| dbo:abstract
|
- A bárányles népszokás a Zengőalján, Hosszúhetényben, a zarándoklat egy nagyon ritka fajtája, hiszen csak férfiak vehetnek benne részt. Húsvét vasárnap hajnalán, még sötétben a hosszúhetényi férfiak felmennek a Zengő hegy oldalában álló kereszthez. Még virradat előtt oda kell érniük: ott tüzet gyújtanak, énekelnek, beszélgetnek és együtt várják a nap felkeltét, ami egyben Jézus feltámadását, vagyis az Úr bárányának eljövetelét jelképezi. A zarándokok több helyről indulnak, egyedül, vagy kis csoportokban és reggelre jönnek le a hegyről. Újabban a hegy másik oldalán fekvő Pécsváradról is feljárnak, gyalog vagy lovasan. Az újonnan jövő hozni szokott egy-két ágat a tűzre. A szokás eredete a helyiek szerint az, hogy az első világháború idején környékbeli katonák fogadalmat tettek, hogyha épségben hazajutnak, minden évben felzarándokolnak a hegyre. A szokás magyarázatának régebbi rétege az a monda, amely szerint egyszer egy nagy viharban egy vándor, aki Kisújbánya felől tartott Hosszúheténybe, eltévedt a hegyen és megfagyott volna, de megjelent neki Isten báránya és megmutatta neki az utat. A történet szerint ez a vándor a hosszúhetényi Bocz-család első betelepülő tagja, Bocz Pál volt, aki Györéről udvarolt Heténybe. (hu)
- A bárányles népszokás a Zengőalján, Hosszúhetényben, a zarándoklat egy nagyon ritka fajtája, hiszen csak férfiak vehetnek benne részt. Húsvét vasárnap hajnalán, még sötétben a hosszúhetényi férfiak felmennek a Zengő hegy oldalában álló kereszthez. Még virradat előtt oda kell érniük: ott tüzet gyújtanak, énekelnek, beszélgetnek és együtt várják a nap felkeltét, ami egyben Jézus feltámadását, vagyis az Úr bárányának eljövetelét jelképezi. A zarándokok több helyről indulnak, egyedül, vagy kis csoportokban és reggelre jönnek le a hegyről. Újabban a hegy másik oldalán fekvő Pécsváradról is feljárnak, gyalog vagy lovasan. Az újonnan jövő hozni szokott egy-két ágat a tűzre. A szokás eredete a helyiek szerint az, hogy az első világháború idején környékbeli katonák fogadalmat tettek, hogyha épségben hazajutnak, minden évben felzarándokolnak a hegyre. A szokás magyarázatának régebbi rétege az a monda, amely szerint egyszer egy nagy viharban egy vándor, aki Kisújbánya felől tartott Hosszúheténybe, eltévedt a hegyen és megfagyott volna, de megjelent neki Isten báránya és megmutatta neki az utat. A történet szerint ez a vándor a hosszúhetényi Bocz-család első betelepülő tagja, Bocz Pál volt, aki Györéről udvarolt Heténybe. (hu)
|
