| dbo:abstract
|
- A fokváltakozás tipikusan az uráli nyelvek sajátja. Megvan majdnem az összes balti-finn nyelvben (kivéve a vepszét és a lívet), majdnem az összes lapp nyelvjárásban (kivéve a déli számi nyelvjárásokat), valamint a szamojéd nyelvekben is. Amikor egy rag lezárja a szótagot, az előtte álló mássalhangzó-kapcsolat megváltozik minőségileg vagy mennyiségileg, ezt nevezik fokváltakozásnak (finnül astevaihtelu). A finn nyelvben ez csak három mássalhangzó esetében fordul elő, és azok közvetlen kapcsolataiban (p, t, k, ezek geminátáiban és olyan kapcsolataikban, mint -ht-, -nk-, lásd Lahti:Lahden, Helsinki:Helsingin). Kivételt képeznek ez utóbbi kapcsolatok közül a -tk- (matka:matkan), valamint azok, ahol az egyik tag -s- (posti:postin).Megjegyzendő azonban, hogy a -tk- is képes volt a fokváltakozásra korábban: eckö-etkö. (hu)
- A fokváltakozás tipikusan az uráli nyelvek sajátja. Megvan majdnem az összes balti-finn nyelvben (kivéve a vepszét és a lívet), majdnem az összes lapp nyelvjárásban (kivéve a déli számi nyelvjárásokat), valamint a szamojéd nyelvekben is. Amikor egy rag lezárja a szótagot, az előtte álló mássalhangzó-kapcsolat megváltozik minőségileg vagy mennyiségileg, ezt nevezik fokváltakozásnak (finnül astevaihtelu). A finn nyelvben ez csak három mássalhangzó esetében fordul elő, és azok közvetlen kapcsolataiban (p, t, k, ezek geminátáiban és olyan kapcsolataikban, mint -ht-, -nk-, lásd Lahti:Lahden, Helsinki:Helsingin). Kivételt képeznek ez utóbbi kapcsolatok közül a -tk- (matka:matkan), valamint azok, ahol az egyik tag -s- (posti:postin).Megjegyzendő azonban, hogy a -tk- is képes volt a fokváltakozásra korábban: eckö-etkö. (hu)
|
