| dbo:abstract
|
- Vonósnégyesre és két kürtre szánta Wolfgang Amadeus Mozart 1776 júniusában, Salzburgban Antonia Lodron grófnő számára írott No. 5-ös F-dúr divertimentóját, amely a Köchel-jegyzékben a 247-es számot viseli. A mű hat tételből áll: 1.
* Allegro 2.
* Andante grazioso 3.
* Menuetto 4.
* Adagio
* Menuetto 5.
* Andante. Allegro assai Valószínű, hogy szabadtéri szerenádzenét kívánt írni a grófnő születésnapjára, bár a megszólaltatásra nézve nincsenek dokumentumaink. Michael Haydn hatása ezen a divertimentón is megmutatkozik, különösen az első tételen, amelyet néhány ütemes harsány Intrada vezet be. A lassú második tétel Mozart gáláns stílusának jellegzetes példája. Az első menüett a bécsi szerenádzenékre emlékezik. A kürtök, amelyeknek a második tételben nem jutott jelentős szólam, itt fontos szerepet töltenek be. Az Adagiót kizárólag vonósok szólaltatják meg: ez a tétel poétikus hangulata és kifejezésének megkapó egyszerűsége révén a mű legértékesebb darabja. A zárótétel – a módjára – lassú bevezetéssel kezdődik. Méltóságteljes indulózene ez az Andante, A varázsfuvola papjainak vonulásánál idézi majd fel Mozart, másfél évtizeddel később. A briliáns gyors tétel az előző évek olasz és francia zenei élményei között válogat. (hu)
- Vonósnégyesre és két kürtre szánta Wolfgang Amadeus Mozart 1776 júniusában, Salzburgban Antonia Lodron grófnő számára írott No. 5-ös F-dúr divertimentóját, amely a Köchel-jegyzékben a 247-es számot viseli. A mű hat tételből áll: 1.
* Allegro 2.
* Andante grazioso 3.
* Menuetto 4.
* Adagio
* Menuetto 5.
* Andante. Allegro assai Valószínű, hogy szabadtéri szerenádzenét kívánt írni a grófnő születésnapjára, bár a megszólaltatásra nézve nincsenek dokumentumaink. Michael Haydn hatása ezen a divertimentón is megmutatkozik, különösen az első tételen, amelyet néhány ütemes harsány Intrada vezet be. A lassú második tétel Mozart gáláns stílusának jellegzetes példája. Az első menüett a bécsi szerenádzenékre emlékezik. A kürtök, amelyeknek a második tételben nem jutott jelentős szólam, itt fontos szerepet töltenek be. Az Adagiót kizárólag vonósok szólaltatják meg: ez a tétel poétikus hangulata és kifejezésének megkapó egyszerűsége révén a mű legértékesebb darabja. A zárótétel – a módjára – lassú bevezetéssel kezdődik. Méltóságteljes indulózene ez az Andante, A varázsfuvola papjainak vonulásánál idézi majd fel Mozart, másfél évtizeddel később. A briliáns gyors tétel az előző évek olasz és francia zenei élményei között válogat. (hu)
|
