| dbo:abstract
|
- A Barcelona Freddie Mercury énekes és Montserrat Caballé operaénekesnő közös albuma, amely az opera és a popzene műfaját keresztező dalokat tartalmazott. A lemez 1988. október 10-én jelent meg a Polydor Records kiadásában. Az album készítésében rajtuk kívül nagymértékben közreműködött producerként és zeneszerzőként Mike Moran, valamint producerként és hangmérnökként David Richards. 1986 végén Pino Sagliocco, a Queen spanyolországi munkatársa hozta össze a találkozót a két művész között, miután Mercury megemlítette egy spanyolországi televízió-műsorban, hogy szívesen dolgozna együtt az énekesnővel. Sagliocco terve mindössze annyi volt, hogy lépjenek fel együtt egy barcelonai rendezvényen, de Mercury és Caballé az első találkozásuk után úgy döntöttek, egy egész albumnyi duettet készítenek. A felvételek 1987 eleje és 1988 közepe között zajlottak nagyrészt Londonban, kisebb részt a svájci Montreux-ban. Caballé sűrű programja és koncert-kötelezettségei miatt kevés időt tudott velük tölteni a stúdióban, így főleg Moranra és Mercuryra hárult a feladat, hogy megírják a dalokat, és felvegyék az alapokat, ehhez igazítva énekelte el később a díva az ő részeit. A rugalmasság érdekében a címadó dal kivételével nem alkalmaztak valódi zenekart, hanem Moran programozta szintetizátorokon a zenei háttereket. Mercuryt és Morant minden dalnál jelölték szerzőnek, általánosságban a szöveget az előbbi, a zene nagy részét az utóbbi szerezte. Idő szűke miatt két dal szövegét Tim Rice írta, illetve Mercury felajánlására egy dal szövegét Caballé. Az albumról kislemezként a "The Golden Boy", a "How Can I Go On" és "Barcelona" dalok jelentek meg. Utóbbi volt az album fő dala: a legsikeresebb slágere, és az 1992. évi nyári olimpiai játékok nem hivatalos dala lett. A lemez megjelenése után Caballé és Mercury előadott róla élőben pár dalt. Utóbbi a projekt kedvéért levágatta a bajszát, és visszafogta a rockzenészként rá jellemző vadságot, ami mind a lemezborítón, mind az élő előadásokon észrevehető volt. Eredeti megjelenésekor mérsékelt közönségsikert aratott, de Mercury halála után, 1992-ben újra megjelent, valamivel nagyobb érdeklődést keltve. A kritikusok általában vegyesen fogadták, de a többségük értékelte a szokatlanságát és kifinomultságát. Megjelenésének huszonötödik évfordulójára újra kiadták, amely alkalomra minden dalát klasszikus zenekari kísérettel újra felvették. (hu)
- <api batchcomplete="">A Barcelona Freddie Mercury énekes és Montserrat Caballé operaénekesnő közös albuma, amely az opera és a popzene m𗇺ját keresztező dalokat tartalmazott. A lemez 1988. oktr 10-én jelent meg a Polydor Records kiadásn. Az album készítésn rajtuk kívül nagymértékben közreműkött producerként és zeneszerzőként Mike Moran, valamint producerként és hangmérnökként David Richards. 1986 végén Pino Sagliocco, a Queen spanyolországi munkatársa hozta össze a találkozót a két művész között, miután Mercury megemlítette egy spanyolországi televízió-műsorban, hogy szívesen dolgozna együtt az énekesnővel. Sagliocco terve mindössze annyi volt, hogy lépjenek fel együtt egy barcelonai rendezvényen, de Mercury és Caballé az első találkozásuk után úgy döntöttek, egy egész albumnyi duettet készítenek.A felvételek 1987 eleje és 1988 közepe között zajlottak nagyrészt Londonban, kisebb részt a svájci Montreux-ban. Caballé sűrű programja és koncert-kötelezettségei miatt kevés időt tudott velük tölteni a stྭin, így főleg Moranra és Mercuryra hárult a feladat, hogy megírják a dalokat, és felvegyék az alapokat, ehhez igazítva énekelte el kés a díva az ő részeit. A rugalmasság