| dbo:abstract
|
- Az abszurd dráma a második világháború után kibontakozó abszurd irodalom legnagyobb hatású műfaja; új szemléletű drámairodalmat és annak megfelelő színházi előadásokat teremtett. Az abszurd drámát a lét teljes értelmetlenségét, céltalanságát tételező világkép hatja át, tudatosan az irracionalitásra törekszik. Anti-dráma, hiszen a dráma eredetileg a cselekvés műformája, itt viszont a szereplők tehetetlen lények, sorsuk a passzivitás, a vegetatív szintű lét, amelyből kitörni nem lehet. A kifejezhetőség is kérdésessé válik, a nyelv maga is „lefokozódik” (nincs sem kommunikáció, sem karakter). A kevés vegetáló szereplő, a cselekményhiány és a szegényes nyelv mellett a kopár színterek is fokozzák a szorongás és a bizonytalanság élményét. Ionesco darabjaiban (A kopasz énekesnő, 1949) még van konkrét meghatározottság; Beckett mutatja fel a Godot-ra várvától (1948) kezdve az emberi lét egyetlen tartalmaként a „lassú felbomlást, a vánszorgást a vég felé”. Dürrenmatt (Az öreg hölgy látogatása, 1956; A fizikusok, 1962) saját groteszk komédiáit, paraboláit, tézisdrámáit „paradox színháznak” nevezi. Franciaországból indult, megteremtői: Samuel Beckett, , Eugène Ionesco, Jean Genet. Legjelentősebb alakjai:
* Franciaország: Boris Vian, , , Eugène Ionesco, Jean Genet.
* Olaszország: Dino Buzzati
* Írország: Samuel Beckett
* Svájc: Max Frisch
* Németország: Günter Grass,
* Nagy-Britannia: Harold Pinter, ,
* USA: Edward Albee
* Oroszország: Danyiil Harmsz,
* Magyarország: Déry Tibor, Örkény István, Mészöly Miklós Keletkezésében közrejátszik a második világháború utáni fejlett kapitalizmus individualista színezetű bírálata. (hu)
- <api batchcomplete="">Az abszurd dráma a második világhปorú után kibontakozó abszurd irodalom legnagyobb hatású m𗇺ja; új szemléletű drámairodalmat és annak megfelelő színházi elásokat teremtett. Az abszurd drámát a lét teljes értelmetlenségét, céltalanságát tételező világkép hatja át, tudatosan az irracionalitásra törekszik. Anti-dráma, hiszen a dráma eredetileg a cselekvés mᜟormája, itt viszont a szereplők tehetetlen lények, sorsuk a passzivitás, a vegetatív szintű lét, amelyből kitörni nem lehet. A kifejezhetőség is kérdésessé válik, a nyelv maga is „lefokoz༽ik” (nincs sem kommunikผió, sem karakter). A kevés vegetáló szereplő, a cselekményhiány és a szegényes nyelv mellett a kopár színterek is fokozzák a szorongás és a bizonytalanság élményét. Ionesco darabjaiban (A kopasz énekesnő, 1949) még van konkrét meghatározottság; Beckett mutatja fel a Godot-ra várvától (1948) kezdve az emberi lét egyetlen tartalmaként a „lassú felbomlást, a vánszorgást a vég felé”. Dürrenmatt (Az öreg hölgy látogatása, 1956; A fizikusok, 1962) saját groteszk komຝiáit, paraboláit, tézisdrámáit „paradox színháznak” nevezi.Franciaországból indult, megteremtői: Samuel Beckett, Arthur Adamov, Eugène Ionesco, Jean Genet.Legjelentősebb alakjai:Franciaország: Boris Vian, Robert Pinget, Jean Tardieu, Eugène Ionesco, Jean Genet.Olaszország: Dino BuzzatiÍrország: Samuel BeckettSvájc: Max FrischNémetország: Günter Grass,Nagy-Britannia: Harold Pinter, N. F. Simpson, Tom StoppardUSA: Edward AlbeeOroszország: Danyiil Harmsz, Mihail VolohovMagyarország: Déry Tibor, Örkény István, Mészöly MiklósKeletkezésn közrejátszik a második világhปorú utáni fejlett kapitalizmus individualista színezetű bírálata. (hu)
