| dbo:abstract
|
- A 32. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1979. május 10. és 24. között került megrendezésre, Françoise Sagan francia írónő elnökletével. A hivatalos program versenyében 21 nagyjátékfilm és 11 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig csupán 8, míg az „Un certain regard” szekcióban 12 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 16 nagyjátékfilm és 5 kisfilm vetítésére került sor. A fesztivált Miloš Forman versenyen kívül vetített musicalfilmje, a Hair nyitotta meg. Az Apokalipszis most Arany Pálma-díja a fesztivál addigi történetének legegyöntetűbb tetszésnyilvánítása mellett került kiosztásra és csak azért nem lett egyedüli nyertes, mert végleges vágása még nem készült el, s a zsűri „nagyhatalmú” elnöke pedig A bádogdob mellett kardoskodott… A nemzetközi kritikusok ugyancsak Coppola művét találták legjobbnak. Közönségsikert aratott Andrej Koncsalovszkij című külön nagydíjas filmje. A legjobb férfi alakítás díját a Kína-szindróma főszereplője, Jack Lemmon, a legjobb nőiét a Norma Rae címszereplője, Sally Field kapta. A 32. fesztivál érdekessége, hogy a legjobb női, illetve legjobb férfi alakítás mellett elismerésben részesítették a legjobb női, illetve legjobb férfi szerep megformálóját is, továbbá díjazták a legjobb ifjúsági filmet is (Furcsa lány). A versenyen kívül indított alkotások kivétel nélkül sikeresek voltak. Percekig tartó taps fogadta a vetítés végén Woody Allen Manhattan-jét (sajnos a rendező nem volt jelen), de zajos ünneplésben részesítették Federico Fellinit (Zenekari próba), Claude Leloucht (Ketten), John Hustont (Wise Blood) és Francesco Rosit (Krisztus megállt Ebolinál) is. A színészek közül elismerést váltott ki az Apokalipszis most szereplőgárdája, közülük is különösen Marlon Brando, Robert Duvall, Harrison Ford, Dennis Hopper és Martin Sheen; az ünneplésből kivehette részét a fiatal Richard Gere (Mennyei napok), Marie-Christine Barrault és Rutger Hauer (A nő szürkületben), (Les soeurs Brontë) (a két másik Brontë-nővér, Isabelle Huppert és Isabelle Adjani távol maradt Cannes-tól), Fernando Rey, Marcello Mastroianni, Stefania Sandrelli, Miou-Miou Patrick Dewaere Annie Girardot Gérard Depardieu (L'Ingorgo – Una storia impossibile), a Série noire-ban és ugyancsak Patrick Dewaere, akit alakításáért a legjobb férfi szereplőnek jelöltek, Michael Douglas–Jane Fonda páros Jack Lemmon oldalán (Kína-szindróma), Klaus Kinski (Woyzeck), valamint és Catherine Deneuve (Ketten).A 32. fesztiválon újabb sikert könyvelhetett el a magyar filmművészet. A nagyjátékfilmek versenyébe kapott meghívást Jancsó Miklós Vitam et sanguinem (Életünket és vérünket) címmel tervezett trilógiájának első két darabja, a Magyar rapszódia és az Allegro barbaro. A két alkotást együtt mutatták be és jelölték Arany Pálmára. Jancsó a fődíjat ugyan nem kapta meg, de életműdíjban részesült. Az Un Certain Regard szekcióban vetítették Kézdi-Kovács Zsolt A kedves szomszéd című alkotását; a magyar mozgóképírót ez évben zsűritagnak is felkérték. A fesztiválra kiküldött hivatalos magyar filmdelegáció tagjai voltak: Gábor Pál és Jancsó Miklós filmrendezők, valamint Hernádi Gyula forgatókönyvíró, Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező, a hivatalos válogatás zsűrijének tagja, Szabó B. István filmfőigazgató és Dósai István, a Hungarofilm igazgatója. További magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy egy versenyen kívül bemutatott olasz alkotás tíz rendezője között található a magyar származású brit animációs filmes, John Halas (Halász János). A nemzetközi filmfesztivál hivatalos programjával párhuzamos Rendezők Kéthete szekcióba kapott meghívást Gábor Pál Angi Vera című alkotása, amely FIPRESCI-díjat kapott. A mezőnyből kiemelhető még Ken Loach filmje, a Black Jack, Jiří Menzel filmszatírája, a Mesés férfiak kurblival, valamint Nyikita Mihalkov romantikus drámája, az Öt este. 1979-ben Cannes városa elhatározta, hogy az 1. fesztiválnak helyet adó régi kaszinót lebontatja és helyén új fesztiválpalotát épít, mely képes lesz kielégíteni a megnövekedett igényeket. Az építkezés 1983-ig tartott. (hu)