érdekn a címadó dal kivételével nem alkalmaztak val༽i zenekart, hanem Moran programozta szintetizátorokon a zenei háttereket. Mercuryt és Morant minden dalnál jelölték szerzőnek, általánosságban a szöveget az eli, a zene nagy részét az uti szerezte. Idő szűke miatt két dal szövegét Tim Rice írta, illetve Mercury felajánlására egy dal szövegét Caballé.Az albumról kislemezként a "The Golden Boy", a "How Can I Go On" és "Barcelona" dalok jelentek meg. Uti volt az album fő dala: a legsikeresebb slágere, és az 1992. évi nyári olimpiai játékok nem hivatalos dala lett. A lemez megjelenése után Caballé és Mercury elott róla éln pár dalt. Uti a projekt kedvéért levágatta a bajszát, és visszafogta a rockzenészként rá jellemző vadságot, ami mind a lemezborítón, mind az élő elásokon észrevehető volt. Eredeti megjelenésekor mérsékelt közönségsikert aratott, de Mercury halála után, 1992-ben újra megjelent, valamivel nagyobb érdeklᔝést keltve. A kritikusok általn vegyesen fogadták, de a tségük értékelte a szokatlanságát és kifinomultságát. Megjelenésének huszonötik évfordulójára újra kiadták, amely alkalomra minden dalát klasszikus zenekari kísérettel újra felvették. (hu)
- <api batchcomplete="">A Barcelona Freddie Mercury énekes és Montserrat Caballé operaénekesnő közös albuma, amely az opera és a popzene műfaját keresztező dalokat tartalmazott. A lemez 1988. október 10-én jelent meg a Polydor Records kiadásában. Az album készítésében rajtuk kívül nagymértékben közreműködött producerként és zeneszerzőként Mike Moran, valamint producerként és hangmérnökként David Richards. 1986 végén Pino Sagliocco, a Queen spanyolországi munkatársa hozta össze a találkozót a két művész között, miután Mercury megemlítette egy spanyolországi televízió-műsorban, hogy szívesen dolgozna együtt az énekesnővel. Sagliocco terve mindössze annyi volt, hogy lépjenek fel együtt egy barcelonai rendezvényen, de Mercury és Caballé az első találkozásuk után úgy döntöttek, egy egész albumnyi duettet készítenek.A felvételek 1987 eleje és 1988 közepe között zajlottak nagyrészt Londonban, kisebb részt a svájci Montreux-ban. Caballé sűrű programja és koncert-kötelezettségei miatt kevés időt tudott velük tölteni a stúdióban, így főleg Moranra és Mercuryra hárult a feladat, hogy megírják a dalokat, és felvegyék az alapokat, ehhez igazítva énekelte el később a díva az ő részeit. A rugalmasság érdekében a címadó dal kivételével nem alkalmaztak valódi zenekart, hanem Moran programozta szintetizátorokon a zenei háttereket. Mercuryt és Morant minden dalnál jelölték szerzőnek, általánosságban a szöveget az előbbi, a zene nagy részét az utóbbi szerezte. Idő szűke miatt két dal szövegét Tim Rice írta, illetve Mercury felajánlására egy dal szövegét Caballé.Az albumról kislemezként a "The Golden Boy", a "How Can I Go On" és "Barcelona" dalok jelentek meg. Utóbbi volt az album fő dala: a legsikeresebb slágere, és az 1992. évi nyári olimpiai játékok nem hivatalos dala lett. A lemez megjelenése után Caballé és Mercury előadott róla élőben pár dalt. Utóbbi a projekt kedvéért levágatta a bajszát, és visszafogta a rockzenészként rá jellemző vadságot, ami mind a lemezborítón, mind az élő előadásokon észrevehető volt. Eredeti megjelenésekor mérsékelt közönségsikert aratott, de Mercury halála után, 1992-ben újra megjelent, valamivel nagyobb érdeklődést keltve. A kritikusok általában vegyesen fogadták, de a többségük értékelte a szokatlanságát és kifinomultságát. Megjelenésének huszonötödik évfordulójára újra kiadták, amely alkalomra minden dalát klasszikus zenekari kísérettel újra felvették. (hu)
