| dbo:abstract
|
- Henry Pelham whig párti brit politikus, Nagy-Britannia miniszterelnöke 1743. augusztus 27-étől haláláig. Henry Thomas Pelham és Lady Grace Holles második fia volt. Westminsterben és az oxfordi Hart Hallban tanult. Ez utóbbi, ma már Hertford College néven, máig őrzi emlékét legelőkelőbb klubja, a Sir Henry Pelham Gentlemen's Sporting Society nevében. Önkéntesként szolgált a prestoni csatában 1715-ben, egy ideig a kontinensen élt, majd 1717-ben az East Sussex-i képviseletében tagja lett a . Ezt a körzetet 1722-ig képviselte. Erős családi befolyás és Robert Walpole ajánlása révén 1721-ben a Kincstár Lordja lett. 1724-ben hadügyminiszterként tagja lett a kormánynak. Ezt a pozíciót 1730-ban felcserélte a hadsereg finanszírozásáért felelős miniszter jóval jövedelmezőbb tisztére. Igazán azonban akkor került előtérbe, amikor kiállt Walpole súlyos vitákat kiváltó adóreformterve mellett. 1742-ben, a whig párt két szárnyának kibékülésével új kormány alakult, amelynek névleges feje előbb Spencer Compton, majd annak halálával Pelham lett, bár a valódi irányítás Lord kezében volt. Őt azonban a következő évben kiszorították a kabinetből, így ezt követően Pelhamet tekintették a kormány vezető alakjának, bár bátyjának is jelentős befolyása volt. Vele való alkalmankénti összetűzései megnehezítették a kormányzást. Pelham, erősen békepárti lévén, csekély lelkesedéssel és közepes sikerrel folytatta az osztrák örökösödési háborút, ám az ország, amely belefáradt a szakadatlan háborúskodásba, szinte szó nélkül beletörődött külpolitikájába. II. György király, miután saját terveit nem sikerült keresztülvinnie, 1746-ban ajánlatot tett William Pulteney-nek, ám számításait keresztülhúzta a Pelham fivérek lemondása, akik végül a király kérésére mégis hivatalban maradtak. 1749-ben a konszolidációs törvény elfogadásával újjászervezték a Brit Királyi Haditengerészetet. 1751 március 20-án elfogadták a naptárreformot: az új év kezdetét január 1-jére helyezték, a következő évtől pedig bevezették a Gergely-naptárat. Pelham egyik utolsó intézkedéseként elfogadták a házasságról szóló törvényt, amely megszabta a beleegyezés alsó korhatárát. Halálakor bátyja, Thomas, Newcastle hercege vette át a kormány vezetését. (hu)
- Henry Pelham whig párti brit politikus, Nagy-Britannia miniszterelnöke 1743. augusztus 27-étől haláláig. Henry Thomas Pelham és Lady Grace Holles második fia volt. Westminsterben és az oxfordi Hart Hallban tanult. Ez utóbbi, ma már Hertford College néven, máig őrzi emlékét legelőkelőbb klubja, a Sir Henry Pelham Gentlemen's Sporting Society nevében. Önkéntesként szolgált a prestoni csatában 1715-ben, egy ideig a kontinensen élt, majd 1717-ben az East Sussex-i képviseletében tagja lett a Parlamentnek. Ezt a körzetet 1722-ig képviselte. Erős családi befolyás és Robert Walpole ajánlása révén 1721-ben a Kincstár Lordja lett. 1724-ben hadügyminiszterként tagja lett a kormánynak. Ezt a pozíciót 1730-ban felcserélte a hadsereg finanszírozásáért felelős miniszter jóval jövedelmezőbb tisztére. Igazán azonban akkor került előtérbe, amikor kiállt Walpole súlyos vitákat kiváltó adóreformterve mellett. 