| dbo:abstract
|
- Epiphaniai Eusztathiosz (ógörögül: Ευστάθιος Επιφανεύς), (455 körül – 525 után) bizánci történetíró, a bizánci krónikaíró hagyomány megteremtője. Fő műve a Khroniké Epitomé, (görögül Χρονική έπιτομή), azaz Kronológiai kivonat. Életéről és működéséről keveset tudunk. Epiphaniában, a mai Hamában született Szíriában valamikor 455 körül, valószínűleg gazdagcsaládban. Először a szülővárosában tanult, majd 470 körül Antióchiába ment további tanulmányok folytatása végett. Valószínűleg itt élt élete hátralévő részében. Műve nem árul el semmit foglalkozásáról, de valószínűleg hivatalnok lehetett. Keresztény volt, a kereszténységnek a khalkédóni zsinaton győzedelmeskedő monofizita irányzatához tartozott - emiatt támogatta a Zénon császár ellen fellépő Leontius trónbitorlót. Ez utóbbi bukása után elveszítette munkáját, azonban a szintén monofizita I. Anastasius bizánci uralkodó alatt újra hivatalhoz jutott. Írt egy kronológiai összefoglalót (Khroniké Epitomé, Χρονική έπιτομή) Trója bukásától I. Anastasius bizánci császár uralmának 12. évéig. A mű nem maradt fenn egészében, de fontos forrásul szolgált olyan későbbi történetírók számára, mint Evagriosz Szkholasztikosz, a Szuda-lexikon illetve Jóannész Malalasz. Két kötetes írásával egyfelől példát mutatott későbbi bizánci történetírók számára a kronológiai pontosságra törekvésben, kronográfiák összeállításában, másfelől pedig atticizáló, azaz a Kr. e. V. századi Athénban beszélt görögöt utánzó stílusa el is zárta a koinét, a görög köznyelvet beszélő köznép elől a történeti irodalmat. Könyvében az utolsó esemény Amida perzsák általi elfoglalása (503). Valószínűnek látszik, hogy az Antióchiát 526-ban megrázóföldrengés nyomán vesztette életét. Neki tulajdonítanak egy kivonatot Josephus Flavius Zsidó történetéből. (hu)
- Epiphaniai Eusztathiosz (ógörögül: Ευστάθιος Επιφανεύς), (455 körül – 525 után) bizánci történetíró, a bizánci krónikaíró hagyomány megteremtője. Fő műve a Khroniké Epitomé, (görögül Χρονική έπιτομή), azaz Kronológiai kivonat. Életéről és működéséről keveset tudunk. Epiphaniában, a mai Hamában született Szíriában valamikor 455 körül, valószínűleg gazdagcsaládban. Először a szülővárosában tanult, majd 470 körül Antióchiába ment további tanulmányok folytatása végett. Valószínűleg itt élt élete hátralévő részében. Műve nem árul el semmit foglalkozásáról, de valószínűleg hivatalnok lehetett. Keresztény volt, a kereszténységnek a khalkédóni zsinaton győzedelmeskedő monofizita irányzatához tartozott - emiatt támogatta a Zénon császár ellen fellépő Leontius trónbitorlót. Ez utóbbi bukása után elveszítette munkáját, azonban a szintén monofizita I. Anastasius bizánci uralkodó alatt újra hivatalhoz jutott. Írt egy kronológiai összefoglalót (Khroniké Epitomé, Χρονική έπιτομή) Trója bukásától I. Anastasius bizánci császár uralmának 12. évéig. A mű nem maradt fenn egészében, de fontos forrásul szolgált olyan későbbi történetírók számára, mint Evagriosz Szkholasztikosz, a Szuda-lexikon illetve Jóannész Malalasz. Két kötetes írásával egyfelől példát mutatott későbbi bizánci történetírók számára a kronológiai pontosságra törekvésben, kronográfiák összeállításában, másfelől pedig atticizáló, azaz a Kr. e. V. századi Athénban beszélt görögöt utánzó stílusa el is zárta a koinét, a görög köznyelvet beszélő köznép elől a történeti irodalmat. Könyvében az utolsó esemény Amida perzsák általi elfoglalása (503). Valószínűnek látszik, hogy az Antióchiát 526-ban megrázóföldrengés nyomán vesztette életét. Neki tulajdonítanak egy kivonatot Josephus Flavius Zsidó történetéből. (hu)
|
