| dbo:abstract
|
- Az epilepszia (régiesen frász) az olyan neurológiai betegségek gyűjtőneve, melyek epilepsziás rohamokkal járnak. Az epilepsziás rohamok során az agy bizonyos területein fokozott elektromos aktivitás jön létre, mely változatos tüneteket okozhat a pár másodpercig tartó "hatásszünettől" a perceken át tartó, egész testet érintő görcsrohamokig. Epilepsziás rohamot külső behatások is okozhatnak, az epilepszia betegségre azonban a spontán, visszatérő jelleggel jelentkező rohamok jellemzőek. A diagnózis kritériuma a legalább két, minimum 24 órás különbséggel jelentkező provokálatlan epilepsziás roham.Az epilepszia pontos kiváltó oka ismeretlen, ugyanakkor felmerült néhány, az idegsejtek elektromos ingervezetésében szerepet játszó ioncsatornát kódoló gén szerepe. Egyes esetekben valamilyen egyéb kórállapot áll a hátterében (pl. agydaganat, stroke, mérgezés), az ilyen betegséget másodlagos (szekunder) epilepsziának nevezik, szemben az ismeretlen eredetű ún. elsődleges (primer, idiopátiás) formával. A betegség diagnosztikájában komoly szerep jut a roham megfigyelésének és a roham alatt készített EEG vizsgálatnak.Az epilepsziás betegek 70 százalékában a rohamok kivédhetők a megfelelő gyógyszeres kezeléssel, a többi esetben sebészi beavatkozásra lehet szükség. Az epilepszia gyakori betegség, a világ lakosságának kb. 1 százalékát érinti, és 2013-ban világviszonylatban 116.000 epilepsziához köthető haláleset fordult elő. (hu)
- <api batchcomplete="">Az epilepszia (régiesen frász, nyavalya) olyan neurológiai betegségek gyűjtőneve, melyek epilepsziás rohamokkal járnak. Az epilepsziás rohamok során az agy bizonyos területein fokozott elektromos aktivitás jön létre, amely változatos tüneteket okozhat a pár másodpercig tartó „hatásszünettől” a perceken át tartó, egész testet érintő görcsrohamokig. A rohamok EEG-n is láthatók; viszont ha nincs roham, akkor EEG-vel az epilepszia még nem zárható ki. Epilepsziás rohamot külső behatások is okozhatnak, mint például mérgezés, azonban ink a spontán, visszatérő jelleggel jelentkező rohamok jellemzᔞk. A diagnózis kritériuma a legal két, minimum 24 órás különbséggel jelentkező provokálatlan epilepsziás roham. A rohamok baleseteket okozhatnak az átmeneti „kihagyások” miatt. Az epilepszia pontos kiváltó oka tnyire ismeretlen, ugyanakkor felmerült néhány, az idegsejtek elektromos ingervezetésn szerepet játszó ioncsatornát k༽oló gén szerepe. Egyes esetekben valamilyen egyປ kórállapot áll a háttern (pl. agydaganat, stroke, mérgezés), az ilyen betegséget másodlagos (szekunder) epilepsziának nevezik, szemben az ismeretlen eredetű ún. elsᔝleges (primer, idiopátiás) formával. A betegség diagnosztikájn komoly szerep jut a roham megfigyelésének, és a roham alatt készített EEG-felvételnek. A diagnózisban fontos szerep jut más, hasonló tünetekkel járó események, állapotok kizárásának. mint például az ájulás; és meghatározni a nem epilepsziás rohamok okát, mint például alkoholelvonás vagy elektrolitproblémák. Ennek eszközei a képalkotás és a vérvizsgálat.Az epilepsziás betegek 70 százalékn a rohamok kivຝhetők a megfelelő gyógyszeres kezeléssel, a ti esetben diétára, idegstimulผióra vagy sebészi beavatkozásra lehet szükség. Egyes esetekben az epilepszia tünetmentessé tehető, vagy meggyógyulhat, ezen esetekben tovi kezelést nem igényel.Az epilepszia gyakori betegség, a világ lakosságának kb. 1 százalékát érinti, és 2013-ban világviszonylatban 116 000 epilepsziához köthető haláleset fordult elő. 2015-ben ez a szám 125 000 volt. Az epilepszia gyakrabban fordul elő idős embereknél. 