| prop-hu:megj
|
- Zsoltoványi János Jenő: komikus színész, rendező, aki mint hadirokkant vette át a mozgó vezetését (hu)
- Menartovits Lajos: Tiszafüreden született 1875-ben. Nagyváradon tanult vendéglős szakmát. 1893-ban szabadult fel, 1899-től lett önálló. Rákosszentmihályon előbb a József utcai Ujváry kioszk vendéglőjét bérelte, majd 1905-től új kávéházat nyitott a későbbi Harcsa-sor saroképületében, amit évek alatt jelentősen kibővített. 1911-től isaszegi lakos, vendéglős, szőlőbíró, bornagykereskedő volt, 1925-ben hentes- és mészárosüzletet nyitott. Tagja volt a helyi ipartestületnek, községi képviselő-testületnek és a dalárdának, illetve elnök-mecénása a sportegyesületnek. Isaszegen ő nyitotta meg az első mozgót. Felesége örökségeként az egykori főjegyzői lakban működtette vendéglőjét, ahol aztán négy szoba átépítésével 1920-ban alakította ki a Petőfi Sándor mozgóképszínházat. (hu)
- Zoltovány Czechmeister János: színész, artista és festőművész volt. (hu)
- Bruck Sándor nevét 1935-ben Bács Sándorra változtatta. (hu)
- „A helyi hurok a távközlési hálózatnak az az utolsó szakasza, amely az előfizetőt a hálózathoz kapcsolja; azt, amikor a hálózat – illetve az azt kiépítő szolgáltató – tulajdonosa megszabott áron köteles átadni a "helyi hurkot" az ezt igénylő versenytársnak, átengedésnek nevezik.” (hu)
- Az étterem az Észak-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat vendéglátóipari egysége volt, ami 1989-ben Platán Vendéglátó és Panzió néven részvénytársasággá alakult. (hu)
- A nyári színkörök: a 19. századi Magyarország egyik építészeti jellegzetességei voltak, amik a lakosság nyári szórakoztatására létesültek. Jellegzetesen fából épültek, bevételeik általában májustól szeptemberig korlátozódtak. Bár gyakran észrevehetők klasszikus, historizáló stíluselemek használata, mégsem sorolhatók be egy konkrét stílusirányzatba. Nem rendelkeztek annyi kényelemmel, mint egy állandó színház, nem kellett fűteni, a nézőtér pedig sokszor egyszerű fapadokból állt, de mivel abban a korban a színjátszás fontos volt nemcsak a nagyobb városokban, de a vidéki kisvárosokban is, a nyári évszakban ezek pótolták, vagy egészítették ki az arra az időszakra bezárt színházakat. A 20. századtól azonban – a színházi igények bővülésével, valamint az épületszerkezeti megoldások fejlődésével – ezek az épületek fokozatosan korszerűtlenné váltak, szerkezeti jellegükből adódóan nem voltak bővíthetők vagy fejleszthetők, így bontásra ítéltettek. (hu)
- Zsoltoványi János Jenő: komikus színész, rendező, aki mint hadirokkant vette át a mozgó vezetését (hu)
- Menartovits Lajos: Tiszafüreden született 1875-ben. Nagyváradon tanult vendéglős szakmát. 1893-ban szabadult fel, 1899-től lett önálló. Rákosszentmihályon előbb a József utcai Ujváry kioszk vendéglőjét bérelte, majd 1905-től új kávéházat nyitott a későbbi Harcsa-sor saroképületében, amit évek alatt jelentősen kibővített. 1911-től isaszegi lakos, vendéglős, szőlőbíró, bornagykereskedő volt, 1925-ben hentes- és mészárosüzletet nyitott. Tagja volt a helyi ipartestületnek, községi képviselő-testületnek és a dalárdának, illetve elnök-mecénása a sportegyesületnek. Isaszegen ő nyitotta meg az első mozgót. Felesége örökségeként az egykori főjegyzői lakban működtette vendéglőjét, ahol aztán négy szoba átépítésével 1920-ban alakította ki a Petőfi Sándor mozgóképszínházat. (hu)
- Zoltovány Czechmeister János: színész, artista és festőművész volt. (hu)
- Bruck Sándor nevét 1935-ben Bács Sándorra változtatta. (hu)
- „A helyi hurok a távközlési hálózatnak az az utolsó szakasza, amely az előfizetőt a hálózathoz kapcsolja; azt, amikor a hálózat – illetve az azt kiépítő szolgáltató – tulajdonosa megszabott áron köteles átadni a "helyi hurkot" az ezt igénylő versenytársnak, átengedésnek nevezik.” (hu)
- Az étterem az Észak-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat vendéglátóipari egysége volt, ami 1989-ben Platán Vendéglátó és Panzió néven részvénytársasággá alakult. (hu)
- A nyári színkörök: a 19. századi Magyarország egyik építészeti jellegzetességei voltak, amik a lakosság nyári szórakoztatására létesültek. Jellegzetesen fából épültek, bevételeik általában májustól szeptemberig korlátozódtak. Bár gyakran észrevehetők klasszikus, historizáló stíluselemek használata, mégsem sorolhatók be egy konkrét stílusirányzatba. Nem rendelkeztek annyi kényelemmel, mint egy állandó színház, nem kellett fűteni, a nézőtér pedig sokszor egyszerű fapadokból állt, de mivel abban a korban a színjátszás fontos volt nemcsak a nagyobb városokban, de a vidéki kisvárosokban is, a nyári évszakban ezek pótolták, vagy egészítették ki az arra az időszakra bezárt színházakat. A 20. századtól azonban – a színházi igények bővülésével, valamint az épületszerkezeti megoldások fejlődésével – ezek az épületek fokozatosan korszerűtlenné váltak, szerkezeti jellegükből adódóan nem voltak bővíthetők vagy fejleszthetők, így bontásra ítéltettek. (hu)
|
