| dbo:abstract
|
- A magyar nyelvben 17–34-féle ragot tartunk számon, amit a névszókhoz kapcsolhatunk (az „üres”, rag nélküli alanyesetet is ideértve), de ebből csak 18 a valódi esetrag. (Ezek a hagyományos nyelvtanok alanyát, tárgyát, jelzőit és határozóit azonosíthatják.) A fentiek közül az első három szintaktikai eset (mivel a mondattani viszonyokból kikövetkeztethetőek), a többi pedig lexikai eset (önálló jelentésük van, amely a mondattani viszonyokból nem következtethető ki, így ezek jelentését az ún. lexikonban kell megadni). (L. még .) Jól látható az ún. irányhármasság (honnan? hol? hová?), valamint a háromféle (belső, illetve szűkebb és tágabb külső) helyviszony. (Az essivus-formalis más nyelvtanok szerint az emberül alak neve, s az emberként alak ragját formativusnak nevezik.) A valódi esetragok jellemzői, hogy mindegyikükre igaz:
* Szószerkezetben szabadon társul névmással, tulajdonnévvel, melléknévvel, számnévvel (és birtokjellel, többesszám jelével), valamint főnévvel jelentéstől függetlenül. (Nem társul pl: emberekenként, Andrásonta, tízképpen, emberekestül)
* Ha főnévhez társult, főnevet is ad eredményül, amik viszont mondatszerkezetben szabadon módosíthatóak melléknévi jelzővel vagy vonatkozó mellékmondattal. (Nem társul pl: kis házanként, régi házastul, holdfényes éjfélkor, stb., tehát az így képzett szavak nem főnevek.) A további, nem valódi esetragok: 1.
* genitivus: embernek (a …je) – megegyezik a dativussal, illetve: emberé – az -é birtokjelet ragi eredete ellenére a modern nyelvtudomány a jelek közé sorolja 2.
* : fejenként – ez képző (főnév → határozószó) 3.
* distributivus-: naponta – ez is képző (főnév → határozószó) 4.
* : emberképpen – ez is képző (főnév → határozószó) 5.
* sociativus: ruhástul – ez is képző (főnév → határozószó) 6.
* locativus: Pécsett 7.
* : órakor – ez is képző (főnév → határozószó) 8.
* (-: világosan, hárman, ill. hallgatólag) – e kettő is valójában képző 9.
* (: ötször) – szintén képző Megjegyzés:
* ugyanaz az esetviszony többféle esetraggal is kifejeződhet,
* két különböző esetviszony ugyanabban az esetragban is megvalósulhat (például dativus és genitivus),
* némely esetviszonyok nemcsak esetraggal, hanem névutókkal is kifejezhetők (például vágyódik vmire / vmi után). Az esetragok a fent leírt viszonyok mellett gyakran többféle egyéb jelentésben is használatosak, így nem lehet őket automatikusan összekapcsolni a hagyományos nyelvtan határozóival. A sublativus (-ra/-re) például kifejezhet
* a hely mellett (postára)
* időt (szerdára, két percre),
* módot (kedvünkre),
* mennyiséget, mértéket (kőhajításnyira),
* okot (felébred a kopogtatásra),
* célt (hivatalos látogatásra érkezik),
* eredményt, következményt (zöldre fest, 30 fokra emelkedik),
* ezenkívül vonzata lehet a nézve névutónak
* és több tucat igének, melléknévnek (biztat vmire, gondol vmire, kíváncsi vmire stb.). (hu)
- A magyar nyelvben 17–34-féle ragot tartunk számon, amit a névszókhoz kapcsolhatunk (az „üres”, rag nélküli alanyesetet is ideértve), de ebből csak 18 a valódi esetrag. (Ezek a hagyományos nyelvtanok alanyát, tárgyát, jelzőit és határozóit azonosíthatják.) A fentiek közül az első három szintaktikai eset (mivel a mondattani viszonyokból kikövetkeztethetőek), a többi pedig lexikai eset (önálló jelentésük van, amely a mondattani viszonyokból nem következtethető ki, így ezek jelentését az ún. lexikonban kell megadni). (L. még .) Jól látható az ún. irányhármasság (honnan? hol? hová?), valamint a háromféle (belső, illetve szűkebb és tágabb külső) helyviszony. (Az essivus-formalis más nyelvtanok szerint az emberül alak neve, s az emberként alak ragját formativusnak nevezik.) A valódi esetragok jellemzői, hogy mindegyikükre igaz:
* Szószerkezetben szabadon társul névmással, tulajdonnévvel, melléknévvel, számnévvel (és birtokjellel, többesszám jelével), valamint főnévvel jelentéstől függetlenül. (Nem társul pl: emberekenként, Andrásonta, tízképpen, emberekestül)
* Ha főnévhez társult, főnevet is ad eredményül, amik viszont mondatszerkezetben szabadon módosíthatóak melléknévi jelzővel vagy vonatkozó mellékmondattal. (Nem társul pl: kis házanként, régi házastul, holdfényes éjfélkor, stb., tehát az így képzett szavak nem főnevek.) A további, nem valódi esetragok: 1.
* genitivus: embernek (a …je) – megegyezik a dativussal, illetve: emberé – az -é birtokjelet ragi eredete ellenére a modern nyelvtudomány a jelek közé sorolja 2.
* : fejenként – ez képző (főnév → határozószó) 3.
* distributivus-: naponta – ez is képző (főnév → határozószó) 4.
* : emberképpen – ez is képző (főnév → határozószó) 5.
* sociativus: ruhástul – ez is képző (főnév → határozószó) 6.
* locativus: Pécsett 7.
* : órakor – ez is képző (főnév → határozószó) 8.
* (-: világosan, hárman, ill. hallgatólag) – e kettő is valójában képző 9.
* (: ötször) – szintén képző Megjegyzés:
* ugyanaz az esetviszony többféle esetraggal is kifejeződhet,
* két különböző esetviszony ugyanabban az esetragban is megvalósulhat (például dativus és genitivus),
* némely esetviszonyok nemcsak esetraggal, hanem névutókkal is kifejezhetők (például vágyódik vmire / vmi után). Az esetragok a fent leírt viszonyok mellett gyakran többféle egyéb jelentésben is használatosak, így nem lehet őket automatikusan összekapcsolni a hagyományos nyelvtan határozóival. A sublativus (-ra/-re) például kifejezhet
* a hely mellett (postára)
* időt (szerdára, két percre),
* módot (kedvünkre),
* mennyiséget, mértéket (kőhajításnyira),
* okot (felébred a kopogtatásra),
* célt (hivatalos látogatásra érkezik),
* eredményt, következményt (zöldre fest, 30 fokra emelkedik),
* ezenkívül vonzata lehet a nézve névutónak
* és több tucat igének, melléknévnek (biztat vmire, gondol vmire, kíváncsi vmire stb.). (hu)
|
