| dbo:abstract
|
- Az ardiaták (ógörög Άρδιαϊοι / Ardiaioi, latin Ardiaei, Vardaei) az illírek közé tartozó ókori törzs volt. A forrásokban első ízben az i. e. 4. században említett népcsoport hagyományos szállásterülete az Adriai-tenger partvidéke volt a Narón folyó mellékén, ahol a közeli görög gyarmatvárosoknak köszönhetően gazdaságilag megerősödtek. Idővel elismert hajósokká és hírhedt kalózokká váltak, s előbb portyázás, majd területhódítás céljával déli irányban kiterjesztették befolyásukat az Adriai-tenger partvidékén. Egyes korabeli források szerint az (wd) kb. i. e. 260-tól i. e. 168-ig uralkodó királyai – II. Pleuratosztól Genthioszig – az ardiaták közül kerültek ki, ezért a történeti munkákban általánosan ardiata Illír Királyságként, ardiata királyságként vagy az Illír Királyság ardiata házaként utalnak erre a korszakra. Ugyanakkor kétségekkel terhelt kérdés, szakmai viták tárgya, hogy e dinaszták törzsi hovatartozásukat tekintve valóban ardiaták voltak-e. Annyi bizonyos, hogy bár az ardiata szállásterület e századok során némileg délebbre helyeződött át, az Illír Királyság hatalmi centruma nem itt, hanem délebbre, a taulant és labeát vidékeken alakult ki (Lisszosz, Szkodra). Az Illír Királyság i. e. 168-as római meghódítását követően az ardiaták egyre távolabb kényszerültek a partvidéktől, és számuk is megfogyatkozott az i. e. 2. század fegyveres konfliktusaiban. Utolsó említésük az i. sz. 1. századra tehető. (hu)
- Az ardiaták (ógörög Άρδιαϊοι / Ardiaioi, latin Ardiaei, Vardaei) az illírek közé tartozó ókori törzs volt. A forrásokban első ízben az i. e. 4. században említett népcsoport hagyományos szállásterülete az Adriai-tenger partvidéke volt a Narón folyó mellékén, ahol a közeli görög gyarmatvárosoknak köszönhetően gazdaságilag megerősödtek. Idővel elismert hajósokká és hírhedt kalózokká váltak, s előbb portyázás, majd területhódítás céljával déli irányban kiterjesztették befolyásukat az Adriai-tenger partvidékén. Egyes korabeli források szerint az (wd) kb. i. e. 260-tól i. e. 168-ig uralkodó királyai – II. Pleuratosztól Genthioszig – az ardiaták közül kerültek ki, ezért a történeti munkákban általánosan ardiata Illír Királyságként, ardiata királyságként vagy az Illír Királyság ardiata házaként utalnak erre a korszakra. Ugyanakkor kétségekkel terhelt kérdés, szakmai viták tárgya, hogy e dinaszták törzsi hovatartozásukat tekintve valóban ardiaták voltak-e. Annyi bizonyos, hogy bár az ardiata szállásterület e századok során némileg délebbre helyeződött át, az Illír Királyság hatalmi centruma nem itt, hanem délebbre, a taulant és labeát vidékeken alakult ki (Lisszosz, Szkodra). Az Illír Királyság i. e. 168-as római meghódítását követően az ardiaták egyre távolabb kényszerültek a partvidéktől, és számuk is megfogyatkozott az i. e. 2. század fegyveres konfliktusaiban. Utolsó említésük az i. sz. 1. századra tehető. (hu)
|
