| dbo:abstract
|
- A BRDM–2 (oroszul Боевая разведывательная дозорная машина [Bojevaja razvedivatyelnaja dozornaja masina], magyarul „harci felderítő járőr jármű”) 4×4 hajtásképletű, gumikerekes, úszóképes páncélozott felderítő jármű, amely a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tag- és utódállamainak alapvető típusa lett. A jármű elterjedtségét mutatja, hogy legalább 38 ország (de inkább 50) tartotta, illetve tartja hadrendben napjainkban is. A BRDM–1 továbbfejlesztésével, annak leváltására tervezett jármű hatékonyabb, körbeforgatható toronyba beépített fegyverzettel és módosított, ABV-védelemmel ellátott belső térrel rendelkezik, amelyet vízsugárhajtóművel úszóképessé is tettek. Legtöbb változatát éjszakai irányzékokkal is felszerelték. A törzs középső részén, oldalanként 1-1 pár ún. mankókerék lett kialakítva, amelyek leeresztésével az esetleges útakadályok jobban leküzdhetőek. A mankókerekek láncok segítségével hajthatóak. A jármű elejében foglalt helyet a vezető és mellette a járműparancsnok. Mindketten rendelkeztek felnyitható páncéllemezzel takart nyílásokkal, valamint periszkópokkal a harcmező jobb megfigyelésére, lábtereik között kapott helyet a csörlő. Mögöttük ült keresztirányban a rádiós-megfigyelő, aki 3-3 periszkópon keresztül figyelhette a jármű két oldalán a harcmezőt, valamint kezelte a rádiófelszerelést. A küzdőtér végében, a nagy kiterjedésű osztómű felett kapott helyet a torony, melyben egy 14,5mm-es nehézgéppuska és egy géppuska található. Kialakításánál fogva a torony korlátozott ergonómiájú, a kilátás korlátozott az optikákon keresztül, ráadásul nem alkalmas a repülőgépek és helikopterek elleni hatékony harcra. A torony mellett kétoldalt helyezkedtek el a tartalék lőszerrekeszek. A jármű hátuljában kapott helyet hosszanti elrendezésben a motor, mellette a segédberendezések és az üzemanyagtartály. A motor mögötti térben kétoldalt két leválasztott tárolótér kapott helyet, valamint a vízsugárhajtóműként funkcionáló, csőben elhelyezett hajócsavar, mely a hátsó tengely differenciálművének alulról nyitott teréből szívta a vizet egy rácson keresztül. Bár kialakítása korszerű volt akkoriban, a torony korlátozott képességei, valamint a viszonylag nagy méret csökkentették hatékonyságát felderítőjárműként, ugyanakkor terepjáró és a korabeli járművekhez képest kiváló úszóképessége némileg ellensúlyozta hiányosságait. Jelentős hiányosságnak mondható a BRDM-1-hez képest is gyenge has- és tetőpáncél, mely miatt pl. aknákkal szemben rendkívül sebezhető a jármű. A jármű bázisán számos változat és egyéb típus készült. Így vegyi-sugár-felderítő, Konkursz vagy Maljutka rakétákkal felszerelt páncéltörő, torony nélküli parancsnoki és propaganda (rádióadóval és hangszórókkal) páncélgépjárművek, számos civil-használatú átalakítás mellett is. A Magyar Néphadsereg is hadrendbe állította, kis mennyiségben (kb. 40-50 db) napjainkban is szolgálatban áll a Magyar Honvédség csapatainál. Más ismert típusjelzése a BTR–40PB és a BTR–40P–2, gyári típusjelzése GAZ–41–08. Sorozatgyártása a Gorkiji Autógyárhoz (GAZ) tartozó Arzamaszi Gépgyárban (AMZ) folyt 1963–1989 között. (hu)
- A BRDM–2 (oroszul Боевая разведывательная дозорная машина [Bojevaja razvedivatyelnaja dozornaja masina], magyarul „harci felderítő járőr jármű”) 4×4 hajtásképletű, gumikerekes, úszóképes páncélozott felderítő jármű, amely a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tag- és utódállamainak alapvető típusa lett. A jármű elterjedtségét mutatja, hogy legalább 38 ország (de inkább 50) tartotta, illetve tartja hadrendben napjainkban is. A BRDM–1 továbbfejlesztésével, annak leváltására tervezett jármű hatékonyabb, körbeforgatható toronyba beépített fegyverzettel és módosított, ABV-védelemmel ellátott belső térrel rendelkezik, amelyet vízsugárhajtóművel úszóképessé is tettek. Legtöbb változatát éjszakai irányzékokkal is felszerelték. A törzs középső részén, oldalanként 1-1 pár ún. mankókerék lett kialakítva, amelyek leeresztésével az esetleges útakadályok jobban leküzdhetőek. A mankókerekek láncok segítségével hajthatóak. A jármű elejében foglalt helyet a vezető és mellette a járműparancsnok. Mindketten rendelkeztek felnyitható páncéllemezzel takart nyílásokkal, valamint periszkópokkal a harcmező jobb megfigyelésére, lábtereik között kapott helyet a csörlő. Mögöttük ült keresztirányban a rádiós-megfigyelő, aki 3-3 periszkópon keresztül figyelhette a jármű két oldalán a harcmezőt, valamint kezelte a rádiófelszerelést. A küzdőtér végében, a nagy kiterjedésű osztómű felett kapott helyet a torony, melyben egy 14,5mm-es nehézgéppuska és egy géppuska található. Kialakításánál fogva a torony korlátozott ergonómiájú, a kilátás korlátozott az optikákon keresztül, ráadásul nem alkalmas a repülőgépek és helikopterek elleni hatékony harcra. A torony mellett kétoldalt helyezkedtek el a tartalék lőszerrekeszek. A jármű hátuljában kapott helyet hosszanti elrendezésben a motor, mellette a segédberendezések és az üzemanyagtartály. A motor mögötti térben kétoldalt két leválasztott tárolótér kapott helyet, valamint a vízsugárhajtóműként funkcionáló, csőben elhelyezett hajócsavar, mely a hátsó tengely differenciálművének alulról nyitott teréből szívta a vizet egy rácson keresztül. Bár kialakítása korszerű volt akkoriban, a torony korlátozott képességei, valamint a viszonylag nagy méret csökkentették hatékonyságát felderítőjárműként, ugyanakkor terepjáró és a korabeli járművekhez képest kiváló úszóképessége némileg ellensúlyozta hiányosságait. Jelentős hiányosságnak mondható a BRDM-1-hez képest is gyenge has- és tetőpáncél, mely miatt pl. aknákkal szemben rendkívül sebezhető a jármű. A jármű bázisán számos változat és egyéb típus készült. Így vegyi-sugár-felderítő, Konkursz vagy Maljutka rakétákkal felszerelt páncéltörő, torony nélküli parancsnoki és propaganda (rádióadóval és hangszórókkal) páncélgépjárművek, számos civil-használatú átalakítás mellett is. A Magyar Néphadsereg is hadrendbe állította, kis mennyiségben (kb. 40-50 db) napjainkban is szolgálatban áll a Magyar Honvédség csapatainál. Más ismert típusjelzése a BTR–40PB és a BTR–40P–2, gyári típusjelzése GAZ–41–08. Sorozatgyártása a Gorkiji Autógyárhoz (GAZ) tartozó Arzamaszi Gépgyárban (AMZ) folyt 1963–1989 között. (hu)
|
