| dbo:abstract
|
- A gyertyános–tölgyes Magyarországon a 400 m és 600 m közötti magasságok legjellemzőbb erdőtípusa. Olyan, üde termőhelyekre jellemző, amelyek egyes évszakokban a cser számára túlságosan hűvösek, a bükknek viszont túl szárazak. A gyertyános tölgyerdők a közönséges gyertyán mellett vagy a kocsányos, vagy a kocsánytalan tölgy határozza meg. Maga a lombkoronaszint kétszintű: a felsőben a tölgy dominál, az alsóban a gyertyán. A tölgyerdőkénél kevesebb fényt enged át, ezért alatta a szegényesebb, pedig főleg a kora tavaszi hagymás és gumós növények nőnek. Nyárra a gyepszint a bükkösökéhez válik hasonlóvá. A lombkoronaszintek jellemző fái:
* kocsánytalan tölgy (Quercus petrea),
* kocsányos tölgy (Quercus robur)
* közönséges gyertyán (Carpinus betulus),
* vadcseresznye (Cerasus avium subsp. avium),
* nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos),
* korai juhar (Acer platanoides). A cserjeszintben gyakori:
* közönséges fagyal (Ligustrum vulgare),
* egybibés galagonya (Crataegus monogyna),
* cseregalagonya (Crataegus laevigata),
* veresgyűrű som (Cornus sanguinea),
* hólyagfa (Staphylea pinnata),
* ükörkelonc (Lonicera xylosteum). A gyepszint jellemző fajai:
* odvas keltike (Corydalis cava),
* ujjas keltike (Corydalis solida),
* hóvirág (Galanthus nivalis),
* orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis),
* berki szellőrózsa (Anemone nemorosa),
* bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides),
* medvehagyma (Allium ursinum),
* erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides),
* kapotnyak (Asarum europaeum),
* Nemes májvirág (Hepatica nobilis), (hu)
- A gyertyános–tölgyes Magyarországon a 400 m és 600 m közötti magasságok legjellemzőbb erdőtípusa. Olyan, üde termőhelyekre jellemző, amelyek egyes évszakokban a cser számára túlságosan hűvösek, a bükknek viszont túl szárazak. A gyertyános tölgyerdők a közönséges gyertyán mellett vagy a kocsányos, vagy a kocsánytalan tölgy határozza meg. Maga a lombkoronaszint kétszintű: a felsőben a tölgy dominál, az alsóban a gyertyán. A tölgyerdőkénél kevesebb fényt enged át, ezért alatta a szegényesebb, pedig főleg a kora tavaszi hagymás és gumós növények nőnek. Nyárra a gyepszint a bükkösökéhez válik hasonlóvá. A lombkoronaszintek jellemző fái:
* kocsánytalan tölgy (Quercus petrea),
* kocsányos tölgy (Quercus robur)
* közönséges gyertyán (Carpinus betulus),
* vadcseresznye (Cerasus avium subsp. avium),
* nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos),
* korai juhar (Acer platanoides). A cserjeszintben gyakori:
* közönséges fagyal (Ligustrum vulgare),
* egybibés galagonya (Crataegus monogyna),
* cseregalagonya (Crataegus laevigata),
* veresgyűrű som (Cornus sanguinea),
* hólyagfa (Staphylea pinnata),
* ükörkelonc (Lonicera xylosteum). A gyepszint jellemző fajai:
* odvas keltike (Corydalis cava),
* ujjas keltike (Corydalis solida),
* hóvirág (Galanthus nivalis),
* orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis),
* berki szellőrózsa (Anemone nemorosa),
* bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides),
* medvehagyma (Allium ursinum),
* erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides),
* kapotnyak (Asarum europaeum),
* Nemes májvirág (Hepatica nobilis), (hu)
|
