| dbo:abstract
|
- Fatermési osztálynak nevezzük egy adott faállomány (állomány-összetevő) magassági növekedésének az ország összes azonos fafajú állományához viszonyított intenzitását, a legjobbtól a legrosszabbig I-től VI-ig terjedő római számokkal jelölve. Ez egy adott korra a legjobb termőhelyen elméletileg elérhető legnagyobb és a leggyengébb termőhelyen mérhető legkisebb magasság (pl. 50 éves korban 28, illetve 13 m) által meghatározott tartományon belül mutatja a vizsgált állomány magasságának relatív helyét. Az említett magassági tartományt (példánkban 15 m) általában 6 mezőre osztják és ezeket nevezik fatermési osztályoknak (egy 24, 5 m magas faállomány, így pl. a 23 és 25, 5 m közé eső második fatermési osztályba tartozik). Megjegyzendő, hogy a mezőkre osztás (a mezők szélessége) azonban önkényes, és nem a termőhelyi viszonyokból kiindulóan történik. Ezért a fatermési osztályok és a termőhely közötti összefüggések nem mindig olyan szorosak, mint azt feltételezik. A fatermési táblákkal – mely szoros összefüggésben van a termőhelyi osztályokkal – már az 1862 áprilisában megjelenő Erdőszeti Lapok (ma Erdészeti Lapok) is foglalkozott, ezt írja: „A fatermési és növekedési táblák bizonyos tájegységre nézve kimutatják azon fatömeget, az arra és annak növekvésére és termésére vonatkozó tényezőkkel együtt, melyet szabályszerűen zárolt álladéktól, annak különböző korfokozataiban várhatunk, ugyanazon fanemet, üzemet és termőhelyet föltevén.” (hu)
- Fatermési osztálynak nevezzük egy adott faállomány (állomány-összetevő) magassági növekedésének az ország összes azonos fafajú állományához viszonyított intenzitását, a legjobbtól a legrosszabbig I-től VI-ig terjedő római számokkal jelölve. Ez egy adott korra a legjobb termőhelyen elméletileg elérhető legnagyobb és a leggyengébb termőhelyen mérhető legkisebb magasság (pl. 50 éves korban 28, illetve 13 m) által meghatározott tartományon belül mutatja a vizsgált állomány magasságának relatív helyét. Az említett magassági tartományt (példánkban 15 m) általában 6 mezőre osztják és ezeket nevezik fatermési osztályoknak (egy 24, 5 m magas faállomány, így pl. a 23 és 25, 5 m közé eső második fatermési osztályba tartozik). Megjegyzendő, hogy a mezőkre osztás (a mezők szélessége) azonban önkényes, és nem a termőhelyi viszonyokból kiindulóan történik. Ezért a fatermési osztályok és a termőhely közötti összefüggések nem mindig olyan szorosak, mint azt feltételezik. A fatermési táblákkal – mely szoros összefüggésben van a termőhelyi osztályokkal – már az 1862 áprilisában megjelenő Erdőszeti Lapok (ma Erdészeti Lapok) is foglalkozott, ezt írja: „A fatermési és növekedési táblák bizonyos tájegységre nézve kimutatják azon fatömeget, az arra és annak növekvésére és termésére vonatkozó tényezőkkel együtt, melyet szabályszerűen zárolt álladéktól, annak különböző korfokozataiban várhatunk, ugyanazon fanemet, üzemet és termőhelyet föltevén.” (hu)
|
