| dbo:abstract
|
- Flavius Florentius (? – 361 után) a RĂłmai Birodalom politikusa Ă©s fĹ‘tisztviselĹ‘je. A 350-es Ă©vekben, II. Constantius uralkodása idejĂ©n a birodalom nyugati rĂ©szĂ©nek praetorianus praefectusa – ami az egyik legmagasabb közjogi mĂ©ltĂłság –, 361-ben consul. Florentius Ă©letĂ©rĹ‘l gyakorlatilag csak Ammianus Marcellinus tudĂłsĂt, akinek Res Gestae cĂmű munkája a 4. század második felĂ©nek legrĂ©szletesebb krĂłnikája. Eszerint Constantius bizalmasát 357-ben neveztĂ©k ki a nyugati rĂ©szekbe, ahol elsĹ‘dleges feladata Iulianus caesar ellenĹ‘rzĂ©se, felĂĽgyelete volt. Ebben az Ă©vben a rĂłmai adĂłbevĂ©telek nem Ă©rtĂ©k el a tervezett szintet, ezĂ©rt intĂ©zkedĂ©seket tett az adĂł növelĂ©sĂ©re. Ezen elgondolásai az adĂłk mĂ©rtĂ©kĂ©nek növelĂ©sĂ©nek Ă©s Ăşj adĂłnemek bevezetĂ©sĂ©nek terveit jelentettĂ©k. Ezeket a terveket Iulianus caesar ellenezte Ă©s megakadályozta, mivel a kĂĽlönleges adĂłterheket vĂ©lemĂ©nye szerint a gallok már nem viseltĂ©k volna el. Ehelyett Iulianus adĂłcsökkentĂ©st hajtott vĂ©gre. Florentius Ă©s Iulianus nem jöttek ki egymással, a caesar hamarosan áttette szĂ©khelyĂ©t ViennensisbĹ‘l Lutetiába, hogy minĂ©l messzebb legyen a rákĂĽldött kĂ©mtĹ‘l. Florentius több hadjárata alkalmával mĂ©gis elkĂsĂ©rte Ă©s egĂ©szen 360-ig maradt praetorianus praefectus Galliában. Ebben az Ă©vben Constantius utasĂtotta Iulianust, hogy kĂĽldje keletre csapatait, amely parancs kitervelĂ©sĂ©t Ammianus Marcellinus Florentiusnak tulajdonĂtja, mivel Ă©ppen abban az idĹ‘ben indoklás nĂ©lkĂĽl visszavonult Viennensisbe, a szĂ©khelyĂ©re, Ă©s ezt a várhatĂł zavargások elleni felkĂ©szĂĽlĂ©snek vĂ©li. Amikor azonban Ă©rtesĂĽlt a lutetiai esemĂ©nyekrĹ‘l – Iulianus augustusszá kikiáltásárĂłl –, sietve elhagyta Galliát, Ă©s Constantiushoz menekĂĽlt. Constantius ekkor kinevezte Illyricum praetorianus praefectusának, mivel Ă©ppen meghalt. Constantius a 361-es Ă©vre consullá nevezte ki, ekkor Mediolanumban tartĂłzkodott. Iulianus Ă©s Constantius között a tárgyalások megrekedtek, Iulianus 361. jĂşlius 3-án megindult Constantius ellen, egyik hadoszlopa a hárombĂłl – Flavius Iovinus vezetĂ©sĂ©vel – Mediolanumot foglalta el, amely elĹ‘l Florentius Konstantinápolyba menekĂĽlt. Iulianus 362 elejĂ©n a korábbi rendszer tisztviselĹ‘it felĂĽlvizsgáltatta a chalcedoni bĂrĂłsággal, Saturninius Secundus Salutius vezetĂ©sĂ©vel. Ez a bĂrĂłság Florentiust távollĂ©tĂ©ben halálra ĂtĂ©lte. Ammianus Marcellinus közlĂ©se szerint a constantiusi titkosszolgálat kĂ©t korábbi tagja besĂşgta, hogy Florentius hol bujkál, de Iulianus nem volt hajlandĂł foglalkozni velĂĽk Ă©s Florentiust nem kerestette tovább az ĂtĂ©let ellenĂ©re. FlorentiusrĂłl ez az utolsĂł törtĂ©neti adat. (hu)
