dbo:abstract
|
- A populációgenetikában a direkcionális szelekció vagy irányító szelekció a természetes szelekció azon fajtája, mely a populáció egyetlen (illetve annak szélsőséges értékét) részesíti előnyben, ezzel folyamatosan eltolva az egy irányba. Az irányító szelekció során az előnyös allél gyakorisága megnő, függetlenül attól, hogy más allélek dominánsak-e hozzá képest; tehát, ha az előnyös allél , még akkor is . A direkcionális szelekció leggyakrabban környezeti változások, illetve a populációk vándorlása során fellépő új környezeti ráhatások esetén jelentkezik. A kövületekből ismert példa erre az európai fekete medvék mérete, ami a jégkorszakok interglaciális időszakaiban lecsökkent, a glaciális időszakokban megnőtt. Egy másik példa a pintypopulációk csőrmérete. A csapadékosabb években az apró magvak gyakoribbak, olyan nagy számban fordulnak elő, hogy a pintyek csak igen ritkán fogyasztják a nagyobb magvakat. A szárazabb időszakokban se a kisebb, se a nagyobb magvak nem fordulnak elő bőségesen, de a madarak általában a nagyobb magvakat választják. A pintyek étrendjének változásai befolyásolták a madarak következő generációi csőrének méretét és alakját. A csőrök a nagy és keménytől az apró és simáig terjedtek. Hasonlóan klasszikus példa a nyírfaaraszoló lepkék szárnyszínének változása az ipari forradalom után. A lepkék színe eredetileg fehér volt, mert így könnyen bele tudtak olvadni a nyírfatörzsek alkotta környezetbe. A gyárak terjedésével azonban a korom megtapadt a fák törzsén, így már nem bizonyult adaptívnak a fehér színű szárny. A szürkésebb lepkék rátermettsége nőtt, így végül ez a szárnyszín terjedt el. (hu)
- A populációgenetikában a direkcionális szelekció vagy irányító szelekció a természetes szelekció azon fajtája, mely a populáció egyetlen (illetve annak szélsőséges értékét) részesíti előnyben, ezzel folyamatosan eltolva az egy irányba. Az irányító szelekció során az előnyös allél gyakorisága megnő, függetlenül attól, hogy más allélek dominánsak-e hozzá képest; tehát, ha az előnyös allél , még akkor is . A direkcionális szelekció leggyakrabban környezeti változások, illetve a populációk vándorlása során fellépő új környezeti ráhatások esetén jelentkezik. A kövületekből ismert példa erre az európai fekete medvék mérete, ami a jégkorszakok interglaciális időszakaiban lecsökkent, a glaciális időszakokban megnőtt. Egy másik példa a pintypopulációk csőrmérete. A csapadékosabb években az apró magvak gyakoribbak, olyan nagy számban fordulnak elő, hogy a pintyek csak igen ritkán fogyasztják a nagyobb magvakat. A szárazabb időszakokban se a kisebb, se a nagyobb magvak nem fordulnak elő bőségesen, de a madarak általában a nagyobb magvakat választják. A pintyek étrendjének változásai befolyásolták a madarak következő generációi csőrének méretét és alakját. A csőrök a nagy és keménytől az apró és simáig terjedtek. Hasonlóan klasszikus példa a nyírfaaraszoló lepkék szárnyszínének változása az ipari forradalom után. A lepkék színe eredetileg fehér volt, mert így könnyen bele tudtak olvadni a nyírfatörzsek alkotta környezetbe. A gyárak terjedésével azonban a korom megtapadt a fák törzsén, így már nem bizonyult adaptívnak a fehér színű szárny. A szürkésebb lepkék rátermettsége nőtt, így végül ez a szárnyszín terjedt el. (hu)
|