2020-ban 50 millió embernek volt epilepsziás diagnózisa, közel 80%-uk a fejlᔝő világban élt. A fejlett világban kisgyerekeknél és időseknél lép fel leggyakrabban, míg a fejlᔝő világban ink nagyobb gyerekeknél és fiataloknál. Az emberek 5-10%-a tapasztal epilepsziás rohamot 80 éves kora körül, ami a második roham valószínűségét 40-50%-ra emeli. A világ különböző részein különféleképpen kezelik a betegeket, akik különböző fokú szociális stigmát tapasztalnak. A balesetveszély miatt t helyen csak egy bizonyos rohammentes idő után kaphatnak jogosítványt, vagy csak korlátozott jogosítványt kaphatnak. Az epilepszia szó a görög ἐπιλαμβάνειν sz༻ól származik, ami azt jelenti, hogy elfoglalni, birtokolni, kínozni. (hu)
- <api batchcomplete="">Az epilepszia (régiesen frász, nyavalya) olyan neurológiai betegségek gyűjtőneve, melyek epilepsziás rohamokkal járnak. Az epilepsziás rohamok során az agy bizonyos területein fokozott elektromos aktivitás jön létre, amely változatos tüneteket okozhat a pár másodpercig tartó „hatásszünettől” a perceken át tartó, egész testet érintő görcsrohamokig. A rohamok EEG-n is láthatók; viszont ha nincs roham, akkor EEG-vel az epilepszia még nem zárható ki. Epilepsziás rohamot külső behatások is okozhatnak, mint például mérgezés, azonban inkább a spontán, visszatérő jelleggel jelentkező rohamok jellemzőek. A diagnózis kritériuma a legalább két, minimum 24 órás különbséggel jelentkező provokálatlan epilepsziás roham. A rohamok baleseteket okozhatnak az átmeneti „kihagyások” miatt. Az epilepszia pontos kiváltó oka többnyire ismeretlen, ugyanakkor felmerült néhány, az idegsejtek elektromos ingervezetésében szerepet játszó ioncsatornát kódoló gén szerepe. Egyes esetekben valamilyen egyéb kórállapot áll a hátterében (pl. agydaganat, stroke, mérgezés), az ilyen betegséget másodlagos (szekunder) epilepsziának nevezik, szemben az ismeretlen eredetű ún. elsődleges (primer, idiopátiás) formával. A betegség diagnosztikájában komoly szerep jut a roham megfigyelésének, és a roham alatt készített EEG-felvételnek. A diagnózisban fontos szerep jut más, hasonló tünetekkel járó események, állapotok kizárásának. mint például az ájulás; és meghatározni a nem epilepsziás rohamok okát, mint például alkoholelvonás vagy elektrolitproblémák. Ennek eszközei a képalkotás és a vérvizsgálat.Az epilepsziás betegek 70 százalékában a rohamok kivédhetők a megfelelő gyógyszeres kezeléssel, a többi esetben diétára, idegstimulációra vagy sebészi beavatkozásra lehet szükség. Egyes esetekben az epilepszia tünetmentessé tehető, vagy meggyógyulhat, ezen esetekben további kezelést nem igényel.Az epilepszia gyakori betegség, a világ lakosságának kb. 1 százalékát érinti, és 2013-ban világviszonylatban 116 000 epilepsziához köthető haláleset fordult elő. 2015-ben ez a szám 125 000 volt. Az epilepszia gyakrabban fordul elő idős embereknél. 2020-ban 50 millió embernek volt epilepsziás diagnózisa, közel 80%-uk a fejlődő világban élt. A fejlett világban kisgyerekeknél és időseknél lép fel leggyakrabban, míg a fejlődő világban inkább nagyobb gyerekeknél és fiataloknál. Az emberek 5-10%-a tapasztal epilepsziás rohamot 80 éves kora körül, ami a második roham valószínűségét 40-50%-ra emeli. A világ különböző részein különféleképpen kezelik a betegeket, akik különböző fokú szociális stigmát tapasztalnak. A balesetveszély miatt több helyen csak egy bizonyos rohammentes idő után kaphatnak jogosítványt, vagy csak korlátozott jogosítványt kaphatnak. Az epilepszia szó a görög ἐπιλαμβάνειν szóból származik, ami azt jelenti, hogy elfoglalni, birtokolni, kínozni. (hu)
