| dbo:abstract
|
- A 1. Európai Filmdíj-átadó ünnepséget (1st European Film Awards) ~ a díj akkori neve után Felix-gálát – 1988. november 26-án tartották meg Nyugat-Berlinben, a Theater des Westens színházban. A gálán a tagországok által nevezett, 1988-ban hivatalosan bemutatott alkotások közül az Európai Filmakadémia zsűrije által legjobbnak tartott filmeket, illetve alkotóikat részesítették elismerésben. Nyugat-Berlin, mint Európa kulturális fővárosa kapta meg 1988-ban a lehetőséget, hogy megrendezze az újonnan alapított filmdíj gáláját, amelyet tizennyolc kelet- és nyugat-európai ország televíziója tűzött műsorára. A díjátadóhoz külön szignált komponált Giorgio Moroder olasz zeneszerző, amit egy nagyzenekar adott elő a kelet-német Günther Fischer zeneszerző vezényletével. Az ünnepi műsort két nyugat-német tévésztár, Desirée Nosbusch és Jan Niklas vezette. Az európai film nagyságának bemutatására készítettek egy összeállítást olyan kiváló alkotások részleteinek, plakátjainak és zenéinek felhasználásával, mint a Patyomkin páncélos (1925), a Metropolis (1927), az Andalúziai kutya (1929), A kék angyal (1930), a Szerelmesek városa (1945), az Országúton (1954), A nap vége (1957), vagy az Arábiai Lawrence (1962). Az 1988. augusztus 31-i határidőig 27 európai ország nevezte legjobb alkotásait az újonnan alapított filmdíjra, két kategóriában: a legjobb film és a legjobb újoncfilm. Az alkotói kategóriákba történő jelölésről az akadémia ideiglenes igazgatótanácsa által felkért következő héttagú bizottság döntött:Doris Blum filmkritikus (NSZK), Henning Carlsen filmrendező (Dánia), Derek Malcolm filmkritikus (Egyesült Királyság), Mészáros Márta filmrendező (Magyarország), George Reinhart filmproducer (Svájc), Günter Reisch filmrendező (NDK), Marie-Noëlle Tranchant filmkritikus (Franciaország). Magyarország Szabó István „német trilógiájának” harmadik, befejező darabját jelentő Hanussent, valamint Tarr Béla Kárhozat című filmdrámáját nevezte a díjra. Végül is az előbbi főszereplőjét, az osztrák Klaus Maria Brandauert a legjobb színész kategóriában jelölték, míg az utóbbit a legjobb újoncfilmek versenyében; díjat azonban egyik alkotás sem kapott. A legtöbb jelölést – ötöt – a brit Terence Davies az 1988-as cannes-i filmfesztiválon a filmkritikusok díját nyert drámája, a Távoli hangok, csendélet kapta, azonban egyik jelölését sem tudta díjra váltani. A legsikeresebb alkotás az örmény származású Szergej Paradzsanov grúz-szovjet drámája szerelmes költő főhősének vándorlását bemutató Asik-Kerib lett: a mesés látványvilágért három alkotója vehette át a Felixet. Érdekessége volt az első díjazásnak, hogy a filmek látvány- és hangzásvilágát megteremtő alkotók (operatőrök, a díszlettervezők, vágók, filmzeneszerzők stb.) munkáját egy közös különleges látvány díja elnevezésű kategóriában értékelték, melyet az Asik-Kerib látványtervezői nyertek, ezért az ugyancsak e kategóriában nevezett szovjet Az elsötétülés napjai zenéjét jegyző Jurij Hánin a zsűri különdíja a legjobb zenének (Special Jury Award for Best Music) elismerést vehette át. A díjátadó emelkedett pillanatai voltak, amikor az európai filmművészet két ikonikus alakját, Ingmar Bergmant és Marcello Mastroiannit köszöntötték, s adták át részükre az akadémia életműdíját. Az est záróaktusaként a díjazás ötletét adó tizenhárom neves filmes személyiség nevében Szabó István köszöntötte a hallgatóságot, majd olvasta fel az európai filmkultúra megerősítését, az Európai Filmakadémia létrehozását célzó, és a földrész filmkészítőinek csatlakozására vonatkozó felhívásukat. (hu)
