| dbo:abstract
|
- Arnolfo di Cambio ( 1245 k. - Firenze, 1310 előtt) itáliai szobrász, Nicola Pisanónál tanult, szinte biztosan közreműködött mesterének számos munkájában: többek közt a bolognai San Domenico híres Szent Domonkos-szarkofág kifaragásában (1264-67), kétségtelenül az ő közreműködésével készült a sienai dóm szószéke (1265-68). Stíluskritikai alapon neki tulajdonítják Annibaldi della Molara bíboros síremlékét a római San Giovanni in Lateranóban (1276) és az Anjou Károly ülőszobrát, ezt valószínűleg 1277-ben fejezett be (Róma, Palazzo del Conservatori). De Bayre bíboros síremléke (1282) az orvietói San Domenicóban a síremlékszobrászat fontos stációja. Rekonstrukciójánál elhagyták ugyan az eredeti gótikus mennyezetet, megmaradt viszont a drapériával letakart ravatalon fekvő bíboros, az oldalt függönyt széthúzó két alak, felettük pedig a Madonna és gyermeke előtt térdeplő bíboros. A XVI. században Giovanni Pisano, és mások fejlesztették ki ezt a kompozíciótípust. A római San Paolo fuori le mura és a templomokba oltár-drapériákat tervezett. (1293) Egy azóta elveszett felirat alapján neki tulajdonítják VIII. Bonifác pápa síremlékét (Róma, Grotta Vaticane). A római Santa Maria Maggiore bazilika betlehemi bölcső kápolnájában levő 1283-ban készült betlehemi jászolról és a három királyokról feltételezik, hogy valószínűleg Arnolfo di Cambio műve. A kereszténység történetében ez volt az első templomba készített jászol. Írott források tanúsága szerint 1300-ban a firenzei dóm építőmestere volt, valószínűleg ő tervezte a nyugati boltszakaszokat és a főhomlokzat alsó részét, valamint a homlokzat díszítésére szánt szobrok fontosabb darabjait is. Stíluskritikai alapon ugyancsak neki tulajdonítják a firenzei Santa Croce és a Badia Fiorentina-templom megtervezését. Művészi személyiségéről nehéz valódi képet alkotni, mivel számos műve csak töredékesen maradt fenn. Egyszerűségre törekedett, ugyanakkor fogékonyan élt az antik, a román és a gótikus stílusjegyekkel. (hu)
- Arnolfo di Cambio ( 1245 k. - Firenze, 1310 előtt) itáliai szobrász, Nicola Pisanónál tanult, szinte biztosan közreműködött mesterének számos munkájában: többek közt a bolognai San Domenico híres Szent Domonkos-szarkofág kifaragásában (1264-67), kétségtelenül az ő közreműködésével készült a sienai dóm szószéke (1265-68). Stíluskritikai alapon neki tulajdonítják Annibaldi della Molara bíboros síremlékét a római San Giovanni in Lateranóban (1276) és az Anjou Károly ülőszobrát, ezt valószínűleg 1277-ben fejezett be (Róma, Palazzo del Conservatori). De Bayre bíboros síremléke (1282) az orvietói San Domenicóban a síremlékszobrászat fontos stációja. Rekonstrukciójánál elhagyták ugyan az eredeti gótikus mennyezetet, megmaradt viszont a drapériával letakart ravatalon fekvő bíboros, az oldalt függönyt széthúzó két alak, felettük pedig a Madonna és gyermeke előtt térdeplő bíboros. A XVI. században Giovanni Pisano, és mások fejlesztették ki ezt a kompozíciótípust. A római San Paolo fuori le mura és a templomokba oltár-drapériákat tervezett. (1293) Egy azóta elveszett felirat alapján neki tulajdonítják VIII. Bonifác pápa síremlékét (Róma, Grotta Vaticane). A római Santa Maria Maggiore bazilika betlehemi bölcső kápolnájában levő 1283-ban készült betlehemi jászolról és a három királyokról feltételezik, hogy valószínűleg Arnolfo di Cambio műve. A kereszténység történetében ez volt az első templomba készített jászol. Írott források tanúsága szerint 1300-ban a firenzei dóm építőmestere volt, valószínűleg ő tervezte a nyugati boltszakaszokat és a főhomlokzat alsó részét, valamint a homlokzat díszítésére szánt szobrok fontosabb darabjait is. Stíluskritikai alapon ugyancsak neki tulajdonítják a firenzei Santa Croce és a Badia Fiorentina-templom megtervezését. Művészi személyiségéről nehéz valódi képet alkotni, mivel számos műve csak töredékesen maradt fenn. Egyszerűségre törekedett, ugyanakkor fogékonyan élt az antik, a román és a gótikus stílusjegyekkel. (hu)
|
