| dbo:abstract
|
- A csodafegyver (németül: Wunderwaffe) a második világháború végén a németek azon propagandafogása volt, amely a német és német oldalon harcoló csapatokat ösztönözte a további kitartásra. Ezektől a fegyverektől várták a háború sikeres befejezését, ám legtöbbjük csak prototípusként vagy túl későn készült el. Amelyeket sikerült befejezni, azokból sem állt rendelkezésre elég, hogy érdemben befolyásolják a háború menetét. Sok tervezett csodafegyver a kor viszonyai között megvalósíthatatlannak bizonyult, az atombombát pedig nem voltak képesek a világháború vége előtt befejezni. A fegyverek között akadt a kor technikai színvonalát évtizedekkel meghaladó színvonalú is, és a szövetséges hatalmak a háború vége után ezek alapján fogtak hadi potenciáljuk növelésébe. A Harmadik Birodalom sokirányú haditechnológiai kutatást folytatott, ezek közül csak kevés bizonyult eredményesnek. A fejlesztések közül igazi eredményt csak a következő három területen értek el: a rakétatechnológia (V–1 és V–2 rakéták), a sugárhajtóműves vadászrepülőgépek (Me 262) és rakétahajtóműves (Me 163) repülőgéptípusok és tengeralattjárók (XXI-es típusú tengeralattjáró). A Ho 229 csupaszárny felépítése pedig mind a mai napig a lopakodógépek alapvető megoldása. A kisebb eszközök terén is sikerült nagy haladást elérni, például feltalálták a -et, amelyet az első gépkarabélynak számító Sturmgewehr 44-re szerelve megalkották a világ első infravörös távcsöves fegyverét. (hu)
- A csodafegyver (németül: Wunderwaffe) a második világháború végén a németek azon propagandafogása volt, amely a német és német oldalon harcoló csapatokat ösztönözte a további kitartásra. Ezektől a fegyverektől várták a háború sikeres befejezését, ám legtöbbjük csak prototípusként vagy túl későn készült el. Amelyeket sikerült befejezni, azokból sem állt rendelkezésre elég, hogy érdemben befolyásolják a háború menetét. Sok tervezett csodafegyver a kor viszonyai között megvalósíthatatlannak bizonyult, az atombombát pedig nem voltak képesek a világháború vége előtt befejezni. A fegyverek között akadt a kor technikai színvonalát évtizedekkel meghaladó színvonalú is, és a szövetséges hatalmak a háború vége után ezek alapján fogtak hadi potenciáljuk növelésébe. A Harmadik Birodalom sokirányú haditechnológiai kutatást folytatott, ezek közül csak kevés bizonyult eredményesnek. A fejlesztések közül igazi eredményt csak a következő három területen értek el: a rakétatechnológia (V–1 és V–2 rakéták), a sugárhajtóműves vadászrepülőgépek (Me 262) és rakétahajtóműves (Me 163) repülőgéptípusok és tengeralattjárók (XXI-es típusú tengeralattjáró). A Ho 229 csupaszárny felépítése pedig mind a mai napig a lopakodógépek alapvető megoldása. A kisebb eszközök terén is sikerült nagy haladást elérni, például feltalálták a -et, amelyet az első gépkarabélynak számító Sturmgewehr 44-re szerelve megalkották a világ első infravörös távcsöves fegyverét. (hu)
|
