| dbo:abstract
|
- A magyarországi választási rendszerben ajánlószelvényen („kopogtatócédula”) lehetett jelöltet ajánlani: a) az országgyűlési képviselők választására, b) az Európai Parlament tagjainak választására, c) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választására, d) a kisebbségi önkormányzatok tagjainak megválasztására, e) az országos népszavazásra, f) a helyi népszavazásra, g) az országos népi kezdeményezésre, h) a helyi népi kezdeményezésre, továbbá i) azokra a választási eljárásokra, amelyekre e törvény alkalmazását törvény elrendeli. Az ajánlószelvényt az értesítőkkel együtt kellett eljuttatni a választópolgároknak. A kopogtatócédula intézményét a 2011. évi CCIII. törvény szüntette meg. Az ajánláshoz szükséges ajánlószelvényeket tartalmazó tömböt a választópolgárok az "Értesítő"-vel együtt kapták meg legkésőbb a szavazás napját megelőző 58. napig. Az ajánlószelvények választípusonként különböző színűek. A választópolgár az ajánlószelvényt kitölti, saját kezűleg aláírja és átadja az ajánlást gyűjtő személynek. Az ajánlószelvény átadásával az ajánlás megtörténik, a továbbiakban nem vonható vissza. Ajánlani csak a lakóhely szerinti választókerületben induló jelöltet lehet. Érvénytelen az ajánlás, ha a választópolgár ugyanazt a jelöltet többször ajánlotta. ebben az esetben a választópolgár valamennyi ajánlását figyelmen kívül kell hagyni. Könnyítést jelent, hogy míg a régi Vjt. értelmében a választópolgár csak egy egyéni választókerületi jelöltet ajánlhatott, addig a Ve. már lehetővé teszi, hogy egy választópolgár több jelöltet is ajánlhasson [Ve. 122. § (3) bekezdés]. A köznyelvben gyakran emlegetik az ajánlószelvényt „kopogtatócédula” néven. Ez az elnevezés eredetileg az értesítőre vonatkozott, arra utalva, hogy a választási szervek ezzel „bekopogtatnak” az állampolgárokhoz, felhívva a figyelmet a közelgő választásra. Az ajánlószelvény szinonimájává amiatt válhatott, hogy azt a jelölő szervezetek aktivistái többnyire házról házra bekopogtatva gyűjtik. (hu)
- A magyarországi választási rendszerben ajánlószelvényen („kopogtatócédula”) lehetett jelöltet ajánlani: a) az országgyűlési képviselők választására, b) az Európai Parlament tagjainak választására, c) a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választására, d) a kisebbségi önkormányzatok tagjainak megválasztására, e) az országos népszavazásra, f) a helyi népszavazásra, g) az országos népi kezdeményezésre, h) a helyi népi kezdeményezésre, továbbá i) azokra a választási eljárásokra, amelyekre e törvény alkalmazását törvény elrendeli. Az ajánlószelvényt az értesítőkkel együtt kellett eljuttatni a választópolgároknak. A kopogtatócédula intézményét a 2011. évi CCIII. törvény szüntette meg. Az ajánláshoz szükséges ajánlószelvényeket tartalmazó tömböt a választópolgárok az "Értesítő"-vel együtt kapták meg legkésőbb a szavazás napját megelőző 58. napig. Az ajánlószelvények választípusonként különböző színűek. A választópolgár az ajánlószelvényt kitölti, saját kezűleg aláírja és átadja az ajánlást gyűjtő személynek. Az ajánlószelvény átadásával az ajánlás megtörténik, a továbbiakban nem vonható vissza. Ajánlani csak a lakóhely szerinti választókerületben induló jelöltet lehet. Érvénytelen az ajánlás, ha a választópolgár ugyanazt a jelöltet többször ajánlotta. ebben az esetben a választópolgár valamennyi ajánlását figyelmen kívül kell hagyni. Könnyítést jelent, hogy míg a régi Vjt. értelmében a választópolgár csak egy egyéni választókerületi jelöltet ajánlhatott, addig a Ve. már lehetővé teszi, hogy egy választópolgár több jelöltet is ajánlhasson [Ve. 122. § (3) bekezdés]. A köznyelvben gyakran emlegetik az ajánlószelvényt „kopogtatócédula” néven. Ez az elnevezés eredetileg az értesítőre vonatkozott, arra utalva, hogy a választási szervek ezzel „bekopogtatnak” az állampolgárokhoz, felhívva a figyelmet a közelgő választásra. Az ajánlószelvény szinonimájává amiatt válhatott, hogy azt a jelölő szervezetek aktivistái többnyire házról házra bekopogtatva gyűjtik. (hu)
|
