| dbo:abstract
|
- A Föld alakja elsÅ‘sorban a geodéziában használt kifejezés, amelynek különféle jelentése lehet attól függÅ‘en, hogy a Föld tényleges, fizikai felszÃnét milyen modellel próbálják megközelÃteni és leÃrni. A Föld alakja a térképezés szempontjából alapvetÅ‘ fontosságú, az elméleti földalak (geoid) felszÃne képezi az elsÅ‘ vetÃtési sÃkot. Bármilyen vetületi rendszert alkalmaz is egy térkép, a sÃktérkép mindig kettÅ‘s vetÃtéssel keletkezik. A tényleges felszÃn kiemelkedéseit és mélyedéseit elÅ‘ször a földalak által meghatározott alapfelületre kell vetÃteni (ez tulajdonképpen egy sima felszÃnű földgömböt eredményez), és ennek második vetÃtése alakÃtja ki a sÃktérképet. A Föld tényleges alakját, felszÃnét a vÃzzel borÃtott tengerfenék és a szárazföld alakja együttesen határozza meg. Azonban a földfelszÃn olyan változatos, hogy egy matematikai vagy fizikai modellben – a szükséges számÃtástechnikai kapacitás hiánya miatt – nem lehet felhasználni. A földfelszÃn felmérésével, dokumentálásával a topográfusok és a hidrográfusok foglalkoznak. A gömb felszÃnét elég egyszerűen lehet különféle matematikai modellekben felhasználni, számos csillagászati és navigációs modellben még ma is egy tökéletes gömb reprezentálja a Földet. A gömb jó közelÃtés, mivel a lapultság alig 0,33%-os. Azonban a Föld alakját alapvetÅ‘en két fizikai hatás határozza meg: az általános tömegvonzás, amellyel minden egyes tömegrészecske hat az összes többire, továbbá a Föld tengely körüli forgása. A Földhöz rögzÃtett forgó koordináta-rendszerben a tömegvonzás és a forgó koordináta-rendszerbÅ‘l adódó centrifugális erÅ‘ kölcsönhatására létrejövÅ‘, elméletileg forgási ellipszoid alakú folyadékszerű testhez a tényleges Föld-alak nagyon közel áll: e alaktól csak helyenként tér el. A magashegységek és a mélytengeri árkok területén a fizikai földfelszÃn nem követi az elméleti felületet, mert itt más hatások is közrejátszanak a felszÃn alakÃtásában. Az elméleti földalak, a geoid, azaz nehézségi gyorsulásnak a közepes tengerszinttel egybeesÅ‘ potenciálfelülete ezeken a területen a kÅ‘zetfelszÃnt nem követi. Gyakorlati okokból éppen ezért általában egyszerűsÃtett modellt használunk a Föld alakjaként. A geodéziában lapult forgási ellipszoiddal helyettesÃtjük a geoidot, de néha a még egyszerűbb gömbi közelÃtés is megfelelhet. Gömbi közelÃtésnél a közepes földsugárral (R) számolunk. Ez esetben is a modellnek ugyanolyan a forgása és akkora a tömege, mint a valódi Földnek. Ha a a Föld egyenlÃtÅ‘i és b a sarkokon mért sugara, akkor f = (a-b)/a adja meg az ellipszoid lapultságát. Ekkor a gömbi és az ellipszoidi térfogatok egyenlÅ‘ségének felÃrásával R³ = a²b egyenletre jutunk, amibÅ‘l R meghatározható. A bonyolultabb modellek paramétereit a földközeli műholdak pályájának mérései alapján számÃtják. A Föld alakjának (a geoidnak) mai elfogadott globális közelÃtése a WGS84 elnevezésű , mely nem más, mint egy tömegközépponti elhelyezésű forgási ellipszoid, ahol a fél-nagytengely hossza 6 378 137 méter, fél-kistengely hossza 6 356 752,314 m. Amennyiben nem a globálisan jó illeszkedés a cél, hanem valamely kontinenst vagy még kisebb területet térképezünk, akkor más, helyileg jobban illeszkedÅ‘ dátumot használunk. Magyarországon például az ellipszoidból képzett dátum jobban Ãrja le a felületet, ezért a magyar polgári térképezés többnyire ezt az alapfelületet használja. (hu)
- A Föld alakja elsÅ‘sorban a geodéziában használt kifejezés, amelynek különféle jelentése lehet attól függÅ‘en, hogy a Föld tényleges, fizikai felszÃnét milyen modellel próbálják megközelÃteni és leÃrni. A Föld alakja a térképezés szempontjából alapvetÅ‘ fontosságú, az elméleti földalak (geoid) felszÃne képezi az elsÅ‘ vetÃtési sÃkot. Bármilyen vetületi rendszert alkalmaz is egy térkép, a sÃktérkép mindig kettÅ‘s vetÃtéssel keletkezik. A tényleges felszÃn kiemelkedéseit és mélyedéseit elÅ‘ször a földalak által meghatározott alapfelületre kell vetÃteni (ez tulajdonképpen egy sima felszÃnű földgömböt eredményez), és ennek második vetÃtése alakÃtja ki a sÃktérképet. A Föld tényleges