| dbo:abstract
|
- Flamand közmondások (más címváltozatok szerint – elsősorban a felfordítva ábrázolt glóbusz alapján – Felfordult világ, illetve Bolond világ; ritkábban és inkább régebben a középtájt látható kék köpenyes alakról Kék köpeny, szintén hasonló, megcsúfolt világ értelemben) Idősebb Pieter Bruegel egyik legismertebb festménye. A Flamand közmondásokat és néhány másik Bruegel-képet, például a Gyermekjátékokat elnézve az ember nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy a Mester valósággal kereste az alkalmat, lehetőséget, hogy a megrendelőt valami elképesztően bonyolult cselekményű, megdöbbentően részletgazdag festménnyel kápráztassa el. De ezt a gondolatot háttérbe szorítja a kép szinte magától értetődő, nagyszerű komponáltsága, amelyben semmi erőltetett részlet sem fedezhető fel. Minden furcsasága ellenére természetesen hat. Érdemes ezt ellenőrizni az emberábrázolás tekintetében hasonló színvonalon alkotó egyik követőjének azonos című alkotásán (az a kép 2012-ben tűnt fel a Sotheby's árverésén), amelyen az épületegyüttest a művész némileg átszerkesztette. A kis változtatások ellenére a kép sokkal szétesettebb benyomást kelt ezáltal. A képen ábrázolt táj és épületegyüttes a témának megfelelő összetettségű, első pillantásra nyüzsgő tengerparti vurstlira vagy búcsúra emlékeztet. Bruegel ebben az időszakban kísérletezik azzal, hogy a kompozíció sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik, ha az előtérben az alakok nagyobbak, és a távolabbi szereplők a perspektíva miatt aprók. Ez sokkal kiegyensúlyozottabb hatást kelt, mint azokon a festményeken, tájképeken, ahol minden alak apró, és szinte elvész a tájban. (hu)
- Flamand közmondások (más címváltozatok szerint – elsősorban a felfordítva ábrázolt glóbusz alapján – Felfordult világ, illetve Bolond világ; ritkábban és inkább régebben a középtájt látható kék köpenyes alakról Kék köpeny, szintén hasonló, megcsúfolt világ értelemben) Idősebb Pieter Bruegel egyik legismertebb festménye. A Flamand közmondásokat és néhány másik Bruegel-képet, például a Gyermekjátékokat elnézve az ember nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy a Mester valósággal kereste az alkalmat, lehetőséget, hogy a megrendelőt valami elképesztően bonyolult cselekményű, megdöbbentően részletgazdag festménnyel kápráztassa el. De ezt a gondolatot háttérbe szorítja a kép szinte magától értetődő, nagyszerű komponáltsága, amelyben semmi erőltetett részlet sem fedezhető fel. Minden furcsasága ellenére természetesen hat. Érdemes ezt ellenőrizni az emberábrázolás tekintetében hasonló színvonalon alkotó egyik követőjének azonos című alkotásán (az a kép 2012-ben tűnt fel a Sotheby's árverésén), amelyen az épületegyüttest a művész némileg átszerkesztette. A kis változtatások ellenére a kép sokkal szétesettebb benyomást kelt ezáltal. A képen ábrázolt táj és épületegyüttes a témának megfelelő összetettségű, első pillantásra nyüzsgő tengerparti vurstlira vagy búcsúra emlékeztet. Bruegel ebben az időszakban kísérletezik azzal, hogy a kompozíció sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnik, ha az előtérben az alakok nagyobbak, és a távolabbi szereplők a perspektíva miatt aprók. Ez sokkal kiegyensúlyozottabb hatást kelt, mint azokon a festményeken, tájképeken, ahol minden alak apró, és szinte elvész a tájban. (hu)
|
