| dbo:abstract
|
- A Duna-vidéki kifejezést az ausztrál régész Vere Gordon Childe alkotta, Közép- és Kelet-Európa első agrártársadalmainak a leírására. Ez lefedi a vonaldíszes kerámia kultúráját (németül: Linearbandkeramik, rövidítve: LBK), a tűzdelt szalagdíszes kerámia kultúráját és a .A vonaldíszes kerámia kultúrája Kr. e. 5500 körül kezdődött. A kultúra megjelenése után elterjedt nyugati irányban a Duna völgyében és kapcsolatba került az , amikor azok elérték a Párizsi medencét.A Duna-vidékiek a Balkántól Németalföldig és a Párizsi medencéig erdőket irtottak és megművelték a termékeny lösz völgyeket. Vonaldíszes kerámiát készítettek és háziasított szarvasmarhákat, sertéseket, kutyákat, juhokat és kecskéket tartottak. A kultúra azonosított eszköze a hosszú, vékony kőbalta egyik fajtája, melyet favágásra és néha fegyverként használtak, amit a németországi és Neckarnál, valamint az ausztriai talált koponyák bizonyítanak. A települések hosszú házakból álltak. elmélete szerint ezeket a településeket elhagyták, valószínűleg amikor a termékeny föld kimerült, és esetleg újra elfoglalták, amikor már elég hosszan hevert ugarként. Ezzel ellentétben és úgy gondolják, hogy a települések folyamatosan lakottak voltak, egyes családok által művelve az egyes földdarabokat. kagylót is importáltak a Földközi-tenger vidékéről.A kultúra második hulláma, amely ázsiai hatásra festett kerámiát használt, kb. Kr. e. 4500-tól kiszorította az első fázist. Ezt követte egy harmadik fázis, amely tűzdelt szalagdíszes kerámiát használtA Duna-vidéki lelőhelyekhez tartoznak: Csehországban és Németországban. (hu)
- A Duna-vidéki kifejezést az ausztrál régész Vere Gordon Childe alkotta, Közép- és Kelet-Európa első agrártársadalmainak a leírására. Ez lefedi a vonaldíszes kerámia kultúráját (németül: Linearbandkeramik, rövidítve: LBK), a tűzdelt szalagdíszes kerámia kultúráját és a .A vonaldíszes kerámia kultúrája Kr. e. 5500 körül kezdődött. A kultúra megjelenése után elterjedt nyugati irányban a Duna völgyében és kapcsolatba került az , amikor azok elérték a Párizsi medencét.A Duna-vidékiek a Balkántól Németalföldig és a Párizsi medencéig erdőket irtottak és megművelték a termékeny lösz völgyeket. Vonaldíszes kerámiát készítettek és háziasított szarvasmarhákat, sertéseket, kutyákat, juhokat és kecskéket tartottak. A kultúra azonosított eszköze a hosszú, vékony kőbalta egyik fajtája, melyet favágásra és néha fegyverként használtak, amit a németországi és Neckarnál, valamint az ausztriai talált koponyák bizonyítanak. A települések hosszú házakból álltak. elmélete szerint ezeket a településeket elhagyták, valószínűleg amikor a termékeny föld kimerült, és esetleg újra elfoglalták, amikor már elég hosszan hevert ugarként. Ezzel ellentétben és úgy gondolják, hogy a települések folyamatosan lakottak voltak, egyes családok által művelve az egyes földdarabokat. kagylót is importáltak a Földközi-tenger vidékéről.A kultúra második hulláma, amely ázsiai hatásra festett kerámiát használt, kb. Kr. e. 4500-tól kiszorította az első fázist. Ezt követte egy harmadik fázis, amely tűzdelt szalagdíszes kerámiát használtA Duna-vidéki lelőhelyekhez tartoznak: Csehországban és Németországban. (hu)
|