- Az epilepszia (régiesen frász) az olyan neurológiai betegségek gyűjtőneve, melyek epilepsziás rohamokkal járnak. Az epilepsziás rohamok során az agy bizonyos területein fokozott elektromos aktivitás jön létre, mely változatos tüneteket okozhat a pár másodpercig tartó "hatásszünettől" a perceken át tartó, egész testet érintő görcsrohamokig. Epilepsziás rohamot külső behatások is okozhatnak, az epilepszia betegségre azonban a spontán, visszatérő jelleggel jelentkező rohamok jellemzőek. A diagnózis kritériuma a legalább két, minimum 24 órás különbséggel jelentkező provokálatlan epilepsziás roham.Az epilepszia pontos kiváltó oka ismeretlen, ugyanakkor felmerült néhány, az idegsejtek elektromos ingervezetésében szerepet játszó ioncsatornát kódoló gén szerepe. Egyes esetekben valamilyen egyéb kórállapot áll a hátterében (pl. agydaganat, stroke, mérgezés), az ilyen betegséget másodlagos (szekunder) epilepsziának nevezik, szemben az ismeretlen eredetű ún. elsődleges (primer, idiopátiás) formával. A betegség diagnosztikájában komoly szerep jut a roham megfigyelésének és a roham alatt készített EEG vizsgálatnak.Az epilepsziás betegek 70 százalékában a rohamok kivédhetők a megfelelő gyógyszeres kezeléssel, a többi esetben sebészi beavatkozásra lehet szükség. Az epilepszia gyakori betegség, a világ lakosságának kb. 1 százalékát érinti, és 2013-ban világviszonylatban 116.000 epilepsziához köthető haláleset fordult elő. (hu)
- <api batchcomplete="">Az epilepszia (régiesen frász, nyavalya) olyan neurológiai betegségek gyűjtőneve, melyek epilepsziás rohamokkal járnak. Az epilepsziás rohamok során az agy bizonyos területein fokozott elektromos aktivitás jön létre, amely változatos tüneteket okozhat a pár másodpercig tartó „hatásszünettől” a perceken át tartó, egész testet érintő görcsrohamokig. A rohamok EEG-n is láthatók; viszont ha nincs roham, akkor EEG-vel az epilepszia még nem zárható ki. Epilepsziás rohamot külső behatások is okozhatnak, mint például mérgezés, azonban ink a spontán, visszatérő jelleggel jelentkező rohamok jellemzᔞk. A diagnózis kritériuma a legal két, minimum 24 órás különbséggel jelentkező provokálatlan epilepsziás roham. A rohamok baleseteket okozhatnak az átmeneti „kihagyások” miatt. Az epilepszia pontos kiváltó oka tnyire ismeretlen, ugyanakkor felmerült néhány, az idegsejtek elektromos ingervezetésn szerepet játszó ioncsatornát k༽oló gén szerepe. Egyes esetekben valamilyen egyປ kórállapot áll a háttern (pl. agydaganat, stroke, mérgezés), az ilyen betegséget másodlagos (szekunder) epilepsziának nevezik, szemben az ismeretlen eredetű ún. elsᔝleges (primer, idiopátiás) formával. A betegség diagnosztikájn komoly szerep jut a roham megfigyelésének, és a roham alatt készített EEG-felvételnek. A diagnózisban fontos szerep jut más, hasonló tünetekkel járó események, állapotok kizárásának. mint például az ájulás; és meghatározni a nem epilepsziás rohamok okát, mint például alkoholelvonás vagy elektrolitproblémák. Ennek eszközei a képalkotás és a vérvizsgálat.Az epilepsziás betegek 70 százalékn a rohamok kivຝhetők a megfelelő gyógyszeres kezeléssel, a ti esetben diétára, idegstimulผióra vagy sebészi beavatkozásra lehet szükség. Egyes esetekben az epilepszia tünetmentessé tehető, vagy meggyógyulhat, ezen esetekben tovi kezelést nem igényel.Az epilepszia gyakori betegség, a világ lakosságának kb. 1 százalékát érinti, és 2013-ban világviszonylatban 116 000 epilepsziához köthető haláleset fordult elő. 2015-ben ez a szám 125 000 volt. Az epilepszia gyakrabban fordul elő idős embereknél. 