| dbo:abstract
|
- A tisza-szajoli Hegedeös család magyar nemesi család. A család nevével 1571-ben találkozunk először az iratokban. Ekkor Hegedüs Jánost említik egy per során, aki Tiszapüspökiben elfoglalt egy elhanyagolt telket és ott gazdálkodott, egy zsellért tartva. Nem említik, hogy nemes lett volna, de a korabeli iratokat megvizsgálva, nem szerepel a jobbágyok adóösszeírásaiban. Minden valószínűség szerint elszegényedett lehetett, talán a Szajolba és Tiszapüspökibe áttelepedett halásztelki nemesek közül ( ma már nem létező Tisza-menti település, egykor Kengyeltől délnyugatra feküdt). A család két fő ága oszlott. Az egyik ág Hegedüs Demeteré volt, aki 1669. április 1-jén I. Lipót királytól – Trombitás Mátyással, Török Andrással és Fejér Mihállyal egyetemben – adományba kapta Szajolt. A másik ágat – valószínűleg testvére – Hegedüs János alapította, ő kimaradt az adománylevélből, de fiai 1701. június 30-án címeres nemeslevelet nyertek. A török hódoltság viszontagságai után az 1700-as évek elejére egyre jobban kialakult a Hegedüs család dominanciája. A falu nagy részét ők használták és a fontos iratok is hozzájuk kerültek (pl. az adománylevél is). A többi birtokos még nemességét sem tudta igazolni az összeírások során. 1747-ben a birtokos családok írásban rögzítették a birtokviszonyokat. E szerint a Hegedüs családnak jutott Szajol fele, a család két ága között igazságosan kettéosztva. Ez a birtokarány a későbbiekben is megmaradt, de nagyon elaprózódott – 1844-re már 80 részre -, így a család egyes tagjai már nagyon elszegényedtek, de a legtöbben még így is ragaszkodtak az ősi földhöz, nem költöztek máshova. (hu)
- A tisza-szajoli Hegedeös család magyar nemesi család. A család nevével 1571-ben találkozunk először az iratokban. Ekkor Hegedüs Jánost említik egy per során, aki Tiszapüspökiben elfoglalt egy elhanyagolt telket és ott gazdálkodott, egy zsellért tartva. Nem említik, hogy nemes lett volna, de a korabeli iratokat megvizsgálva, nem szerepel a jobbágyok adóösszeírásaiban. Minden valószínűség szerint elszegényedett lehetett, talán a Szajolba és Tiszapüspökibe áttelepedett halásztelki nemesek közül ( ma már nem létező Tisza-menti település, egykor Kengyeltől délnyugatra feküdt). A család két fő ága oszlott. Az egyik ág Hegedüs Demeteré volt, aki 1669. április 1-jén I. Lipót királytól – Trombitás Mátyással, Török Andrással és Fejér Mihállyal egyetemben – adományba kapta Szajolt. A másik ágat – valószínűleg testvére – Hegedüs János alapította, ő kimaradt az adománylevélből, de fiai 1701. június 30-án címeres nemeslevelet nyertek. A török hódoltság viszontagságai után az 1700-as évek elejére egyre jobban kialakult a Hegedüs család dominanciája. A falu nagy részét ők használták és a fontos iratok is hozzájuk kerültek (pl. az adománylevél is). A többi birtokos még nemességét sem tudta igazolni az összeírások során. 1747-ben a birtokos családok írásban rögzítették a birtokviszonyokat. E szerint a Hegedüs családnak jutott Szajol fele, a család két ága között igazságosan kettéosztva. Ez a birtokarány a későbbiekben is megmaradt, de nagyon elaprózódott – 1844-re már 80 részre -, így a család egyes tagjai már nagyon elszegényedtek, de a legtöbben még így is ragaszkodtak az ősi földhöz, nem költöztek máshova. (hu)
|
