| dbo:abstract
|
- Háfiz, teljes nevén Hvádzsa Samsz ad-Dín Muhammad Háfiz-i Sírází, modern perzsa kiejtéssel Hádzse Samsz ad-Din Háfez-e Sirázi (perzsául (خواجه شمسالدین محمد حافظ شیرازی – H̱wāǧa Šams ad-Dīn Muḥammad Ḥāfiz-i Šīrāzī), (Siráz, 1318 körül – 1389) középkori perzsa teológus, misztikus költő. (hu)
- Háfiz, teljes nevén Hvádzsa Samsz ad-Dín Muhammad Háfiz-i Sírází, modern perzsa kiejtéssel Hádzse Samsz ad-Din Háfiz-e Sirázi (perzsául (خواجه شمسالدین محمد حافظ شیرازی – H̱wāǧa Šams ad-Dīn Muḥammad Ḥāfiz-i Šīrāzī), (Siráz, 1325 körül – 1390) középkori perzsa teológus, misztikus költő. Ismert írói nevén Háfiz (حافظ, Ḥāfeẓ, 'az emlékező; a (biztonságos) őrző), perzsa lírai költő volt, akinek összegyűjtött műveit sok iráni a perzsa irodalom csúcsának tekinti. Művei gyakran megtalálhatók a perzsa nyelvű világ lakóinak otthonában, akik verseit kívülről megtanulják, és mindennapi közmondásokként és szólásokként használják. Élete és versei számos elemzés, kommentár és értelmezés tárgyává váltak, és jobban befolyásolták a 14. század utáni perzsa irodalmat, mint bármely más perzsa szerző Háfiz leginkább Dívánjáról ismert, amely fennmaradt verseinek valószínűleg halála után összeállított gyűjteménye. Művei antinomikusnak és a „teozófiai” kifejezés középkori használatával jellemezhetőek; a teozófia kifejezést a 13. és 14. században a csak a szent könyvek által ihletett (a teológiától megkülönböztetett) szerzők misztikus műveinek megjelölésére használták. Háfiz elsősorban a lírai költészet vagy gazal irodalmi műfajában írt, amely ideális stílus az isteni ihlet extázisának kifejezésére a szerelmes versek misztikus formájában. Szufi volt. Gazaljainak témái közé tartozik a szerelem, a hit, és istenszeretet, emellett és a képmutatás leleplezése, műveiben a bor és könnyű élet dicsőítésével foglalkozik, legtöbbször az extázist és a korlátoktól való megszabadulás örömeit mutatja be, akár a tényleges világi felszabadulásban, akár a szerelmes hangján, ahol már az isteni szerelemről beszél. Perzsa nyelvre gyakorolt hatása a versei által történő jóslásban (perzsa: فال حافظ, fāl-e hāfez, némileg hasonló a sortes vergilianae római hagyományához), valamint verseinek gyakori felhasználásában a perzsa hagyományos zenékben, képzőművészetben és a perzsa kalligráfiában jelenik meg. Sírja szülőhelyén, Sirázban található. Verseinek átdolgozásai, utánzatai és fordításai minden nagyobb nyelven megjelentek. (hu)
- <api batchcomplete="">Háfiz, teljes nevén Hvádzsa Samsz ad-Dín Muhammad Háfiz-i Sírází, modern perzsa kiejtéssel Hádzse Samsz ad-Din Háfiz-e Sirázi (perzsául (خواجه شمسالدین محمد حافظ شیرازی – H̱wāǧa Šams ad-Dīn Muḥammad Ḥāfiz-i Šīrāzī), (Siráz, 1325 körül – 1390) középkori perzsa teológus, misztikus költő. Ismert írói nevén Háfiz (حافظ, Ḥāfeẓ, 'az emlékező; a (biztonságos) őrző), perzsa lírai költő volt, akinek összegyűjtött műveit sok iráni a perzsa irodalom csúcsának tekinti. Művei gyakran megtalálhatók a perzsa nyelvű világ lakóinak otthonában, akik verseit kívülről megtanulják, és mindennapi közmondásokként és szólásokként használják. Élete és versei számos elemzés, kommentár és értelmezés tárgyává váltak, és jobban befolyásolták a 14. század utáni perzsa irodalmat, mint bármely más perzsa szerzőHáfiz leginkább Dívánjáról ismert, amely fennmaradt verseinek valószínűleg halála után összeállított gyűjteménye. Művei antinomikusnak és a „teozófiai” kifejezés középkori használatával jellemezhetőek; a teozófia kifejezést a 13. és 14. században a csak a szent könyvek által ihletett (a teológiától megkülönböztetett) szerzők