- Flavius Florentius (? – 361 után) a RĂłmai Birodalom politikusa Ă©s fĹ‘tisztviselĹ‘je. A 350-es Ă©vekben, II. Constantius uralkodása idejĂ©n a birodalom nyugati rĂ©szĂ©nek praetorianus praefectusa – ami az egyik legmagasabb közjogi mĂ©ltĂłság –, 361-ben consul. Florentius Ă©letĂ©rĹ‘l gyakorlatilag csak Ammianus Marcellinus tudĂłsĂt, akinek Res Gestae cĂmű munkája a 4. század második felĂ©nek legrĂ©szletesebb krĂłnikája. Eszerint Constantius bizalmasát 357-ben neveztĂ©k ki a nyugati rĂ©szekbe, ahol elsĹ‘dleges feladata Iulianus caesar ellenĹ‘rzĂ©se, felĂĽgyelete volt. Ebben az Ă©vben a rĂłmai adĂłbevĂ©telek nem Ă©rtĂ©k el a tervezett szintet, ezĂ©rt intĂ©zkedĂ©seket tett az adĂł növelĂ©sĂ©re. Ezen elgondolásai az adĂłk mĂ©rtĂ©kĂ©nek növelĂ©sĂ©nek Ă©s Ăşj adĂłnemek bevezetĂ©sĂ©nek terveit jelentettĂ©k. Ezeket a terveket Iulianus caesar ellenezte Ă©s megakadályozta, mivel a kĂĽlönleges adĂłterheket vĂ©lemĂ©nye szerint a gallok már nem viseltĂ©k volna el. Ehelyett Iulianus adĂłcsökkentĂ©st hajtott vĂ©gre. Florentius Ă©s Iulianus nem jöttek ki egymással, a caesar hamarosan áttette szĂ©khelyĂ©t ViennensisbĹ‘l Lutetiába, hogy minĂ©l messzebb legyen a rákĂĽldött kĂ©mtĹ‘l. Florentius több hadjárata alkalmával mĂ©gis elkĂsĂ©rte Ă©s egĂ©szen 360-ig maradt praetorianus praefectus Galliában. Ebben az Ă©vben Constantius utasĂtotta Iulianust, hogy kĂĽldje keletre csapatait, amely parancs kitervelĂ©sĂ©t Ammianus Marcellinus Florentiusnak tulajdonĂtja, mivel Ă©ppen abban az idĹ‘ben indoklás nĂ©lkĂĽl visszavonult Viennensisbe, a szĂ©khelyĂ©re, Ă©s ezt a várhatĂł zavargások elleni felkĂ©szĂĽlĂ©snek vĂ©li. Amikor azonban Ă©rtesĂĽlt a lutetiai esemĂ©nyekrĹ‘l – Iulianus augustusszá kikiáltásárĂłl –, sietve elhagyta Galliát, Ă©s Constantiushoz menekĂĽlt. Constantius ekkor kinevezte Illyricum praetorianus praefectusának, mivel Ă©ppen meghalt. Constantius a 361-es Ă©vre consullá nevezte ki, ekkor Mediolanumban tartĂłzkodott. Iulianus Ă©s Constantius között a tárgyalások megrekedtek, Iulianus 361. jĂşlius 3-án megindult Constantius ellen, egyik hadoszlopa a hárombĂłl – Flavius Iovinus vezetĂ©sĂ©vel – Mediolanumot foglalta el, amely elĹ‘l Florentius Konstantinápolyba menekĂĽlt. Iulianus 362 elejĂ©n a korábbi rendszer tisztviselĹ‘it felĂĽlvizsgáltatta a chalcedoni bĂrĂłsággal, Saturninius Secundus Salutius vezetĂ©sĂ©vel. Ez a bĂrĂłság Florentiust távollĂ©tĂ©ben halálra ĂtĂ©lte. Ammianus Marcellinus közlĂ©se szerint a constantiusi titkosszolgálat kĂ©t korábbi tagja besĂşgta, hogy Florentius hol bujkál, de Iulianus nem volt hajlandĂł foglalkozni velĂĽk Ă©s Florentiust nem kerestette tovább az ĂtĂ©let ellenĂ©re. FlorentiusrĂłl ez az utolsĂł törtĂ©neti adat. (hu)
|
