| dbo:abstract
|
- A barokk kert vagy mértani kert, melyet gyakran franciakertnek is neveznek, fontos stílus és , amely az angolkertek (tájképi kertek) előtt alakult ki, és évszázadokon át meghatározó volt. A barokk kertek alapvető koncepciója a tájra rákényszerített, ember által alkotott rend látványának megteremtése. Már korán egyetemes stílussá vált, amelyet Európa valamennyi királyi udvara magáévá tett és másolt. A mértani kert gyökerei Itália életörömtől pezsgő reneszánsz kori társadalmáig nyúlnak vissza. Ez a stílus lassan fejlődött ki. Először geometrikus kerttervek születtek, szimmetrikus növénykiültetésekkel. Ezeket a firenzeiek propagálták, jóllehet munkáik régi leírásain alapultak. A 16. század közepén a mintás kiültetés vált általánossá. A kertek alaprajzi képét körök, négyzetek, három-, hat-,vagy nyolcszögek uralták és a nyírott puszpángsövénnyel keretezett -eket rövid életű fűszer- és gyógynövények díszítették. Ennek az alaprajzi elrendezésnek legnagyobb hatású példájává a Bramante által 1503-ban II. Gyula pápa részére tervezett kert, a Cortile del Belvederelett, amely a Vatikáni palotát köti össze a Villa Belvederével. A lejtős terep adta lehetőségeket kihasználva Bramante a lejtőre keresztirányban épített lépcsők segítségével hozott létre uralkodó, központi perspektívát. A statikus, hálószerű tagolású, sík felületű kertből a lejtőre merőleges főtengelyű, lendületes hatású kompozíciót teremtett. A következő két évszázadban Itáliában és később Franciaországban is számos variációját alakították ki. A legnagyszabásúbb kerteket André Le Nôtre alkotta XIV. Lajos számára. Kifinomult érzéke az arányok irányt, ragaszkodása a napsütötte terekhez és az akadálytalan átlátásokhoz a franciakertet a klasszikus tökéletesség csúcspontjára juttatták. (hu)
- A barokk kert vagy mértani kert, melyet gyakran franciakertnek is neveznek, fontos stílus és , amely az angolkertek (tájképi kertek) előtt alakult ki, és évszázadokon át meghatározó volt. A barokk kertek alapvető koncepciója a tájra rákényszerített, ember által alkotott rend látványának megteremtése. Már korán egyetemes stílussá vált, amelyet Európa valamennyi királyi udvara magáévá tett és másolt. A mértani kert gyökerei Itália életörömtől pezsgő reneszánsz kori társadalmáig nyúlnak vissza. Ez a stílus lassan fejlődött ki. Először geometrikus kerttervek születtek, szimmetrikus növénykiültetésekkel. Ezeket a firenzeiek propagálták, jóllehet munkáik régi leírásain alapultak. A 16. század közepén a mintás kiültetés vált általánossá. A kertek alaprajzi képét körök, négyzetek, három-, hat-,vagy nyolcszögek uralták és a nyírott puszpángsövénnyel keretezett -eket rövid életű fűszer- és gyógynövények díszítették. Ennek az alaprajzi elrendezésnek legnagyobb hatású példájává a Bramante által 1503-ban II. Gyula pápa részére tervezett kert, a Cortile del Belvederelett, amely a Vatikáni palotát köti össze a Villa Belvederével. A lejtős terep adta lehetőségeket kihasználva Bramante a lejtőre keresztirányban épített lépcsők segítségével hozott létre uralkodó, központi perspektívát. A statikus, hálószerű tagolású, sík felületű kertből a lejtőre merőleges főtengelyű, lendületes hatású kompozíciót teremtett. A következő két évszázadban Itáliában és később Franciaországban is számos variációját alakították ki. A legnagyszabásúbb kerteket André Le Nôtre alkotta XIV. Lajos számára. Kifinomult érzéke az arányok irányt, ragaszkodása a napsütötte terekhez és az akadálytalan átlátásokhoz a franciakertet a klasszikus tökéletesség csúcspontjára juttatták. (hu)
|