alakját, felszÃnét a vÃzzel borÃtott tengerfenék és a szárazföld alakja együttesen határozza meg. Azonban a földfelszÃn olyan változatos, hogy egy matematikai vagy fizikai modellben – a szükséges számÃtástechnikai kapacitás hiánya miatt – nem lehet felhasználni. A földfelszÃn felmérésével, dokumentálásával a topográfusok és a hidrográfusok foglalkoznak. A gömb felszÃnét elég egyszerűen lehet különféle matematikai modellekben felhasználni, számos csillagászati és navigációs modellben még ma is egy tökéletes gömb reprezentálja a Földet. A gömb jó közelÃtés, mivel a lapultság alig 0,33%-os. Azonban a Föld alakját alapvetÅ‘en két fizikai hatás határozza meg: az általános tömegvonzás, amellyel minden egyes tömegrészecske hat az összes többire, továbbá a Föld tengely körüli forgása. A Földhöz rögzÃtett forgó koordináta-rendszerben a tömegvonzás és a forgó koordináta-rendszerbÅ‘l adódó centrifugális erÅ‘ kölcsönhatására létrejövÅ‘, elméletileg forgási ellipszoid alakú folyadékszerű testhez a tényleges Föld-alak nagyon közel áll: e alaktól csak helyenként tér el. A magashegységek és a mélytengeri árkok területén a fizikai földfelszÃn nem követi az elméleti felületet, mert itt más hatások is közrejátszanak a felszÃn alakÃtásában. Az elméleti földalak, a geoid, azaz nehézségi gyorsulásnak a közepes tengerszinttel egybeesÅ‘ potenciálfelülete ezeken a területen a kÅ‘zetfelszÃnt nem követi. Gyakorlati okokból éppen ezért általában egyszerűsÃtett modellt használunk a Föld alakjaként. A geodéziában lapult forgási ellipszoiddal helyettesÃtjük a geoidot, de néha a még egyszerűbb gömbi közelÃtés is megfelelhet. Gömbi közelÃtésnél a közepes földsugárral (R) számolunk. Ez esetben is a modellnek ugyanolyan a forgása és akkora a tömege, mint a valódi Földnek. Ha a a Föld egyenlÃtÅ‘i és b a sarkokon mért sugara, akkor f = (a-b)/a adja meg az ellipszoid lapultságát. Ekkor a gömbi és az ellipszoidi térfogatok egyenlÅ‘ségének felÃrásával R³ = a²b egyenletre jutunk, amibÅ‘l R meghatározható. A bonyolultabb modellek paramétereit a földközeli műholdak pályájának mérései alapján számÃtják. A Föld alakjának (a geoidnak) mai elfogadott globális közelÃtése a WGS84 elnevezésű , mely nem más, mint egy tömegközépponti elhelyezésű forgási ellipszoid, ahol a fél-nagytengely hossza 6 378 137 méter, fél-kistengely hossza 6 356 752,314 m. Amennyiben nem a globálisan jó illeszkedés a cél, hanem valamely kontinenst vagy még kisebb területet térképezünk, akkor más, helyileg jobban illeszkedÅ‘ dátumot használunk. Magyarországon például az ellipszoidból képzett dátum jobban Ãrja le a felületet, ezért a magyar polgári térképezés többnyire ezt az alapfelületet használja. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- A Föld alakja elsÅ‘sorban a geodéziában használt kifejezés, amelynek különféle jelentése lehet attól függÅ‘en, hogy a Föld tényleges, fizikai felszÃnét milyen modellel próbálják megközelÃteni és leÃrni. A Föld alakja a térképezés szempontjából alapvetÅ‘ fontosságú, az elméleti földalak (geoid) felszÃne képezi az elsÅ‘ vetÃtési sÃkot. Bármilyen vetületi rendszert alkalmaz is egy térkép, a sÃktérkép mindig kettÅ‘s vetÃtéssel keletkezik. A tényleges felszÃn kiemelkedéseit és mélyedéseit elÅ‘ször a földalak által meghatározott alapfelületre kell vetÃteni (ez tulajdonképpen egy sima felszÃnű földgömböt eredményez), és ennek második vetÃtése alakÃtja ki a sÃktérképet. (hu)
- A Föld alakja elsÅ‘sorban a geodéziában használt kifejezés, amelynek különféle jelentése lehet attól függÅ‘en, hogy a Föld tényleges, fizikai felszÃnét milyen modellel próbálják megközelÃteni és leÃrni. A Föld alakja a térképezés szempontjából alapvetÅ‘ fontosságú, az elméleti földalak (geoid) felszÃne képezi az elsÅ‘ vetÃtési sÃkot. Bármilyen vetületi rendszert alkalmaz is egy térkép, a sÃktérkép mindig kettÅ‘s vetÃtéssel keletkezik. A tényleges felszÃn kiemelkedéseit és mélyedéseit elÅ‘ször a földalak által meghatározott alapfelületre kell vetÃteni (ez tulajdonképpen egy sima felszÃnű földgömböt eredményez), és ennek második vetÃtése alakÃtja ki a sÃktérképet. (hu)
|