misztikus műveinek megjelölésére használták. Háfiz elsősorban a lírai költészet vagy gazal irodalmi műfajában írt, amely ideális stílus az isteni ihlet extázisának kifejezésére a szerelmes versek misztikus formájában. Szufi volt.Gazaljainak témái közé tartozik a szerelem, a hit, és istenszeretet, emellett és a képmutatás leleplezése, műveiben a bor és könnyű élet dicsőítésével foglalkozik, legtöbbször az extázist és a korlátoktól való megszabadulás örömeit mutatja be, akár a tényleges világi felszabadulásban, akár a szerelmes hangján, ahol már az isteni szerelemről beszél. Perzsa nyelvre gyakorolt hatása a versei által történő jóslásban (perzsa: فال حافظ, fāl-e hāfez, némileg hasonló a sortes vergilianae római hagyományához), valamint verseinek gyakori felhasználásában a perzsa hagyományos zenékben, képzőművészetben és a perzsa kalligráfiában jelenik meg. Sírja szülőhelyén, Sirázban található. Verseinek átdolgozásai, utánzatai és fordításai minden nagyobb nyelven megjelentek. (hu)
- Háfiz, teljes nevén Hvádzsa Samsz ad-Dín Muhammad Háfiz-i Sírází, modern perzsa kiejtéssel Hádzse Samsz ad-Din Háfez-e Sirázi (perzsául (خواجه شمسالدین محمد حافظ شیرازی – H̱wāǧa Šams ad-Dīn Muḥammad Ḥāfiz-i Šīrāzī), (Siráz, 1318 körül – 1389) középkori perzsa teológus, misztikus költő. (hu)
- Háfiz, teljes nevén Hvádzsa Samsz ad-Dín Muhammad Háfiz-i Sírází, modern perzsa kiejtéssel Hádzse Samsz ad-Din Háfiz-e Sirázi (perzsául (خواجه شمسالدین محمد حافظ شیرازی – H̱wāǧa Šams ad-Dīn Muḥammad Ḥāfiz-i Šīrāzī), (Siráz, 1325 körül – 1390) középkori perzsa teológus, misztikus költő. Ismert írói nevén Háfiz (حافظ, Ḥāfeẓ, 'az emlékező; a (biztonságos) őrző), perzsa lírai költő volt, akinek összegyűjtött műveit sok iráni a perzsa irodalom csúcsának tekinti. Művei gyakran megtalálhatók a perzsa nyelvű világ lakóinak otthonában, akik verseit kívülről megtanulják, és mindennapi közmondásokként és szólásokként használják. Élete és versei számos elemzés, kommentár és értelmezés tárgyává váltak, és jobban befolyásolták a 14. század utáni perzsa irodalmat, mint bármely más perzsa szerző Háfiz leginkább Dívánjáról ismert, amely fennmaradt verseinek valószínűleg halála után összeállított gyűjteménye. Művei antinomikusnak és a „teozófiai” kifejezés középkori használatával jellemezhetőek; a teozófia kifejezést a 13. és 14. században a csak a szent könyvek által ihletett (a teológiától megkülönböztetett) szerzők misztikus műveinek megjelölésére használták. Háfiz elsősorban a lírai költészet vagy gazal irodalmi műfajában írt, amely ideális stílus az isteni ihlet extázisának kifejezésére a szerelmes versek misztikus formájában. Szufi volt. Gazaljainak témái közé tartozik a szerelem, a hit, és istenszeretet, emellett és a képmutatás leleplezése, műveiben a bor és könnyű élet dicsőítésével foglalkozik, legtöbbször az extázist és a korlátoktól való megszabadulás örömeit mutatja be, akár a tényleges világi felszabadulásban, akár a szerelmes hangján, ahol már az isteni szerelemről beszél. Perzsa nyelvre gyakorolt hatása a versei által történő jóslásban (perzsa: فال حافظ, fāl-e hāfez, némileg hasonló a sortes vergilianae római hagyományához), valamint verseinek gyakori felhasználásában a perzsa hagyományos zenékben, képzőművészetben és a perzsa kalligráfiában jelenik meg. Sírja szülőhelyén, Sirázban található. Verseinek átdolgozásai, utánzatai és fordításai minden nagyobb nyelven megjelentek. (hu)
