Az antarktiszi ozis vagy ablcis trsg Antarktika partvidki terleteire jellemz?, jeges-havas krnyezett?l elklnl?, jgmentes terlet. Fldrajzi-domborzati szempontbl lehet sziget, flsziget, partvidki sziklacsoport vagy nunatak (h- vagy jgmez?b?l kiemelked? sziklacscs). A kifejezst a sivatagi ozisok analgijra (1908?1999) angol sarkkutat meteorolgus hasznlta el?szr 1936-ban. Az antarktiszi ozisok kialakulsa s az alacsony csapadkmennyisg kztt meteorolgiai megfigyelsek tkrben kzvetlen kapcsolat nem felttelezhet?. lland jgmentessgket az alacsony albed s a pozitv sugrzsegyenleg hatsra felgyorsul ablci (a jg olvadsa) magyarzza. Legtbbjk egy-egy mly gleccservlgy s az cen hatrolta terleten fekszik. A legnagyobb kiterjeds?ek a Bunger

Property Value
dbo:abstract
  • Az antarktiszi oázis vagy ablációs térség Antarktika partvidéki területeire jellemző, jeges-havas környezetétől elkülönülő, jégmentes terület. Földrajzi-domborzati szempontból lehet sziget, félsziget, partvidéki sziklacsoport vagy nunatak (hó- vagy jégmezőből kiemelkedő sziklacsúcs). A kifejezést a sivatagi oázisok analógiájára (1908–1999) angol sarkkutató meteorológus használta először 1936-ban. Az antarktiszi oázisok kialakulása és az alacsony csapadékmennyiség között meteorológiai megfigyelések tükrében közvetlen kapcsolat nem feltételezhető. Állandó jégmentességüket az alacsony albedó és a pozitív sugárzásegyenleg hatására felgyorsuló abláció (a jég olvadása) magyarázza. Legtöbbjük egy-egy mély gleccservölgy és az óceán határolta területen fekszik. A legnagyobb kiterjedésűek a Bunger- (950 km²) és a Vestfold-oázis (420 km²), további nevezetes oázisterületek a Stillwell- (96 km²), a Schirmacher-oázis (34 km²), valamint a Victoria-föld sziklavölgyei és a Mac Robertson-part Amery-oázisa. (hu)
  • Az antarktiszi oázis vagy ablációs térség Antarktika partvidéki területeire jellemző, jeges-havas környezetétől elkülönülő, jégmentes terület. Földrajzi-domborzati szempontból lehet sziget, félsziget, partvidéki sziklacsoport vagy nunatak (hó- vagy jégmezőből kiemelkedő sziklacsúcs). A kifejezést a sivatagi oázisok analógiájára (1908–1999) angol sarkkutató meteorológus használta először 1936-ban. Az antarktiszi oázisok kialakulása és az alacsony csapadékmennyiség között meteorológiai megfigyelések tükrében közvetlen kapcsolat nem feltételezhető. Állandó jégmentességüket az alacsony albedó és a pozitív sugárzásegyenleg hatására felgyorsuló abláció (a jég olvadása) magyarázza. Legtöbbjük egy-egy mély gleccservölgy és az óceán határolta területen fekszik. A legnagyobb kiterjedésűek a Bunger- (950 km²) és a Vestfold-oázis (420 km²), további nevezetes oázisterületek a Stillwell- (96 km²), a Schirmacher-oázis (34 km²), valamint a Victoria-föld sziklavölgyei és a Mac Robertson-part Amery-oázisa. (hu)
dbo:wikiPageID
  • 419847 (xsd:integer)
dbo:wikiPageLength
  • 1348 (xsd:nonNegativeInteger)
dbo:wikiPageRevisionID
  • 23751637 (xsd:integer)
prop-hu:wikiPageUsesTemplate
dct:subject
rdfs:comment
  • Az antarktiszi oázis vagy ablációs térség Antarktika partvidéki területeire jellemző, jeges-havas környezetétől elkülönülő, jégmentes terület. Földrajzi-domborzati szempontból lehet sziget, félsziget, partvidéki sziklacsoport vagy nunatak (hó- vagy jégmezőből kiemelkedő sziklacsúcs). A kifejezést a sivatagi oázisok analógiájára (1908–1999) angol sarkkutató meteorológus használta először 1936-ban. Az antarktiszi oázisok kialakulása és az alacsony csapadékmennyiség között meteorológiai megfigyelések tükrében közvetlen kapcsolat nem feltételezhető. Állandó jégmentességüket az alacsony albedó és a pozitív sugárzásegyenleg hatására felgyorsuló abláció (a jég olvadása) magyarázza. Legtöbbjük egy-egy mély gleccservölgy és az óceán határolta területen fekszik. A legnagyobb kiterjedésűek a Bunger (hu)
  • Az antarktiszi oázis vagy ablációs térség Antarktika partvidéki területeire jellemző, jeges-havas környezetétől elkülönülő, jégmentes terület. Földrajzi-domborzati szempontból lehet sziget, félsziget, partvidéki sziklacsoport vagy nunatak (hó- vagy jégmezőből kiemelkedő sziklacsúcs). A kifejezést a sivatagi oázisok analógiájára (1908–1999) angol sarkkutató meteorológus használta először 1936-ban. Az antarktiszi oázisok kialakulása és az alacsony csapadékmennyiség között meteorológiai megfigyelések tükrében közvetlen kapcsolat nem feltételezhető. Állandó jégmentességüket az alacsony albedó és a pozitív sugárzásegyenleg hatására felgyorsuló abláció (a jég olvadása) magyarázza. Legtöbbjük egy-egy mély gleccservölgy és az óceán határolta területen fekszik. A legnagyobb kiterjedésűek a Bunger (hu)
rdfs:label
  • Antarktiszi oázis (hu)
  • Antarktiszi oázis (hu)
owl:sameAs
prov:wasDerivedFrom
foaf:isPrimaryTopicOf
is dbo:wikiPageRedirects of
is foaf:primaryTopic of