- <api batchcomplete="">Az abszurd dráma a második világháború után kibontakozó abszurd irodalom legnagyobb hatású műfaja; új szemléletű drámairodalmat és annak megfelelő színházi előadásokat teremtett. Az abszurd drámát a lét teljes értelmetlenségét, céltalanságát tételező világkép hatja át, tudatosan az irracionalitásra törekszik. Anti-dráma, hiszen a dráma eredetileg a cselekvés műformája, itt viszont a szereplők tehetetlen lények, sorsuk a passzivitás, a vegetatív szintű lét, amelyből kitörni nem lehet. A kifejezhetőség is kérdésessé válik, a nyelv maga is „lefokozódik” (nincs sem kommunikáció, sem karakter). A kevés vegetáló szereplő, a cselekményhiány és a szegényes nyelv mellett a kopár színterek is fokozzák a szorongás és a bizonytalanság élményét. Ionesco darabjaiban (A kopasz énekesnő, 1949) még van konkrét meghatározottság; Beckett mutatja fel a Godot-ra várvától (1948) kezdve az emberi lét egyetlen tartalmaként a „lassú felbomlást, a vánszorgást a vég felé”. Dürrenmatt (Az öreg hölgy látogatása, 1956; A fizikusok, 1962) saját groteszk komédiáit, paraboláit, tézisdrámáit „paradox színháznak” nevezi.Franciaországból indult, megteremtői: Samuel Beckett, Arthur Adamov, Eugène Ionesco, Jean Genet.Legjelentősebb alakjai:Franciaország: Boris Vian, Robert Pinget, Jean Tardieu, Eugène Ionesco, Jean Genet.Olaszország: Dino BuzzatiÍrország: Samuel BeckettSvájc: Max FrischNémetország: Günter Grass,Nagy-Britannia: Harold Pinter, N. F. Simpson, Tom StoppardUSA: Edward AlbeeOroszország: Danyiil Harmsz, Mihail VolohovMagyarország: Déry Tibor, Örkény István, Mészöly MiklósKeletkezésében közrejátszik a második világháború utáni fejlett kapitalizmus individualista színezetű bírálata. (hu)
- Az abszurd dráma a második világháború után kibontakozó abszurd irodalom legnagyobb hatású műfaja; új szemléletű drámairodalmat és annak megfelelő színházi előadásokat teremtett. Az abszurd drámát a lét teljes értelmetlenségét, céltalanságát tételező világkép hatja át, tudatosan az irracionalitásra törekszik. Anti-dráma, hiszen a dráma eredetileg a cselekvés műformája, itt viszont a szereplők tehetetlen lények, sorsuk a passzivitás, a vegetatív szintű lét, amelyből kitörni nem lehet. A kifejezhetőség is kérdésessé válik, a nyelv maga is „lefokozódik” (nincs sem kommunikáció, sem karakter). A kevés vegetáló szereplő, a cselekményhiány és a szegényes nyelv mellett a kopár színterek is fokozzák a szorongás és a bizonytalanság élményét. Ionesco darabjaiban (A kopasz énekesnő, 1949) még van konkrét meghatározottság; Beckett mutatja fel a Godot-ra várvától (1948) kezdve az emberi lét egyetlen tartalmaként a „lassú felbomlást, a vánszorgást a vég felé”. Dürrenmatt (Az öreg hölgy látogatása, 1956; A fizikusok, 1962) saját groteszk komédiáit, paraboláit, tézisdrámáit „paradox színháznak” nevezi. Franciaországból indult, megteremtői: Samuel Beckett, , Eugène Ionesco, Jean Genet. Legjelentősebb alakjai:
* Franciaország: Boris Vian, , , Eugène Ionesco, Jean Genet.