- <api batchcomplete="">Háfiz, teljes nevén Hvádzsa Samsz ad-Dín Muhammad Háfiz-i Sírází, modern perzsa kiejtéssel Hádzse Samsz ad-Din Háfiz-e Sirázi (perzsául (خواجه شمسالدین محمد حافظ شیرازی – H̱wāǧa Šams ad-Dīn Muḥammad Ḥāfiz-i Šīrāzī), (Siráz, 1325 körül – 1390) középkori perzsa teológus, misztikus költő. Ismert írói nevén Háfiz (حافظ, Ḥāfeẓ, 'az emlékező; a (biztonságos) őrző), perzsa lírai költő volt, akinek összegyűjtött műveit sok iráni a perzsa irodalom csúcsának tekinti. Művei gyakran megtalálhatók a perzsa nyelvű világ lakóinak otthonában, akik verseit kívülről megtanulják, és mindennapi közmondásokként és szólásokként használják. Élete és versei számos elemzés, kommentár és értelmezés tárgyává váltak, és jobban befolyásolták a 14. század utáni perzsa irodalmat, mint bármely más perzsa szerzőHáfiz leginkább Dívánjáról ismert, amely fennmaradt verseinek valószínűleg halála után összeállított gyűjteménye. Művei antinomikusnak és a „teozófiai” kifejezés középkori használatával jellemezhetőek; a teozófia kifejezést a 13. és 14. században a csak a szent könyvek által ihletett (a teológiától megkülönböztetett) szerzők misztikus műveinek megjelölésére használták. Háfiz elsősorban a lírai költészet vagy gazal irodalmi műfajában írt, amely ideális stílus az isteni ihlet extázisának kifejezésére a szerelmes versek misztikus formájában. Szufi volt.Gazaljainak témái közé tartozik a szerelem, a hit, és istenszeretet, emellett és a képmutatás leleplezése, műveiben a bor és könnyű élet dicsőítésével foglalkozik, legtöbbször az extázist és a korlátoktól való megszabadulás örömeit mutatja be, akár a tényleges világi felszabadulásban, akár a szerelmes hangján, ahol már az isteni szerelemről beszél. Perzsa nyelvre gyakorolt hatása a versei által történő jóslásban (perzsa: فال حافظ, fāl-e hāfez, némileg hasonló a sortes vergilianae római hagyományához), valamint verseinek gyakori felhasználásában a perzsa hagyományos zenékben, képzőművészetben és a perzsa kalligráfiában jelenik meg. Sírja szülőhelyén, Sirázban található. Verseinek átdolgozásai, utánzatai és fordításai minden nagyobb nyelven megjelentek. (hu)
|
| rdfs:comment
|
- Háfiz, teljes nevén Hvádzsa Samsz ad-Dín Muhammad Háfiz-i Sírází, modern perzsa kiejtéssel Hádzse Samsz ad-Din Háfez-e Sirázi (perzsául (خواجه شمسالدین محمد حافظ شیرازی – H̱wāǧa Šams ad-Dīn Muḥammad Ḥāfiz-i Šīrāzī), (Siráz, 1318 körül – 1389) középkori perzsa teológus, misztikus költő. (hu)
- <api batchcomplete="">Háfiz, teljes nevén Hvádzsa Samsz ad-Dín Muhammad Háfiz-i Sírází, modern perzsa kiejtéssel Hádzse Samsz ad-Din Háfiz-e Sirázi (perzsául (خواجه شمسالدین محمد حافظ شیرازی – H̱wāǧa Šams ad-Dīn Muḥammad Ḥāfiz-i Šīrāzī), (Siráz, 1325 körül – 1390) középkori perzsa teológus, misztikus költő. Ismert írói nevén Háfiz (حافظ, Ḥāfeẓ, 'az emlékező; a (biztonságos) őrző), perzsa lírai költő volt, akinek összegyűjtött műveit sok iráni a perzsa irodalom csúcsának tekinti. (hu)
- Háfiz, teljes nevén Hvádzsa Samsz ad-Dín Muhammad Háfiz-i Sírází, modern perzsa kiejtéssel Hádzse Samsz ad-Din Háfez-e Sirázi (perzsául (خواجه شمسالدین محمد حافظ شیرازی – H̱wāǧa Šams ad-Dīn Muḥammad Ḥāfiz-i Šīrāzī), (Siráz, 1318 körül – 1389) középkori perzsa teológus, misztikus költő. (hu)
- <api batchcomplete="">Háfiz, teljes nevén Hvádzsa Samsz ad-Dín Muhammad Háfiz-i Sírází, modern perzsa kiejtéssel Hádzse Samsz ad-Din Háfiz-e Sirázi (perzsául (خواجه شمسالدین محمد حافظ شیرازی – H̱wāǧa Šams ad-Dīn Muḥammad Ḥāfiz-i Šīrāzī), (Siráz, 1325 körül – 1390) középkori perzsa teológus, misztikus költő. Ismert írói nevén Háfiz (حافظ, Ḥāfeẓ, 'az emlékező; a (biztonságos) őrző), perzsa lírai költő volt, akinek összegyűjtött műveit sok iráni a perzsa irodalom csúcsának tekinti. (hu)
|
.jpg){kind=link}
