása. Magyar részről Jancsó Miklós Szerelmem, Elektra című alkotását hívták meg a versenyprogramba, Törőcsik Mari, Madaras József és Cserhalmi György főszereplésével, míg versenyen kívül mutatkozhatott be két, Bartók-műre alkotott balettfilm: A csodálatos mandarin Szinetár Miklós, valamint A fából faragott királyfi Horváth Ádám rendezésében. A tömegeket vonzó, jelentős médiaeseménnyel járó rendezvény miatt Cannes sem kerülhette el a 70-es évek közepén napirenden lévő terrorfenyegetést. A megnyitó előtti este „A Nép Megromlása Elleni Népi Harc Bizottsága” jelentős üvegkárokat okozó bombát robbantott a fesztiválpalota mellett. Bomba robbant a repülőgépgyáros villája mellett is, egy harmadikat sikerült hatástalanítani, egy pedig idő előtt robbant, szétszaggatva azt, aki elhelyezte. A szervezetről senki sem hallott többé. (hu)
- A 28. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1975. május 9. és 23. között került megrendezésre, Jeanne Moreau francia színésznő elnökletével. A versenyben 20 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig szokatlanul sok, 25 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 23 és 7 kisfilm vetítésére került sor. A 60-as évek végén megszűnés rémével fenyegetett fesztivál kiheverte a megrázkódtatást, s míg a nagy rivális, a Velencei Mostra szervezési gondokkal küzdött, a cannes-i rendezvénysorozat ismét megerősödött és teljes gőzzel tevékenykedett az önmagának kitűzött hármas cél teljesítése, a filmművészet, az új tehetségek felfedezése és a filmeladások érdekében. Még nagyobb teret nyertek a független filmek. Maurice Bessy filmtörténész, kritikus és forgatókönyvíró, a filmfesztivál művészeti vezetője átkeresztelte a hivatalos válogatás keretében két évvel korábban létrehozott Etűdök és dokumentumok (Etudes et documents) versenyen kívüli szekciót; a Termékeny szemek (Les yeux fertiles) keretében művészeti témákat feldolgozó, illetve más művészeti ágakkal foglalkozó filmeket mutattak be. 1975-ben a nevében is Arany Pálmának visszakeresztelt fődíjat a zsűri – demonstrálva, hogy valóban nyitottak az egész világ filmtermésére – egy „ismeretlen” algériai alkotó, hazája forradalmához és függetlenségi harcához vezető utat feldolgozó filmjének ítélte (Parázsló évek krónikája); nem kis pánikot okozva ezzel, mivel a vendégek és a sajtósok nagy része meg sem nézte a filmet. Mellette egy-egy átütő erejű kanadai és német alkotás kapott elismerést: Costa-Gavras: Különleges ügyosztálya és Werner Herzog: Kaspar Hauser életét feldolgozó drámája. A Croisette-en a nézők megtapsolhatták Dustin Hoffmant, aki első ízben jelent meg Cannes-ban. Ő ugyan nem kapott díjat, de partnere, Valerie Perrine a legjobb női szereplő lett, míg a legjobb színész a sötét szemüveggel és fehér bottal érkező Vittorio Gassman. Sikert aratott Peter O’Toole a Péntek, a bennszülött főszerepében, Isabelle Huppert az Aloïse-ban, továbbá Kris Kristofferson és Jodie Foster (Alice már nem lakik itt), (Foglalkozása: riporter), Charlotte Rampling és Adriano Celentano (Yuppi du), John Gielgud (Galilei élete), Donald Sutherland (A sáska napja), valamint a Who együttes, Elton John és Tina Turner (Tommy) A párhuzamos rendezvényeken vetített filmek közül kiemelkedett a Taviani-fivérek Allonsanfan című filmje, Marcello Mastroiannival a főszerepben, valamint Rainer Werner Fassbinder A szabadság ököljoga és Franciaországi emlékek című alkotása. Magyar részről Jancsó Miklós Szerelmem, Elektra című alkotását hívták meg a versenyprogramba, Törőcsik Mari, Madaras József és Cserhalmi György főszereplésével, míg versenyen kívül mutatkozhatott be két, Bartók-műre alkotott balettfilm: A csodálatos mandarin Szinetár Miklós, valamint A fából faragott királyfi Horváth Ádám rendezésében. A tömegeket vonzó, jelentős médiaeseménnyel járó rendezvény miatt Cannes sem kerülhette el a 70-es évek közepén napirenden lévő terrorfenyegetést. A megnyitó előtti este „A Nép Megromlása Elleni Népi Harc Bizottsága” jelentős üvegkárokat okozó bombát robbantott a fesztiválpalota mellett. Bomba robbant a repülőgépgyáros villája mellett is, egy harmadikat sikerült hatástalanítani, egy pedig idő előtt robbant, szétszaggatva azt, aki elhelyezte. A szervezetről senki sem hallott többé. (hu)
|