* Olaszország: Dino Buzzati
* Írország: Samuel Beckett
* Svájc: Max Frisch
* Németország: Günter Grass,
* Nagy-Britannia: Harold Pinter, ,
* USA: Edward Albee
* Oroszország: Danyiil Harmsz,
* Magyarország: Déry Tibor, Örkény István, Mészöly Miklós Keletkezésében közrejátszik a második világháború utáni fejlett kapitalizmus individualista színezetű bírálata. (hu)
- <api batchcomplete="">Az abszurd dráma a második világhปorú után kibontakozó abszurd irodalom legnagyobb hatású m𗇺ja; új szemléletű drámairodalmat és annak megfelelő színházi elásokat teremtett. Az abszurd drámát a lét teljes értelmetlenségét, céltalanságát tételező világkép hatja át, tudatosan az irracionalitásra törekszik. Anti-dráma, hiszen a dráma eredetileg a cselekvés mᜟormája, itt viszont a szereplők tehetetlen lények, sorsuk a passzivitás, a vegetatív szintű lét, amelyből kitörni nem lehet. A kifejezhetőség is kérdésessé válik, a nyelv maga is „lefokoz༽ik” (nincs sem kommunikผió, sem karakter). A kevés vegetáló szereplő, a cselekményhiány és a szegényes nyelv mellett a kopár színterek is fokozzák a szorongás és a bizonytalanság élményét. Ionesco darabjaiban (A kopasz énekesnő, 1949) még van konkrét meghatározottság; Beckett mutatja fel a Godot-ra várvától (1948) kezdve az emberi lét egyetlen tartalmaként a „lassú felbomlást, a vánszorgást a vég felé”. Dürrenmatt (Az öreg hölgy látogatása, 1956; A fizikusok, 1962) saját groteszk komຝiáit, paraboláit, tézisdrámáit „paradox színháznak” nevezi.Franciaországból indult, megteremtői: Samuel Beckett, Arthur Adamov, Eugène Ionesco, Jean Genet.Legjelentősebb alakjai:Franciaország: Boris Vian, Robert Pinget, Jean Tardieu, Eugène Ionesco, Jean Genet.Olaszország: Dino BuzzatiÍrország: Samuel BeckettSvájc: Max FrischNémetország: Günter Grass,Nagy-Britannia: Harold Pinter, N. F. Simpson, Tom StoppardUSA: Edward AlbeeOroszország: Danyiil Harmsz, Mihail VolohovMagyarország: Déry Tibor, Örkény István, Mészöly MiklósKeletkezésn közrejátszik a második világhปorú utáni fejlett kapitalizmus individualista színezetű bírálata. (hu)
- <api batchcomplete="">Az abszurd dráma a második világháború után kibontakozó abszurd irodalom legnagyobb hatású műfaja; új szemléletű drámairodalmat és annak megfelelő színházi előadásokat teremtett. Az abszurd drámát a lét teljes értelmetlenségét, céltalanságát tételező világkép hatja át, tudatosan az irracionalitásra törekszik. Anti-dráma, hiszen a dráma eredetileg a cselekvés műformája, itt viszont a szereplők tehetetlen lények, sorsuk a passzivitás, a vegetatív szintű lét, amelyből kitörni nem lehet. A kifejezhetőség is kérdésessé válik, a nyelv maga is „lefokozódik” (nincs sem kommunikáció, sem karakter). A kevés vegetáló szereplő, a cselekményhiány és a szegényes nyelv mellett a kopár színterek is fokozzák a szorongás és a bizonytalanság élményét. Ionesco darabjaiban (A kopasz énekesnő, 1949) még van konkrét meghatározottság; Beckett mutatja fel a Godot-ra várvától (1948) kezdve az emberi lét egyetlen tartalmaként a „lassú felbomlást, a vánszorgást a vég felé”. Dürrenmatt (Az öreg hölgy látogatása, 1956; A fizikusok, 1962) saját groteszk komédiáit, paraboláit, tézisdrámáit „paradox színháznak” nevezi.Franciaországból indult, megteremtői: Samuel Beckett, Arthur Adamov, Eugène Ionesco, Jean Genet.Legjelentősebb alakjai:Franciaország: Boris Vian, Robert Pinget, Jean Tardieu, Eugène Ionesco, Jean Genet.Olaszország: Dino BuzzatiÍrország: Samuel BeckettSvájc: Max FrischNémetország: Günter Grass,Nagy-Britannia: Harold Pinter, N. F. Simpson, Tom StoppardUSA: Edward AlbeeOroszország: Danyiil Harmsz, Mihail VolohovMagyarország: Déry Tibor, Örkény István, Mészöly MiklósKeletkezésében közrejátszik a második világháború utáni fejlett kapitalizmus individualista színezetű bírálata. (hu)
|