- A Barcelona Freddie Mercury énekes és Montserrat Caballé operaénekesnő közös albuma, amely az opera és a popzene műfaját keresztező dalokat tartalmazott. A lemez 1988. október 10-én jelent meg a Polydor Records kiadásában. Az album készítésében rajtuk kívül nagymértékben közreműködött producerként és zeneszerzőként Mike Moran, valamint producerként és hangmérnökként David Richards. 1986 végén Pino Sagliocco, a Queen spanyolországi munkatársa hozta össze a találkozót a két művész között, miután Mercury megemlítette egy spanyolországi televízió-műsorban, hogy szívesen dolgozna együtt az énekesnővel. Sagliocco terve mindössze annyi volt, hogy lépjenek fel együtt egy barcelonai rendezvényen, de Mercury és Caballé az első találkozásuk után úgy döntöttek, egy egész albumnyi duettet készítenek. A felvételek 1987 eleje és 1988 közepe között zajlottak nagyrészt Londonban, kisebb részt a svájci Montreux-ban. Caballé sűrű programja és koncert-kötelezettségei miatt kevés időt tudott velük tölteni a stúdióban, így főleg Moranra és Mercuryra hárult a feladat, hogy megírják a dalokat, és felvegyék az alapokat, ehhez igazítva énekelte el később a díva az ő részeit. A rugalmasság érdekében a címadó dal kivételével nem alkalmaztak valódi zenekart, hanem Moran programozta szintetizátorokon a zenei háttereket. Mercuryt és Morant minden dalnál jelölték szerzőnek, általánosságban a szöveget az előbbi, a zene nagy részét az utóbbi szerezte. Idő szűke miatt két dal szövegét Tim Rice írta, illetve Mercury felajánlására egy dal szövegét Caballé. Az albumról kislemezként a "The Golden Boy", a "How Can I Go On" és "Barcelona" dalok jelentek meg. Utóbbi volt az album fő dala: a legsikeresebb slágere, és az 1992. évi nyári olimpiai játékok nem hivatalos dala lett. A lemez megjelenése után Caballé és Mercury előadott róla élőben pár dalt. Utóbbi a projekt kedvéért levágatta a bajszát, és visszafogta a rockzenészként rá jellemző vadságot, ami mind a lemezborítón, mind az élő előadásokon észrevehető volt. Eredeti megjelenésekor mérsékelt közönségsikert aratott, de Mercury halála után, 1992-ben újra megjelent, valamivel nagyobb érdeklődést keltve. A kritikusok általában vegyesen fogadták, de a többségük értékelte a szokatlanságát és kifinomultságát. Megjelenésének huszonötödik évfordulójára újra kiadták, amely alkalomra minden dalát klasszikus zenekari kísérettel újra felvették. (hu)
- <api batchcomplete="">A Barcelona Freddie Mercury énekes és Montserrat Caballé operaénekesnő közös albuma, amely az opera és a popzene m𗇺ját keresztező dalokat tartalmazott. A lemez 1988. oktr 10-én jelent meg a Polydor Records kiadásn. Az album készítésn rajtuk kívül nagymértékben közreműkött producerként és zeneszerzőként Mike Moran, valamint producerként és hangmérnökként David Richards. 1986 végén Pino Sagliocco, a Queen spanyolországi munkatársa hozta össze a találkozót a két művész között, miután Mercury megemlítette egy spanyolországi televízió-műsorban, hogy szívesen dolgozna együtt az énekesnővel. Sagliocco terve mindössze annyi volt, hogy lépjenek fel együtt egy barcelonai rendezvényen, de Mercury és Caballé az első találkozásuk után úgy döntöttek, egy egész albumnyi duettet készítenek.A felvételek 1987 eleje és 1988 közepe között zajlottak nagyrészt Londonban, kisebb részt a svájci Montreux-ban. Caballé sűrű programja és koncert-kötelezettségei miatt kevés időt tudott velük tölteni a stྭin, így főleg Moranra és Mercuryra hárult a feladat, hogy megírják a dalokat, és felvegyék az alapokat, ehhez igazítva énekelte el kés a díva az ő részeit. A rugalmasság érdekn a címadó