| dbo:abstract
|
- Az alkalmazott grafika gyűjtőnév alatt azon alkotásokat értjük, amelyek művészi igények kielégítésén túl konkrét és behatárolt gyakorlati funkcióval is rendelkeznek, ezért az iparművészet tárgykörébe tartoznak. A reklámgrafikai tevékenységi kört magában foglaló plakátok, meghívók, oklevelek, valamint könyv-, lemez-, CD- és DVD-borítók, számolócédulák (1965-ig), reklámlapok, művészi hirdetések mellett ide sorolják az újság- és könyvillusztrációk, karikatúrák, rajzolt képregények készítését éppúgy, mint a cégek vizuális arculatának, logotípiáknak a tervezését, vagy a könyvművészet elemeit mint a tipográfiát, művészi kolofonok, kezdő és záró ábrák, rajzok készítését. Ide kapcsolódóan szokták emlegetni még a bankjegy-, a bélyeg-, kávécukor csomagolások-, és az oklevéltervezőket is, sőt az animációk, bábfilmek karakterkészítőit is, akik mind egy-egy szakosodott ágát képviselik az alkalmazott grafikának. A művészek maguk között némi iróniával a „művészet kommandósai”-ként emlegetik magát a műfajt, hiszen a többnyire vizuálisan kevéssé képzett megrendelő, és a végeredményképpen legyártott, elkészített műalkotás között kell egészséges kompromisszumok között lavíroznia a művésznek, úgy, hogy a művészi igényesség ne sérüljön, ugyanakkor a vevő is elégedett legyen, ráadásul a kívánt funkciót is betöltse az elkészített műalkotás. Ez gyakran egy-egy megnyert (jobb esetben) csatával egyenértékű cselekedet – innen a kommandós kifejezés. Az alkalmazott grafika nagy művészei közül sokan munkásságukkal kivívtak valamilyen szintű művészi függetlenséget, amelyet respektáltak, sőt elismertek abban a korban, amelyben alkottak. (hu)
- Az alkalmazott grafika gyűjtőnév alatt azon alkotásokat értjük, amelyek művészi igények kielégítésén túl konkrét és behatárolt gyakorlati funkcióval is rendelkeznek, ezért az iparművészet tárgykörébe tartoznak. A reklámgrafikai tevékenységi kört magában foglaló plakátok, meghívók, oklevelek, valamint könyv-, lemez-, CD- és DVD-borítók, számolócédulák (1965-ig), reklámlapok, művészi hirdetések mellett ide sorolják az újság- és könyvillusztrációk, karikatúrák, rajzolt képregények készítését éppúgy, mint a cégek vizuális arculatának, logotípiáknak a tervezését, vagy a könyvművészet elemeit mint a tipográfiát, művészi kolofonok, kezdő és záró ábrák, rajzok készítését. Ide kapcsolódóan szokták emlegetni még a bankjegy-, a bélyeg-, kávécukor csomagolások-, és az oklevéltervezőket is, sőt az animációk, bábfilmek karakterkészítőit is, akik mind egy-egy szakosodott ágát képviselik az alkalmazott grafikának. A művészek maguk között némi iróniával a „művészet kommandósai”-ként emlegetik magát a műfajt, hiszen a többnyire vizuálisan kevéssé képzett megrendelő, és a végeredményképpen legyártott, elkészített műalkotás között kell egészséges kompromisszumok között lavíroznia a művésznek, úgy, hogy a művészi igényesség ne sérüljön, ugyanakkor a vevő is elégedett legyen, ráadásul a kívánt funkciót is betöltse az elkészített műalkotás. Ez gyakran egy-egy megnyert (jobb esetben) csatával egyenértékű cselekedet – innen a kommandós kifejezés. Az alkalmazott grafika nagy művészei közül sokan munkásságukkal kivívtak valamilyen szintű művészi függetlenséget, amelyet respektáltak, sőt elismertek abban a korban, amelyben alkottak. (hu)
|
