| dbo:abstract
|
- A dadogás olyan beszédfogyatékosság, amely esetében a beszédfolyamatosság akadályozott, akaratlan ismétlések, hangok, szavak illetve kifejezések elnyújtása által, valamint önkéntelen szünetek vagy olyan blokkok által, amelyekben a dadogó személy képtelen a hangok produkciójára. A „dadogás” kifejezés alatt általában akaratlan hangismétléseket értünk, azonban a kifejezés magában foglalja a beszéd előtti szokatlan mértékű hezitálásokat és szüneteket, amelyekre a mondatokban vagy szavakban dadogó emberek hivatkoznak, valamint bizonyos hangok elnyújtása is ide tartozik. Watkins és munkatársai szerint a dadogás „a beszédprodukcióhoz szükséges motoros folyamatok kiválasztásának, beindításának és végrehajtásának” zavara. Sok dadogó számára az elsődleges probléma az ismétlésekkel van. A „dadogás” kifejezés súlyosság szempontjából széles skálát fed le, és magában foglalja azokat az alig észrevehető akadályokat is, amelyek elfedhetik azokat a komoly tüneteket, amelyek gátolják az orális kommunikációt. A világon kb. 70 000 000 ember dadog, ami a világ populációjának nagyjából 1%-a. A nemek aránya 3:1 a férfiak javára. A zavar az esetek 65%-ában kialakul még három éves kor előtt, és 85%-ában három és fél éves korig bezárólag kezdődik. A dadogás komoly kihatással lehet egy személyiség működésére és érzelmi állapotára. Ilyenek lehetnek például: félelem attól, hogy bizonyos magánhangzókat, illetve mássalhangzókat ki kell ejtenie, vagy hogy szociális szituációkban dadogni fog, valamint az önként vállalt izoláció, idegesség, stressz, szégyenérzet, zaklatás (bullying) lehetséges célpontjának lenni (ez különösen gyermekkorban jellemző), szavak helyettesítése vagy átrendezése egy mondaton belül abból a célból, hogy a dadogást elrejtse, vagy a „kontroll elveszítésének” érzése beszéd közben. A dadogást néha az idegesség egy tünetének tekintik, de valójában nincs konkrét összefüggés a kettő között (azonban ennek az ellentéte előfordulhat, a dadogás eredményeként fokozódhat a szociális szorongás). A dadogás általánosan nem a beszédhangok fizikai produkciójának vagy a szavaknak való jelentésadás problémája. Az akut idegesség és stressz nem okozója a dadogásnak, de lehetnek a kiváltói beszédfogyatékos embereknél. Dadogó beszéd szindróma: a szociális bevonódásra vonatkozó nyílt, vagy rejtett dadogás, amely pánik félelemmel és a beszédkontroll hiányával jár együtt. Ezek a tünetek a dadogás mint beszédesemény, és a szociális fóbia mint egy pszichoszociális patológia kölcsönhatásából erednek. A dadogók sokszor arról számolnak be, hogy dadogásuk fluktuáló, és vannak „jobb” napjaik, „rosszabb” napjaik és „dadogás-mentes” napjaik. Dadogó gyermekek szülei gyakorta jelzik, hogy ha gyermekük fáradt, akkor a beszédzavar is súlyosabb. A dadogás fluktuálása időben látszólag teljesen véletlenszerűen jelentkezik. Habár a dadogás pontos etiológiája, illetve oka ismeretlen, feltételezhető, hogy mind a genetika, mind pedig a neurofiziológia hozzájárul. A dadogók 70%-ának genetikai eredetű a beszédfogyatékossága. Agyi folyamataik eltérnek a tipikus fejlődéstől. Abnormális cerebrális dominancia áll fenn a két agyfélteke működése között. Normális esetben a nyelvi tervezésért felelős idegsejtek aktiválása már azelőtt megjelenik, hogy a centrális területek bevonódnának a beszédbe. Egy dadogó személynél ez a folyamat akár fordítva is lezajlódhat. Sokféle kezelés és logopédiai terápia létezik, amelyek néhány dadogó embernél segíthetnek a dadogást olyan szintre redukálni, hogy egy laikus fül már ne érzékelje a problémát, azonban jelenleg lényegében nincs „gyógymód” a kezelésére. A dadogás súlyossága megegyezik a diszfluencia csökkentéséhez szükséges logopédiai terápia mennyiségével. Súlyos dadogás esetében hosszútávú terápia és kemény munka szükséges mindehhez. (hu)