- A 1. Európai Filmdíj-átadó ünnepséget (1st European Film Awards) ~ a díj akkori neve után Felix-gálát – 1988. november 26-án tartották meg Nyugat-Berlinben, a Theater des Westens színházban. A gálán a tagországok által nevezett, 1988-ban hivatalosan bemutatott alkotások közül az Európai Filmakadémia zsűrije által legjobbnak tartott filmeket, illetve alkotóikat részesítették elismerésben. Nyugat-Berlin, mint Európa kulturális fővárosa kapta meg 1988-ban a lehetőséget, hogy megrendezze az újonnan alapított filmdíj gáláját, amelyet tizennyolc kelet- és nyugat-európai ország televíziója tűzött műsorára. A díjátadóhoz külön szignált komponált Giorgio Moroder olasz zeneszerző, amit egy nagyzenekar adott elő a kelet-német Günther Fischer zeneszerző vezényletével. Az ünnepi műsort két nyugat-német tévésztár, Desirée Nosbusch és Jan Niklas vezette. Az európai film nagyságának bemutatására készítettek egy összeállítást olyan kiváló alkotások részleteinek, plakátjainak és zenéinek felhasználásával, mint a Patyomkin páncélos (1925), a Metropolis (1927), az Andalúziai kutya (1929), A kék angyal (1930), a Szerelmesek városa (1945), az Országúton (1954), A nap vége (1957), vagy az Arábiai Lawrence (1962). Az 1988. augusztus 31-i határidőig 27 európai ország nevezte legjobb alkotásait az újonnan alapított filmdíjra, két kategóriában: a legjobb film és a legjobb újoncfilm. Az alkotói kategóriákba történő jelölésről az akadémia ideiglenes igazgatótanácsa által felkért következő héttagú bizottság döntött:Doris Blum filmkritikus (NSZK), Henning Carlsen filmrendező (Dánia), Derek Malcolm filmkritikus (Egyesült Királyság), Mészáros Márta filmrendező (Magyarország), George Reinhart filmproducer (Svájc), Günter Reisch filmrendező (NDK), Marie-Noëlle Tranchant filmkritikus (Franciaország). Magyarország Szabó István „német trilógiájának” harmadik, befejező darabját jelentő Hanussent, valamint Tarr Béla Kárhozat című filmdrámáját nevezte a díjra. Végül is az előbbi főszereplőjét, az osztrák Klaus Maria Brandauert a legjobb színész kategóriában jelölték, míg az utóbbit a legjobb újoncfilmek versenyében; díjat azonban egyik alkotás sem kapott. A legtöbb jelölést – ötöt – a brit Terence Davies az 1988-as cannes-i filmfesztiválon a filmkritikusok díját nyert drámája, a Távoli hangok, csendélet kapta, azonban egyik jelölését sem tudta díjra váltani. A legsikeresebb alkotás az örmény származású Szergej Paradzsanov grúz-szovjet drámája szerelmes költő főhősének vándorlását bemutató Asik-Kerib lett: a mesés látványvilágért három alkotója vehette át a Felixet. Érdekessége volt az első díjazásnak, hogy a filmek látvány- és hangzásvilágát megteremtő alkotók (operatőrök, a díszlettervezők, vágók, filmzeneszerzők stb.) munkáját egy közös különleges látvány díja elnevezésű kategóriában értékelték, melyet az Asik-Kerib látványtervezői nyertek, ezért az ugyancsak e kategóriában nevezett szovjet Az elsötétülés napjai zenéjét jegyző Jurij Hánin a zsűri különdíja a legjobb zenének (Special Jury Award for Best Music) elismerést vehette át. A díjátadó emelkedett pillanatai voltak, amikor az európai filmművészet két ikonikus alakját, Ingmar Bergmant és Marcello Mastroiannit köszöntötték, s adták át részükre az akadémia életműdíját. Az est záróaktusaként a díjazás ötletét adó tizenhárom neves filmes személyiség nevében Szabó István köszöntötte a hallgatóságot, majd olvasta fel az európai filmkultúra megerősítését, az Európai Filmakadémia létrehozását célzó, és a földrész filmkészítőinek csatlakozására vonatkozó felhívásukat. (hu)
|
