| dbo:abstract
|
- A halhatatlan féreg egy laposféregfaj. A halhatatlanság elvileg és potenciálisan érvényes, mert a férget bármikor érheti ’baleset’ is. A Nottinghami Egyetem (Nagy-Britannia) kutatóinak sikerült kideríteni, hogyan képes egy laposféregfaj szembeszállni az öregedéssel és potenciálisan halhatatlanná válni. A Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America (PNAS)szakfolyóiratban közzétett eredmény hozzájárulhat az emberi sejtek öregedésének lelassításában is.Az örvényférgek osztályába tartozó plenária-fajok már régen felkeltették a kutatók figyelmét korlátlan regenerációs képességükkel, mellyel sérült szöveteiket vagy akár elvesztett szerveiket pótolni tudják. A kísérletek során a planáriák kétféle típusát vizsgálták: az egyik csoport szexuálisan, megtermékenyítéssel, a másik csoport aszexuálisan, egyszerű osztódással szaporodott. Mindkettő látszólag korlátlan regenerációra volt képes: sérülések esetén új izmokat, bőrt, sőt teljes agydúcokat is tudtak pótolni. Korábbi kutatások már kiderítették, hogy a genetikai információt hordozó kromoszómakat alkotó DNS-szakaszok végén található egy géneket nem tartalmazó teloméra-régió. Ez a régió azonban minden egyes osztódáskor rövidül.Az öregedés során a sejt addig képes további osztódásokra, amíg ez a szakasz túlságosan röviddé nem válik. Ha viszont egy sejtben a telomérák hosszát sikerül megőrizni (vagy a csonkolt végeket pótolni), akkor a sejt elméletileg a végtelenségig képes osztódni, azaz ’halhatatlanná’ válik. 2009-ben, az orvosi Nobel-díjjal jutalmazott felfedezés (Elizabeth Blackburn (USA), Carol Greider(USA) és Jack Szostak (Kanada) megosztva: „A telomérák és a telomeráz enzim felfedezéséért és az ezekkel kapcsolatos úttörő kutatásokért”) szerint létezik egy enzim, a telomeráz (telomer), mely képes a csonkolt teloméravégeket pótolni, ez azonban a szexuális úton szaporodó szervezetekben (így az emberben is) csak a korai fejlődés során aktív. A nottinghami kutatóknak sikerült az osztodással szaporodó planáriákban a teloméráz termeléséért felelős gént azonosítani: ezt az igazolta, hogy a gén „kikapcsolásával” a telomérák hossza elkezdett rövidülni. További vizsgálatok során azt is sikerült megállapítani, hogy az osztódások során a gén aktivitása, illetve a telomerázenzim termelése drámai mértékben megnőtt, és ennek eredményeként az osztodással szaporodó planáriák képesek voltak a telomérák hosszát megőrizni.A szexuálisan szaporodó planáriáknál azonban kiderült, hogy bennük a telomérák hosszának megőrzését nem a teloméraenzim fokozott termelése tartja fenn. Ennek a mechanizmusnak a kiderítése még rejtély. (hu)
- A halhatatlan féreg egy laposféregfaj. A halhatatlanság elvileg és potenciálisan érvényes, mert a férget bármikor érheti ’baleset’ is. A Nottinghami Egyetem (Nagy-Britannia) kutatóinak sikerült kideríteni, hogyan képes egy laposféregfaj szembeszállni az öregedéssel és potenciálisan halhatatlanná válni. A Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America (PNAS)szakfolyóiratban közzétett eredmény hozzájárulhat az emberi sejtek öregedésének lelassításában is.Az örvényférgek osztályába tartozó plenária-fajok már régen felkeltették a kutatók figyelmét korlátlan regenerációs képességükkel, mellyel sérült szöveteiket vagy akár elvesztett szerveiket pótolni tudják. A kísérletek során a planáriák kétféle típusát vizsgálták: az egyik csoport szexuálisan, megtermékenyítéssel, a másik csoport aszexuálisan, egyszerű osztódással szaporodott. Mindkettő látszólag korlátlan regenerációra volt képes: sérülések esetén új izmokat, bőrt, sőt teljes agydúcokat is tudtak pótolni. Korábbi kutatások már kiderítették, hogy a genetikai információt hordozó kromoszómakat alkotó DNS-szakaszok végén található egy géneket nem tartalmazó teloméra-régió. Ez a régió azonban minden egyes osztódáskor rövidül.Az öregedés során a sejt addig képes további osztódásokra, amíg ez a szakasz túlságosan röviddé nem válik. Ha viszont egy sejtben a telomérák hosszát sikerül megőrizni (vagy a csonkolt végeket pótolni), akkor a sejt elméletileg a végtelenségig képes osztódni, azaz ’halhatatlanná’ válik. 2009-ben, az orvosi Nobel-díjjal jutalmazott felfedezés (Elizabeth Blackburn (USA), Carol Greider(USA) és Jack Szostak (Kanada) megosztva: „A telomérák és a telomeráz enzim felfedezéséért és az ezekkel kapcsolatos úttörő kutatásokért”) szerint létezik egy enzim, a telomeráz (telomer), mely képes a csonkolt teloméravégeket pótolni, ez azonban a szexuális úton szaporodó szervezetekben (így az emberben is) csak a korai fejlődés során aktív. A nottinghami kutatóknak sikerült az osztodással szaporodó planáriákban a teloméráz termeléséért felelős gént azonosítani: ezt az igazolta, hogy a gén „kikapcsolásával” a telomérák hossza elkezdett rövidülni. További vizsgálatok során azt is sikerült megállapítani, hogy az osztódások során a gén aktivitása, illetve a telomerázenzim termelése drámai mértékben megnőtt, és ennek eredményeként az osztodással szaporodó planáriák képesek voltak a telomérák hosszát megőrizni.A szexuálisan szaporodó planáriáknál azonban kiderült, hogy bennük a telomérák hosszának megőrzését nem a teloméraenzim fokozott termelése tartja fenn. Ennek a mechanizmusnak a kiderítése még rejtély. (hu)
|
| prop-hu:szerző
|
- Aubert G., Lansdorp P.M. (hu)
- Thomas C. J. Tan, Ruman Rahman, Farah Jaber-Hijazi, Daniel A. Felix, Chen Chen, Edward J. Louis, and Aziz Aboobaker (hu)
- Aubert G., Lansdorp P.M. (hu)
- Thomas C. J. Tan, Ruman Rahman, Farah Jaber-Hijazi, Daniel A. Felix, Chen Chen, Edward J. Louis, and Aziz Aboobaker (hu)
|
