| dbo:abstract
|
- Az A–20 Havoc (gyártói típusjele DB–7, mely a Douglas Bomber 7 rövidítése) amerikai fejlesztésű és gyártású kétmotoros könnyűbombázó repülőgép, melyet az amerikai repülőgépgyártó vállalat fejlesztett ki az amerikai hadsereg egyik pályázati kiírására. A tendert nem nyerte meg az elképzelés, azonban gyártását külföldi – elsősorban francia – igények szerint mégis megkezdték. Ezt követően, a második világháborúban széles körben alkalmazták alacsonytámadó, éjszakai vadász, tengerészeti felderítő és mélységi behatoló feladatkörökben. Másfél és 1,8 tonna közötti bombamennyiséget tudott a célba juttatni, mégis a háború előrehaladtával inkább mint „romboló”-t alkalmazták a csendes-óceáni hadszíntéren: az orrba jelentős mennyiségű csöves fegyverzetet (géppuskákat és gépágyúkat) építettek be, illetve éjszakai bevethetőségét is megvalósították az orrba épített rádiólokátorral, a csöves fegyverzetet pedig a bombatérben helyezték el. A bombázó feladatkörben, ahogy a B–26 Maraudert is, a B–25 Mitchell váltotta fel. Több ország légiereje rendszerbe állította, mint Franciaország, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió, Hollandia, Ausztrália és Dél-Afrika, majd a háborút követően Brazília. A szovjet repülőcsapatok a legyártott mennyiség egyharmadát üzemeltették. A francia légierőben DB–7-ként rendszeresítették, a Brit Nemzetközösség légierőiben Boston néven rendszeresítették, mert az éjszakai vadász és behatoló változatokat Havoc-nak nevezték el. Az ausztrálok a DB–7 összes változatát Boston névvel illették. Az amerikaiak az éjszakaivadász-változatot P–70 néven rendszeresítették (a P mint Pursuit jelentett az 1948 előtti nevezékrendszerben). Több mint hétezer példányban gyártották le, a legnagyobb példányszámban exportált bombázótípusa lett az USA-nak. Meg nem erősíthetően az első szövetséges repülőgép volt a fotófelderítő F–3A változat, amely leszállt az repülőtérre (ma Fukuoka) a japán kapituláció után, 1945 augusztusában. Továbbfejlesztett változatának, az A–26 Invader-nek a fejlesztését már 1940-ben megkezdték, sorozatgyártása 1944-ben indult, és még a vietnámi háborúban is bevetette az amerikai légierő. (hu)
- Az A–20 Havoc (gyártói típusjele DB–7, mely a Douglas Bomber 7 rövidítése) amerikai fejlesztésű és gyártású kétmotoros könnyűbombázó repülőgép, melyet az amerikai repülőgépgyártó vállalat fejlesztett ki az amerikai hadsereg egyik pályázati kiírására. A tendert nem nyerte meg az elképzelés, azonban gyártását külföldi – elsősorban francia – igények szerint mégis megkezdték. Ezt követően, a második világháborúban széles körben alkalmazták alacsonytámadó, éjszakai vadász, tengerészeti felderítő és mélységi behatoló feladatkörökben. Másfél és 1,8 tonna közötti bombamennyiséget tudott a célba juttatni, mégis a háború előrehaladtával inkább mint „romboló”-t alkalmazták a csendes-óceáni hadszíntéren: az orrba jelentős mennyiségű csöves fegyverzetet (géppuskákat és gépágyúkat) építettek be, illetve éjszakai bevethetőségét is megvalósították az orrba épített rádiólokátorral, a csöves fegyverzetet pedig a bombatérben helyezték el. A bombázó feladatkörben, ahogy a B–26 Maraudert is, a B–25 Mitchell váltotta fel. Több ország légiereje rendszerbe állította, mint Franciaország, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió, Hollandia, Ausztrália és Dél-Afrika, majd a háborút követően Brazília. A szovjet repülőcsapatok a legyártott mennyiség egyharmadát üzemeltették. A francia légierőben DB–7-ként rendszeresítették, a Brit Nemzetközösség légierőiben Boston néven rendszeresítették, mert az éjszakai vadász és behatoló változatokat Havoc-nak nevezték el. Az ausztrálok a DB–7 összes változatát Boston névvel illették. Az amerikaiak az éjszakaivadász-változatot P–70 néven rendszeresítették (a P mint Pursuit jelentett az 1948 előtti nevezékrendszerben). Több mint hétezer példányban gyártották le, a legnagyobb példányszámban exportált bombázótípusa lett az USA-nak. Meg nem erősíthetően az első szövetséges repülőgép volt a fotófelderítő F–3A változat, amely leszállt az repülőtérre (ma Fukuoka) a japán kapituláció után, 1945 augusztusában. Továbbfejlesztett változatának, az A–26 Invader-nek a fejlesztését már 1940-ben megkezdték, sorozatgyártása 1944-ben indult, és még a vietnámi háborúban is bevetette az amerikai légierő. (hu)
|
