| dbo:abstract
|
- A fieri felkelés (albán kryengritja e Fierit) 1935. augusztus 14–15-én az albániai Fier városában lezajlott fegyveres lázadás volt. Szervezői és vezetői, Kostandin Çekrezi és dilettáns módon készítették elő, és részletes, hatékony terv hiányában kapkodva, rögtönzésekre építve hajtották végre az uralkodó, I. Zogu trónfosztását célul kitűző felkelésüket. Miután a véletlenek szerencsétlen összjátéka folytán meggyilkolták az albán hadsereg egyik vezetőjét, átvették a hatalmat Fier városában, majd fegyveres harcba bocsátkoztak a közeli Lushnja városánál a helyi csendőri erőkkel. A helyszínre érkező kormányerők a felkelés második napján véget vetettek a és helyreállították a rendet. A történettudomány mégis a két világháború közötti Albánia politikai színterének meghatározó incidenseként tartja számon a fieri felkelést. A mintegy féltucatnyi Zogu-ellenes puccs- vagy merényletkísérlet, felkelés közül ugyanis egyedül a fieri vetett nagyobb belpolitikai hullámokat és késztette a közvélemény előtti meghátrálásra az uralkodót. A lázadás gyors leverése után megindult, a fieri felkelésben részt vettek mellett a kormányellenzék számos tagját is félreállító tisztogató hadjárat módszerei, a letartóztatottak felett ítélkező kirakatper alapvető jogi hiányosságai, és a vasszigorral meghozott félszáz halálos ítélet külföldön heves felzúdulást, belföldön széleskörű ellenérzést szült a kormánnyal szemben. I. Zogut ez az általános ellenszenv kényszerítette pályája során első ízben arra – miután mintegy másfél évtizede irányította az albán politikai életet belügyminiszterként, köztársasági elnökként, majd uralkodóként –, hogy a közvélemény kegyét kereső politikai lépéseket tegyen, s reformígéreteket téve 1935 októberében feloszlatta a Pandeli Evangjeli vezette kabinetet. (hu)
- A fieri felkelés (albán kryengritja e Fierit) 1935. augusztus 14–15-én az albániai Fier városában lezajlott fegyveres lázadás volt. Szervezői és vezetői, Kostandin Çekrezi és dilettáns módon készítették elő, és részletes, hatékony terv hiányában kapkodva, rögtönzésekre építve hajtották végre az uralkodó, I. Zogu trónfosztását célul kitűző felkelésüket. Miután a véletlenek szerencsétlen összjátéka folytán meggyilkolták az albán hadsereg egyik vezetőjét, átvették a hatalmat Fier városában, majd fegyveres harcba bocsátkoztak a közeli Lushnja városánál a helyi csendőri erőkkel. A helyszínre érkező kormányerők a felkelés második napján véget vetettek a és helyreállították a rendet. A történettudomány mégis a két világháború közötti Albánia politikai színterének meghatározó incidenseként tartja számon a fieri felkelést. A mintegy féltucatnyi Zogu-ellenes puccs- vagy merényletkísérlet, felkelés közül ugyanis egyedül a fieri vetett nagyobb belpolitikai hullámokat és késztette a közvélemény előtti meghátrálásra az uralkodót. A lázadás gyors leverése után megindult, a fieri felkelésben részt vettek mellett a kormányellenzék számos tagját is félreállító tisztogató hadjárat módszerei, a letartóztatottak felett ítélkező kirakatper alapvető jogi hiányosságai, és a vasszigorral meghozott félszáz halálos ítélet külföldön heves felzúdulást, belföldön széleskörű ellenérzést szült a kormánnyal szemben. I. Zogut ez az általános ellenszenv kényszerítette pályája során első ízben arra – miután mintegy másfél évtizede irányította az albán politikai életet belügyminiszterként, köztársasági elnökként, majd uralkodóként –, hogy a közvélemény kegyét kereső politikai lépéseket tegyen, s reformígéreteket téve 1935 októberében feloszlatta a Pandeli Evangjeli vezette kabinetet. (hu)
|
