| dbo:abstract
|
- Az athnáme vagy athnamé (törökül ahidnâme) Oszmán Birodalombeli okirat, amelyet a nemzetközi kapcsolatokban használtak. Egyes forrásokban hitlevélnek is fordítják. Formáját tekintve egyoldalú nyilatkozat, amelyben a szultán kötelezettséget vállal egyes államokkal vagy személyekkel szemben, illetve kiváltságokat biztosít nekik. Az athnámé kiadásához azonban kétoldalú tárgyalásokon át vezetett az út, ezért egyes történetírók nemzetközi szerződésként is szokták értelmezni. Az athnámék vagy megadott időtartamra vonatkoztak, vagy pedig az aláíró uralkodó haláláig voltak érvényesek; az új szultán trónra lépéskor új athnámét bocsátott ki. A kora újkorban számos olyan athnámét is kiadtak a hűbéresnek tekintett országok vagy egyes nyugati hatalmak részére, ahol a szultán ígérete a másik fél magatartásának függvényében maradt érvényben. Athnámék készültek a szultánnak alávetett keresztény területek számára (például Raguza vagy Náxosz), de ugyanígy athnáméval fejezték ki a szuverén államokkal (Habsburg Birodalom, Franciaország, Lengyelország, Velencei Köztársaság) való béke- illetve fegyverszünet, illetve kereskedelmi egyezmények kötését is. A magyar történetírásban a szó gyakran jelenik meg az erdélyi fejedelmekkel kapcsolatban, akik uralmuk biztosítására megválasztásuk előtt vagy után a szultántól kértek és kaptak megerősítést. Egyes esetekben olyan okiratokat is athnáméként említenek, amelyeknek típusa berát-i hümáyun vagy menşur, azaz végleges szultáni megerősítő levél, mert átvették a korábbi fordító által használt megnevezést. (hu)
- <api batchcomplete="">Az athnáme vagy athnamé (törökül ahidnâme) Oszmán Birodalombeli okirat, amelyet a nemzetközi kapcsolatokban használtak. Egyes forrásokban hitlevélnek is fordítják. Formáját tekintve egyoldalú nyilatkozat, amelyben a szultán kötelezettséget vállal egyes államokkal vagy személyekkel szemben, illetve kiváltságokat biztosít nekik. Az athnámé kiadásához azonban kétoldalú tárgyalásokon át vezetett az út, ezért egyes történetírók nemzetközi szerzᔝésként is szokták értelmezni.Az athnámék vagy megadott időtartamra vonatkoztak, vagy pedig az aláíró uralkodó haláláig voltak érvényesek; az új szultán trónra lépéskor új athnámét bocsátott ki. A kora újkorban számos olyan athnámét is kiadtak a héresnek tekintett országok vagy egyes nyugati hatalmak részére, ahol a szultán ígérete a másik fél magatartásának függvényn maradt érvényben.Athnámék készültek a szultánnak alávetett keresztény területek számára (például Raguza vagy Náxosz), de ugyanígy athnáméval fejezték ki a szuverén államokkal (Habsburg Birodalom, Franciaország, Lengyelország, Velencei Köztársaság) való béke- illetve fegyverszünet, illetve kereskedelmi egyezmények kötését is.A magyar történetírásban a szó gyakran jelenik meg az erdélyi fejedelmekkel kapcsolatban, akik uralmuk biztosítására megválasztásuk előtt vagy után a szultántól kértek és kaptak megerősítést. Egyes esetekben olyan okiratokat is athnáméként említenek, amelyeknek típusa berát-i hümáyun vagy menşur, azaz végleges szultáni megerősítő levél, mert átvették a kori fordító által használt megnevezést. (hu)
- <api batchcomplete="">Az athnáme vagy athnamé (törökül ahidnâme) Oszmán Birodalombeli okirat, amelyet a nemzetközi kapcsolatokban használtak. Egyes forrásokban hitlevélnek is fordítják. Formáját tekintve egyoldalú nyilatkozat, amelyben a szultán kötelezettséget vállal egyes államokkal vagy személyekkel szemben, illetve kiváltságokat biztosít nekik. Az athnámé kiadásához azonban kétoldalú tárgyalásokon át vezetett az út, ezért egyes történetírók nemzetközi szerződésként is szokták értelmezni.Az athnámék vagy megadott időtartamra vonatkoztak, vagy pedig az aláíró uralkodó haláláig voltak érvényesek; az új szultán trónra lépéskor új athnámét bocsátott ki. A kora újkorban számos olyan athnámét is kiadtak a hűbéresnek tekintett országok vagy egyes nyugati hatalmak részére, ahol a szultán ígérete a másik fél magatartásának függvényében maradt érvényben.Athnámék készültek a szultánnak alávetett keresztény területek számára (például Raguza vagy Náxosz), de ugyanígy athnáméval fejezték ki a szuverén államokkal (Habsburg Birodalom, Franciaország, Lengyelország, Velencei Köztársaság) való béke- illetve fegyverszünet, illetve kereskedelmi egyezmények kötését is.A magyar történetírásban a szó gyakran jelenik meg az erdélyi fejedelmekkel kapcsolatban, akik uralmuk biztosítására megválasztásuk előtt vagy után a szultántól kértek és kaptak megerősítést. Egyes esetekben olyan okiratokat is athnáméként említenek, amelyeknek típusa berát-i hümáyun vagy menşur, azaz végleges szultáni megerősítő levél, mert átvették a korábbi fordító által használt megnevezést. (hu)
