dbo:abstract
|
- A bootleg elsősorban a rock és dzsesszzenében használatos kifejezés, a rajongói körökben terjedő felvételekre. Általában a saját készítésű, nem hivatalos koncertfelvételeket értik alatta. Emellett használatos az elnevezés az olyan próbatermi vagy stúdiófelvételekre is, amelyek hivatalosan kiadatlanok maradtak, de valamilyen módon kikerülve mégis napvilágot láttak. Mivel Magyarországon a szocialista rendszer idején az állami lemezkiadó (MHV) monopol helyzete miatt nehezebb volt az együtteseknek lemezhez jutniuk, a rajongók gyakran a koncerteken felvették saját „nagylemezüket”. Általában erre utal, ha a felvétel csak magukat a dalokat tartalmazza, kihagyva a konferanszokat. Napjainkban a technikai fejlődés nyomán egyre gyakoribbak a kamerával készült videó-bootlegek is. A bootleg-terjesztés egyik íratlan szabálya, hogy nem használható anyagi haszonszerzésre, ezért a felvételeket többnyire csereanyagként másolják. A tapasztalatok egyébként is azt mutatják, hogy a legszenvedélyesebb bootleg-gyűjtők éppen azok a rajongók, akiknek fontos az is, hogy kedvenc előadójuktól megvegyék az eredeti kiadványokat. A bootlegek az idő előrehaladtával egyre inkább hasznos források az adott előadó, illetve az akkori könnyűzene történetének megismeréséhez. A terjesztés íratlan szabályai közé tartozik még, hogy az anyagokat egészében kell másolni, vágás vagy kiegészítés nélkül; ezen kívül nem szabad minőségromlással járó formátumba (például mp3-ba) konvertálni, bár utóbbit napjainkban ritkábban tartják be. Van példa arra is, hogy egy eredetileg bootleg-felvételt később az előadó jóváhagyásával hivatalosan is megjelentetnek (official bootleg). Maga a bootleg szó csizmaszárat jelent és eredetileg alkohol illegális terjesztését értették alatta (a csizmaszárban elrejtett üvegek után). (hu)
- A bootleg elsősorban a rock és dzsesszzenében használatos kifejezés, a rajongói körökben terjedő felvételekre. Általában a saját készítésű, nem hivatalos koncertfelvételeket értik alatta. Emellett használatos az elnevezés az olyan próbatermi vagy stúdiófelvételekre is, amelyek hivatalosan kiadatlanok maradtak, de valamilyen módon kikerülve mégis napvilágot láttak. Mivel Magyarországon a szocialista rendszer idején az állami lemezkiadó (MHV) monopol helyzete miatt nehezebb volt az együtteseknek lemezhez jutniuk, a rajongók gyakran a koncerteken felvették saját „nagylemezüket”. Általában erre utal, ha a felvétel csak magukat a dalokat tartalmazza, kihagyva a konferanszokat. Napjainkban a technikai fejlődés nyomán egyre gyakoribbak a kamerával készült videó-bootlegek is. A bootleg-terjesztés egyik íratlan szabálya, hogy nem használható anyagi haszonszerzésre, ezért a felvételeket többnyire csereanyagként másolják. A tapasztalatok egyébként is azt mutatják, hogy a legszenvedélyesebb bootleg-gyűjtők éppen azok a rajongók, akiknek fontos az is, hogy kedvenc előadójuktól megvegyék az eredeti kiadványokat. A bootlegek az idő előrehaladtával egyre inkább hasznos források az adott előadó, illetve az akkori könnyűzene történetének megismeréséhez. A terjesztés íratlan szabályai közé tartozik még, hogy az anyagokat egészében kell másolni, vágás vagy kiegészítés nélkül; ezen kívül nem szabad minőségromlással járó formátumba (például mp3-ba) konvertálni, bár utóbbit napjainkban ritkábban tartják be. Van példa arra is, hogy egy eredetileg bootleg-felvételt később az előadó jóváhagyásával hivatalosan is megjelentetnek (official bootleg). Maga a bootleg szó csizmaszárat jelent és eredetileg alkohol illegális terjesztését értették alatta (a csizmaszárban elrejtett üvegek után). (hu)
|