| dbo:abstract
|
- A Haza, Franciaországba kisregényt Jules Verne 1885-ben írta. Először két évvel később, a Le Temps folyóiratban jelent meg folytatásokban 1887. augusztus 31. és szeptember 30. közt. Könyvként ezt követően jelent meg Pierre-Jules Hetzel kiadásában 1887. október 3-án. A száz oldalt alig meghaladó művet Hetzel a Gil Braltar novellával együtt adta ki, a későbbi kiadások és fordítások hasonlóan jártak, járnak el. A Haza, Franciaországba nem Verne korában vagy a jövőben, hanem a múltban játszódik. Nyelvezete egyrészt szándékosan archaikus, de nélkülözi a Verne művekre jellemző frappáns párbeszédeket, a táj- és városleírásokat is. Ugyanakkor roppant részletesen tárgyalja az 1792-es francia-orosz összecsapás fordulatait, szereplőit. A történet elbeszélője egy pikárdiai paraszt, aki századossá kapaszkodott fel a ranglétrán írás-tudatlansága ellenére – ehhez képest egészen bőbeszédűen számol be élete egyik meghatározó kalandjáról, a könyvnek ő az elbeszélője. A könyvben a francia szereplők kizárólag nemes lelkűek, szabadságvédelmezők, pozitív jellemvonásúak, a németek ezek ellenkezői, egyetlen jó jelzőt sem használ velük kapcsolatban az író. (hu)
- A Haza, Franciaországba kisregényt Jules Verne 1885-ben írta. Először két évvel később, a Le Temps folyóiratban jelent meg folytatásokban 1887. augusztus 31. és szeptember 30. közt. Könyvként ezt követően jelent meg Pierre-Jules Hetzel kiadásában 1887. október 3-án. A száz oldalt alig meghaladó művet Hetzel a Gil Braltar novellával együtt adta ki, a későbbi kiadások és fordítások hasonlóan jártak, járnak el. A Haza, Franciaországba nem Verne korában vagy a jövőben, hanem a múltban játszódik. Nyelvezete egyrészt szándékosan archaikus, de nélkülözi a Verne művekre jellemző frappáns párbeszédeket, a táj- és városleírásokat is. Ugyanakkor roppant részletesen tárgyalja az 1792-es francia-orosz összecsapás fordulatait, szereplőit. A történet elbeszélője egy pikárdiai paraszt, aki századossá kapaszkodott fel a ranglétrán írás-tudatlansága ellenére – ehhez képest egészen bőbeszédűen számol be élete egyik meghatározó kalandjáról, a könyvnek ő az elbeszélője. A könyvben a francia szereplők kizárólag nemes lelkűek, szabadságvédelmezők, pozitív jellemvonásúak, a németek ezek ellenkezői, egyetlen jó jelzőt sem használ velük kapcsolatban az író. (hu)
|