- A dadogás olyan beszédfogyatékosság, amely esetében a beszédfolyamatosság akadályozott, akaratlan ismétlések, hangok, szavak illetve kifejezések elnyújtása által, valamint önkéntelen szünetek vagy olyan blokkok által, amelyekben a dadogó személy képtelen a hangok produkciójára. A „dadogás” kifejezés alatt általában akaratlan hangismétléseket értünk, azonban a kifejezés magában foglalja a beszéd előtti szokatlan mértékű hezitálásokat és szüneteket, amelyekre a mondatokban vagy szavakban dadogó emberek hivatkoznak, valamint bizonyos hangok elnyújtása is ide tartozik. Watkins és munkatársai szerint a dadogás „a beszédprodukcióhoz szükséges motoros folyamatok kiválasztásának, beindításának és végrehajtásának” zavara. Sok dadogó számára az elsődleges probléma az ismétlésekkel van. A „dadogás” kifejezés súlyosság szempontjából széles skálát fed le, és magában foglalja azokat az alig észrevehető akadályokat is, amelyek elfedhetik azokat a komoly tüneteket, amelyek gátolják az orális kommunikációt. A világon kb. 70 000 000 ember dadog, ami a világ populációjának nagyjából 1%-a. A nemek aránya 3:1 a férfiak javára. A zavar az esetek 65%-ában kialakul még három éves kor előtt, és 85%-ában három és fél éves korig bezárólag kezdődik. A dadogás komoly kihatással lehet egy személyiség működésére és érzelmi állapotára. Ilyenek lehetnek például: félelem attól, hogy bizonyos magánhangzókat, illetve mássalhangzókat ki kell ejtenie, vagy hogy szociális szituációkban dadogni fog, valamint az önként vállalt izoláció, idegesség, stressz, szégyenérzet, zaklatás (bullying) lehetséges célpontjának lenni (ez különösen gyermekkorban jellemző), szavak helyettesítése vagy átrendezése egy mondaton belül abból a célból, hogy a dadogást elrejtse, vagy a „kontroll elveszítésének” érzése beszéd közben. A dadogást néha az idegesség egy tünetének tekintik, de valójában nincs konkrét összefüggés a kettő között (azonban ennek az ellentéte előfordulhat, a dadogás eredményeként fokozódhat a szociális szorongás). A dadogás általánosan nem a beszédhangok fizikai produkciójának vagy a szavaknak való jelentésadás problémája. Az akut idegesség és stressz nem okozója a dadogásnak, de lehetnek a kiváltói beszédfogyatékos embereknél. Dadogó beszéd szindróma: a szociális bevonódásra vonatkozó nyílt, vagy rejtett dadogás, amely pánik félelemmel és a beszédkontroll hiányával jár együtt. Ezek a tünetek a dadogás mint beszédesemény, és a szociális fóbia mint egy pszichoszociális patológia kölcsönhatásából erednek. A dadogók sokszor arról számolnak be, hogy dadogásuk fluktuáló, és vannak „jobb” napjaik, „rosszabb” napjaik és „dadogás-mentes” napjaik. Dadogó gyermekek szülei gyakorta jelzik, hogy ha gyermekük fáradt, akkor a beszédzavar is súlyosabb. A dadogás fluktuálása időben látszólag teljesen véletlenszerűen jelentkezik. Habár a dadogás pontos etiológiája, illetve oka ismeretlen, feltételezhető, hogy mind a genetika, mind pedig a neurofiziológia hozzájárul. A dadogók 70%-ának genetikai eredetű a beszédfogyatékossága. Agyi folyamataik eltérnek a tipikus fejlődéstől. Abnormális cerebrális dominancia áll fenn a két agyfélteke működése között. Normális esetben a nyelvi tervezésért felelős idegsejtek aktiválása már azelőtt megjelenik, hogy a centrális területek bevonódnának a beszédbe. Egy dadogó személynél ez a folyamat akár fordítva is lezajlódhat. Sokféle kezelés és logopédiai terápia létezik, amelyek néhány dadogó embernél segíthetnek a dadogást olyan szintre redukálni, hogy egy laikus fül már ne érzékelje a problémát, azonban jelenleg lényegében nincs „gyógymód” a kezelésére. A dadogás súlyossága megegyezik a diszfluencia csökkentéséhez szükséges logopédiai terápia mennyiségével. Súlyos dadogás esetében hosszútávú terápia és kemény munka szükséges mindehhez. (hu)
|