- A 32. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1979. május 10. és 24. között került megrendezésre, Françoise Sagan francia írónő elnökletével. A hivatalos program versenyében 21 nagyjátékfilm és 11 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig csupán 8, míg az „Un certain regard” szekcióban 12 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 16 nagyjátékfilm és 5 kisfilm vetítésére került sor. A fesztivált Miloš Forman versenyen kívül vetített musicalfilmje, a Hair nyitotta meg. Az Apokalipszis most Arany Pálma-díja a fesztivál addigi történetének legegyöntetűbb tetszésnyilvánítása mellett került kiosztásra és csak azért nem lett egyedüli nyertes, mert végleges vágása még nem készült el, s a zsűri „nagyhatalmú” elnöke pedig A bádogdob mellett kardoskodott… A nemzetközi kritikusok ugyancsak Coppola művét találták legjobbnak. Közönségsikert aratott Andrej Koncsalovszkij című külön nagydíjas filmje. A legjobb férfi alakítás díját a Kína-szindróma főszereplője, Jack Lemmon, a legjobb nőiét a Norma Rae címszereplője, Sally Field kapta. A 32. fesztivál érdekessége, hogy a legjobb női, illetve legjobb férfi alakítás mellett elismerésben részesítették a legjobb női, illetve legjobb férfi szerep megformálóját is, továbbá díjazták a legjobb ifjúsági filmet is (Furcsa lány). A versenyen kívül indított alkotások kivétel nélkül sikeresek voltak. Percekig tartó taps fogadta a vetítés végén Woody Allen Manhattan-jét (sajnos a rendező nem volt jelen), de zajos ünneplésben részesítették Federico Fellinit (Zenekari próba), Claude Leloucht (Ketten), John Hustont (Wise Blood) és Francesco Rosit (Krisztus megállt Ebolinál) is. A színészek közül elismerést váltott ki az Apokalipszis most szereplőgárdája, közülük is különösen Marlon Brando, Robert Duvall, Harrison Ford, Dennis Hopper és Martin Sheen; az ünneplésből kivehette részét a fiatal Richard Gere (Mennyei napok), Marie-Christine Barrault és Rutger Hauer (A nő szürkületben), (Les soeurs Brontë) (a két másik Brontë-nővér, Isabelle Huppert és Isabelle Adjani távol maradt Cannes-tól), Fernando Rey, Marcello Mastroianni, Stefania Sandrelli, Miou-Miou Patrick Dewaere Annie Girardot Gérard Depardieu (L'Ingorgo – Una storia impossibile), a Série noire-ban és ugyancsak Patrick Dewaere, akit alakításáért a legjobb férfi szereplőnek jelöltek, Michael Douglas–Jane Fonda páros Jack Lemmon oldalán (Kína-szindróma), Klaus Kinski (Woyzeck), valamint és Catherine Deneuve (Ketten).A 32. fesztiválon újabb sikert könyvelhetett el a magyar filmművészet. A nagyjátékfilmek versenyébe kapott meghívást Jancsó Miklós Vitam et sanguinem (Életünket és vérünket) címmel tervezett trilógiájának első két darabja, a Magyar rapszódia és az Allegro barbaro. A két alkotást együtt mutatták be és jelölték Arany Pálmára. Jancsó a fődíjat ugyan nem kapta meg, de életműdíjban részesült. Az Un Certain Regard szekcióban vetítették Kézdi-Kovács Zsolt A kedves szomszéd című alkotását; a magyar mozgóképírót ez évben zsűritagnak is felkérték. A fesztiválra kiküldött hivatalos magyar filmdelegáció tagjai voltak: Gábor Pál és Jancsó Miklós filmrendezők, valamint Hernádi Gyula forgatókönyvíró, Kézdi-Kovács Zsolt filmrendező, a hivatalos válogatás zsűrijének tagja, Szabó B. István filmfőigazgató és Dósai István, a Hungarofilm igazgatója. További magyar vonatkozásként meg kell említeni, hogy egy versenyen kívül bemutatott olasz alkotás tíz rendezője között található a magyar származású brit animációs filmes, John Halas (Halász János). A nemzetközi filmfesztivál hivatalos programjával párhuzamos Rendezők Kéthete szekcióba kapott meghívást Gábor Pál Angi Vera című alkotása, amely FIPRESCI-díjat kapott. A mezőnyből kiemelhető még Ken Loach filmje, a Black Jack, Jiří Menzel filmszatírája, a Mesés férfiak kurblival, valamint Nyikita Mihalkov romantikus drámája, az Öt este. 1979-ben Cannes városa elhatározta, hogy az 1. fesztiválnak helyet adó régi kaszinót lebontatja és helyén új fesztiválpalotát épít, mely képes lesz kielégíteni a megnövekedett igényeket. Az építkezés 1983-ig tartott. (hu)
|
