| dbo:abstract
|
- A dinoszauruszok kutatása az őslénytan egyik ága. Bár a dinoszauruszcsontokat évezredek óta ismerték, igazi természetüket csak nemrégiben ismerték fel - korábban sárkánycsontnak (Kínában) vagy a griffmadár csontjának (ókori Görögország) tartották ezeket. Csak a 17. században, Angliában jelent meg az első tudományos igényű leírás egy fosszilis állkapocsról, amely egy Megalosaurus állkapcsa volt. Az első tudományos közlemény, amelyben szintén a Megalosaurusról számoltak be, 1824-ben jelent meg a londoni Földrajzi Társaság folyóiratában. A második fajt, az Iguanodont 1822-ben fedezték fel. Ezt követően az európai és amerikai tudósok érdeklődésének középpontjába került a nagy hüllőfosszíliák tanulmányozása (a dinoszaurusz megnevezést 1824-ben javasolták először). 1858-ban fedezték el az első dinoszauruszmaradványokat Amerikában, New Jersey államban. Ezt követően versenyfutás tört ki két amerikai tudós között, hogy ki talál több dinoszaurusz-fajt. Ezt követően a dinoszauruszkutatás az összes földrészre kiterjedt - az első antarktiszi dinoszauruszt 1984-ben találták a Ross-szigeten (Antarctopelta oliveroi). A dinoszauruszkutatás terén kiemelkedő jelentőségű Dél-Amerika és Kína, ahol rengeteg maradványt találtak, beleértve az első dinoszaurusztojásokat, és az első tollas dinoszauruszokat, amelyek alapján megállapították a madarak és a dinoszauruszok rokonságát. Az őslénykutatás, de különösen a dinoszauruszok kutatása az 1970-es évek óta reneszánszát éli, nem utolsósorban a melegvérű dinoszauruszok maradványainak feltárása miatt. 1998-ban Olaszországban fedeztek fel egy fiatal Coelurosauria (Scipionyx samniticus) példányát, amelynek a belső szervei is igen jó állapotban megmaradtak. Bár több kísérletet is tettek, a dinoszauruszok maradványaiból eddig még nem sikerült a DNS rekonstruálása. (hu)
- A dinoszauruszok kutatása az őslénytan egyik ága. Bár a dinoszauruszcsontokat évezredek óta ismerték, igazi természetüket csak nemrégiben ismerték fel - korábban sárkánycsontnak (Kínában) vagy a griffmadár csontjának (ókori Görögország) tartották ezeket. Csak a 17. században, Angliában jelent meg az első tudományos igényű leírás egy fosszilis állkapocsról, amely egy Megalosaurus állkapcsa volt. Az első tudományos közlemény, amelyben szintén a Megalosaurusról számoltak be, 1824-ben jelent meg a londoni Földrajzi Társaság folyóiratában. A második fajt, az Iguanodont 1822-ben fedezték fel. Ezt követően az európai és amerikai tudósok érdeklődésének középpontjába került a nagy hüllőfosszíliák tanulmányozása (a dinoszaurusz megnevezést 1824-ben javasolták először). 1858-ban fedezték el az első dinoszauruszmaradványokat Amerikában, New Jersey államban. Ezt követően versenyfutás tört ki két amerikai tudós között, hogy ki talál több dinoszaurusz-fajt. Ezt követően a dinoszauruszkutatás az összes földrészre kiterjedt - az első antarktiszi dinoszauruszt 1984-ben találták a Ross-szigeten (Antarctopelta oliveroi). A dinoszauruszkutatás terén kiemelkedő jelentőségű Dél-Amerika és Kína, ahol rengeteg maradványt találtak, beleértve az első dinoszaurusztojásokat, és az első tollas dinoszauruszokat, amelyek alapján megállapították a madarak és a dinoszauruszok rokonságát. Az őslénykutatás, de különösen a dinoszauruszok kutatása az 1970-es évek óta reneszánszát éli, nem utolsósorban a melegvérű dinoszauruszok maradványainak feltárása miatt. 1998-ban Olaszországban fedeztek fel egy fiatal Coelurosauria (Scipionyx samniticus) példányát, amelynek a belső szervei is igen jó állapotban megmaradtak. Bár több kísérletet is tettek, a dinoszauruszok maradványaiból eddig még nem sikerült a DNS rekonstruálása. (hu)
|