2020-ban 50 millió embernek volt epilepsziás diagnózisa, közel 80%-uk a fejlᔝő világban élt. A fejlett világban kisgyerekeknél és időseknél lép fel leggyakrabban, míg a fejlᔝő világban ink nagyobb gyerekeknél és fiataloknál. Az emberek 5-10%-a tapasztal epilepsziás rohamot 80 éves kora körül, ami a második roham valószínűségét 40-50%-ra emeli. A világ különböző részein különféleképpen kezelik a betegeket, akik különböző fokú szociális stigmát tapasztalnak. A balesetveszély miatt t helyen csak egy bizonyos rohammentes idő után kaphatnak jogosítványt, vagy csak korlátozott jogosítványt kaphatnak. Az epilepszia szó a görög ἐπιλαμβάνειν sz༻ól származik, ami azt jelenti, hogy elfoglalni, birtokolni, kínozni. (hu)
- <api batchcomplete="">Az epilepszia (régiesen frász, nyavalya) olyan neurológiai betegségek gyűjtőneve, melyek epilepsziás rohamokkal járnak. Az epilepsziás rohamok során az agy bizonyos területein fokozott elektromos aktivitás jön létre, amely változatos tüneteket okozhat a pár másodpercig tartó „hatásszünettől” a perceken át tartó, egész testet érintő görcsrohamokig. A rohamok EEG-n is láthatók; viszont ha nincs roham, akkor EEG-vel az epilepszia még nem zárható ki. Epilepsziás rohamot külső behatások is okozhatnak, mint például mérgezés, azonban inkább a spontán, visszatérő jelleggel jelentkező rohamok jellemzőek. A diagnózis kritériuma a legalább két, minimum 24 órás különbséggel jelentkező provokálatlan epilepsziás roham. A rohamok baleseteket okozhatnak az átmeneti „kihagyások” miatt. Az epilepszia pontos kiváltó oka többnyire ismeretlen, ugyanakkor felmerült néhány, az idegsejtek elektromos ingervezetésében szerepet játszó ioncsatornát kódoló gén szerepe. Egyes esetekben valamilyen egyéb kórállapot áll a hátterében (pl. agydaganat, stroke, mérgezés), az ilyen betegséget másodlagos (szekunder) epilepsziának nevezik, szemben az ismeretlen eredetű ún. elsődleges (primer, idiopátiás) formával. A betegség diagnosztikájában komoly szerep jut a roham megfigyelésének, és a roham alatt készített EEG-felvételnek. A diagnózisban fontos szerep jut más, hasonló tünetekkel járó események, állapotok kizárásának. mint például az ájulás; és meghatározni a nem epilepsziás rohamok okát, mint például alkoholelvonás vagy elektrolitproblémák. Ennek eszközei a képalkotás és a vérvizsgálat.Az epilepsziás betegek 70 százalékában a rohamok kivédhetők a megfelelő gyógyszeres kezeléssel, a többi esetben diétára, idegstimulációra vagy sebészi beavatkozásra lehet szükség. Egyes esetekben az epilepszia tünetmentessé tehető, vagy meggyógyulhat, ezen esetekben további kezelést nem igényel.Az epilepszia gyakori betegség, a világ lakosságának kb. 1 százalékát érinti, és 2013-ban világviszonylatban 116 000 epilepsziához köthető haláleset fordult elő. 2015-ben ez a szám 125 000 volt. Az epilepszia gyakrabban fordul elő idős embereknél. 2020-ban 50 millió embernek volt epilepsziás diagnózisa, közel 80%-uk a fejlődő világban élt. A fejlett világban kisgyerekeknél és időseknél lép fel leggyakrabban, míg a fejlődő világban inkább nagyobb gyerekeknél és fiataloknál. Az emberek 5-10%-a tapasztal epilepsziás rohamot 80 éves kora körül, ami a második roham valószínűségét 40-50%-ra emeli. A világ különböző részein különféleképpen kezelik a betegeket, akik különböző fokú szociális stigmát tapasztalnak. A balesetveszély miatt több helyen csak egy bizonyos rohammentes idő után kaphatnak jogosítványt, vagy csak korlátozott jogosítványt kaphatnak. Az epilepszia szó a görög ἐπιλαμβάνειν szóból származik, ami azt jelenti, hogy elfoglalni, birtokolni, kínozni. (hu)
|