dal kivételével nem alkalmaztak val༽i zenekart, hanem Moran programozta szintetizátorokon a zenei háttereket. Mercuryt és Morant minden dalnál jelölték szerzőnek, általánosságban a szöveget az eli, a zene nagy részét az uti szerezte. Idő szűke miatt két dal szövegét Tim Rice írta, illetve Mercury felajánlására egy dal szövegét Caballé.Az albumról kislemezként a "The Golden Boy", a "How Can I Go On" és "Barcelona" dalok jelentek meg. Uti volt az album fő dala: a legsikeresebb slágere, és az 1992. évi nyári olimpiai játékok nem hivatalos dala lett. A lemez megjelenése után Caballé és Mercury elott róla éln pár dalt. Uti a projekt kedvéért levágatta a bajszát, és visszafogta a rockzenészként rá jellemző vadságot, ami mind a lemezborítón, mind az élő elásokon észrevehető volt. Eredeti megjelenésekor mérsékelt közönségsikert aratott, de Mercury halála után, 1992-ben újra megjelent, valamivel nagyobb érdeklᔝést keltve. A kritikusok általn vegyesen fogadták, de a tségük értékelte a szokatlanságát és kifinomultságát. Megjelenésének huszonötik évfordulójára újra kiadták, amely alkalomra minden dalát klasszikus zenekari kísérettel újra felvették. (hu)
- <api batchcomplete="">A Barcelona Freddie Mercury énekes és Montserrat Caballé operaénekesnő közös albuma, amely az opera és a popzene műfaját keresztező dalokat tartalmazott. A lemez 1988. október 10-én jelent meg a Polydor Records kiadásában. Az album készítésében rajtuk kívül nagymértékben közreműködött producerként és zeneszerzőként Mike Moran, valamint producerként és hangmérnökként David Richards. 1986 végén Pino Sagliocco, a Queen spanyolországi munkatársa hozta össze a találkozót a két művész között, miután Mercury megemlítette egy spanyolországi televízió-műsorban, hogy szívesen dolgozna együtt az énekesnővel. Sagliocco terve mindössze annyi volt, hogy lépjenek fel együtt egy barcelonai rendezvényen, de Mercury és Caballé az első találkozásuk után úgy döntöttek, egy egész albumnyi duettet készítenek.A felvételek 1987 eleje és 1988 közepe között zajlottak nagyrészt Londonban, kisebb részt a svájci Montreux-ban. Caballé sűrű programja és koncert-kötelezettségei miatt kevés időt tudott velük tölteni a stúdióban, így főleg Moranra és Mercuryra hárult a feladat, hogy megírják a dalokat, és felvegyék az alapokat, ehhez igazítva énekelte el később a díva az ő részeit. A rugalmasság érdekében a címadó dal kivételével nem alkalmaztak valódi zenekart, hanem Moran programozta szintetizátorokon a zenei háttereket. Mercuryt és Morant minden dalnál jelölték szerzőnek, általánosságban a szöveget az előbbi, a zene nagy részét az utóbbi szerezte. Idő szűke miatt két dal szövegét Tim Rice írta, illetve Mercury felajánlására egy dal szövegét Caballé.Az albumról kislemezként a "The Golden Boy", a "How Can I Go On" és "Barcelona" dalok jelentek meg. Utóbbi volt az album fő dala: a legsikeresebb slágere, és az 1992. évi nyári olimpiai játékok nem hivatalos dala lett. A lemez megjelenése után Caballé és Mercury előadott róla élőben pár dalt. Utóbbi a projekt kedvéért levágatta a bajszát, és visszafogta a rockzenészként rá jellemző vadságot, ami mind a lemezborítón, mind az élő előadásokon észrevehető volt. Eredeti megjelenésekor mérsékelt közönségsikert aratott, de Mercury halála után, 1992-ben újra megjelent, valamivel nagyobb érdeklődést keltve. A kritikusok általában vegyesen fogadták, de a többségük értékelte a szokatlanságát és kifinomultságát. Megjelenésének huszonötödik évfordulójára újra kiadták, amely alkalomra minden dalát klasszikus zenekari kísérettel újra felvették. (hu)
|
.jpg){kind=link}