- Az athnáme vagy athnamé (törökül ahidnâme) Oszmán Birodalombeli okirat, amelyet a nemzetközi kapcsolatokban használtak. Egyes forrásokban hitlevélnek is fordítják. Formáját tekintve egyoldalú nyilatkozat, amelyben a szultán kötelezettséget vállal egyes államokkal vagy személyekkel szemben, illetve kiváltságokat biztosít nekik. Az athnámé kiadásához azonban kétoldalú tárgyalásokon át vezetett az út, ezért egyes történetírók nemzetközi szerződésként is szokták értelmezni. Az athnámék vagy megadott időtartamra vonatkoztak, vagy pedig az aláíró uralkodó haláláig voltak érvényesek; az új szultán trónra lépéskor új athnámét bocsátott ki. A kora újkorban számos olyan athnámét is kiadtak a hűbéresnek tekintett országok vagy egyes nyugati hatalmak részére, ahol a szultán ígérete a másik fél magatartásának függvényében maradt érvényben. Athnámék készültek a szultánnak alávetett keresztény területek számára (például Raguza vagy Náxosz), de ugyanígy athnáméval fejezték ki a szuverén államokkal (Habsburg Birodalom, Franciaország, Lengyelország, Velencei Köztársaság) való béke- illetve fegyverszünet, illetve kereskedelmi egyezmények kötését is. A magyar történetírásban a szó gyakran jelenik meg az erdélyi fejedelmekkel kapcsolatban, akik uralmuk biztosítására megválasztásuk előtt vagy után a szultántól kértek és kaptak megerősítést. Egyes esetekben olyan okiratokat is athnáméként említenek, amelyeknek típusa berát-i hümáyun vagy menşur, azaz végleges szultáni megerősítő levél, mert átvették a korábbi fordító által használt megnevezést. (hu)
- <api batchcomplete="">Az athnáme vagy athnamé (törökül ahidnâme) Oszmán Birodalombeli okirat, amelyet a nemzetközi kapcsolatokban használtak. Egyes forrásokban hitlevélnek is fordítják. Formáját tekintve egyoldalú nyilatkozat, amelyben a szultán kötelezettséget vállal egyes államokkal vagy személyekkel szemben, illetve kiváltságokat biztosít nekik. Az athnámé kiadásához azonban kétoldalú tárgyalásokon át vezetett az út, ezért egyes történetírók nemzetközi szerzᔝésként is szokták értelmezni.Az athnámék vagy megadott időtartamra vonatkoztak, vagy pedig az aláíró uralkodó haláláig voltak érvényesek; az új szultán trónra lépéskor új athnámét bocsátott ki. A kora újkorban számos olyan athnámét is kiadtak a héresnek tekintett országok vagy egyes nyugati hatalmak részére, ahol a szultán ígérete a másik fél magatartásának függvényn maradt érvényben.Athnámék készültek a szultánnak alávetett keresztény területek számára (például Raguza vagy Náxosz), de ugyanígy athnáméval fejezték ki a szuverén államokkal (Habsburg Birodalom, Franciaország, Lengyelország, Velencei Köztársaság) való béke- illetve fegyverszünet, illetve kereskedelmi egyezmények kötését is.A magyar történetírásban a szó gyakran jelenik meg az erdélyi fejedelmekkel kapcsolatban, akik uralmuk biztosítására megválasztásuk előtt vagy után a szultántól kértek és kaptak megerősítést. Egyes esetekben olyan okiratokat is athnáméként említenek, amelyeknek típusa berát-i hümáyun vagy menşur, azaz végleges szultáni megerősítő levél, mert átvették a kori fordító által használt megnevezést. (hu)
- <api batchcomplete="">Az athnáme vagy athnamé (törökül ahidnâme) Oszmán Birodalombeli okirat, amelyet a nemzetközi kapcsolatokban használtak. Egyes forrásokban hitlevélnek is fordítják. Formáját tekintve egyoldalú nyilatkozat, amelyben a szultán kötelezettséget vállal egyes államokkal vagy személyekkel szemben, illetve kiváltságokat biztosít nekik. Az athnámé kiadásához azonban kétoldalú tárgyalásokon át vezetett az út, ezért egyes történetírók nemzetközi szerződésként is szokták értelmezni.Az athnámék vagy megadott időtartamra vonatkoztak, vagy pedig az aláíró uralkodó haláláig voltak érvényesek; az új szultán trónra lépéskor új athnámét bocsátott ki. A kora újkorban számos olyan athnámét is kiadtak a hűbéresnek tekintett országok vagy egyes nyugati hatalmak részére, ahol a szultán ígérete a másik fél magatartásának függvényében maradt érvényben.Athnámék készültek a szultánnak alávetett keresztény területek számára (például Raguza vagy Náxosz), de ugyanígy athnáméval fejezték ki a szuverén államokkal (Habsburg Birodalom, Franciaország, Lengyelország, Velencei Köztársaság) való béke- illetve fegyverszünet, illetve kereskedelmi egyezmények kötését is.A magyar történetírásban a szó gyakran jelenik meg az erdélyi fejedelmekkel kapcsolatban, akik uralmuk biztosítására megválasztásuk előtt vagy után a szultántól kértek és kaptak megerősítést. Egyes esetekben olyan okiratokat is athnáméként említenek, amelyeknek típusa berát-i hümáyun vagy menşur, azaz végleges szultáni megerősítő levél, mert átvették a korábbi fordító által használt megnevezést. (hu)
|