1742-ben, a whig párt két szárnyának kibékülésével új kormány alakult, amelynek névleges feje előbb Spencer Compton, majd annak halálával Pelham lett, bár a valódi irányítás Lord kezében volt. Őt azonban a következő évben kiszorították a kabinetből, így ezt követően Pelhamet tekintették a kormány vezető alakjának, bár bátyjának is jelentős befolyása volt. Vele való alkalmankénti összetűzései megnehezítették a kormányzást. Pelham, erősen békepárti lévén, csekély lelkesedéssel és közepes sikerrel folytatta az osztrák örökösödési háborút, ám az ország, amely belefáradt a szakadatlan háborúskodásba, szinte szó nélkül beletörődött külpolitikájába. II. György király, miután saját terveit nem sikerült keresztülvinnie, 1746-ban ajánlatot tett William Pulteney-nek, ám számításait keresztülhúzta a Pelham fivérek lemondása, akik végül a király kérésére mégis hivatalban maradtak. 1749-ben a konszolidációs törvény elfogadásával újjászervezték a Brit Királyi Haditengerészetet. 1751 március 20-án elfogadták a naptárreformot: az új év kezdetét január 1-jére helyezték, a következő évtől pedig bevezették a Gergely-naptárat. Pelham egyik utolsó intézkedéseként elfogadták a házasságról szóló törvényt, amely megszabta a beleegyezés alsó korhatárát. Halálakor bátyja, Thomas, Newcastle hercege vette át a kormány vezetését. (hu)
- <api batchcomplete="">Henry Pelham (Laughton, East Sussex, 1694. szeptember 25. – London, 1754. március 6.) whig párti brit politikus, Nagy-Britannia miniszterelnöke 1743. augusztus 27-étől haláláig.Henry Thomas Pelham és Lady Grace Holles második fia volt. Westminsterben és az oxfordi Hart Hallban tanult. Ez uti, ma már Hertford College néven, máig őrzi emlékét legelőkel klubja, a Sir Henry Pelham Gentlemen's Sporting Society nevn. Önkéntesként szolgált a prestoni csatn 1715-ben, egy ideig a kontinensen élt, majd 1717-ben az East Sussex-i Seaford képviseletn tagja lett a Parlamentnek. Ezt a körzetet 1722-ig képviselte.Erős csalฝi befolyás és Robert Walpole ajánlása révén 1721-ben a Kincstár Lordja lett. 1724-ben hadügyminiszterként tagja lett a kormánynak. Ezt a pozໜiót 1730-ban felcserélte a hadsereg finanszírozásáért felelős miniszter jóval jövedelmez tisztére. Igazán azonban akkor került előtérbe, amikor kiállt Walpole súlyos vitákat kiváltó adóreformterve mellett. 1742-ben, a whig párt két szárnyának kibékülésével új kormány alakult, amelynek névleges feje el Spencer Compton, majd annak halálával Pelham lett, bár a val༽i irányítás Lord John Carteret kezn volt. Őt azonban a következő évben kiszorították a kabinetből, így ezt követᔞn Pelhamet tekintették a kormány vezető alakjának, bár bátyjának is jelentős befolyása volt. Vele való alkalmankénti összetűzései megnehezítették a kormányzást.Pelham, erősen békepárti lévén, csekély lelkesedéssel és közepes sikerrel folytatta az osztrák örökösési hปorút, ám az ország, amely belefáradt a szakadatlan hปorúskodásba, szinte szó nélkül beletörᔝött külpolitikáj. II. György király, miután saját terveit nem sikerült keresztülvinnie, 1746-ban ajánlatot tett William Pulteney-nek, ám számításait keresztülhúzta a Pelham fivérek lemondása, akik végül a király kérésére mégis hivatalban maradtak.1749-ben a konszolidผiós törvény elfogadásával újjászervezték a Brit Királyi Haditengerészetet. 1751 március 20-án elfogadták a naptárreformot: az új év kezdetét január 1-jére helyezték, a következő évtől pedig bevezették a Gergely-naptárat. Pelham egyik utolsó intézkedéseként elfogadták a házasságról szóló törvényt, amely megszabta a beleegyezés alsó korhatárát. Halálakor bátyja, Thomas, Newcastle hercege vette át a kormány vezetését. (hu)
- <api batchcomplete="">Henry Pelham (Laughton, East Sussex, 1694. szeptember 25. – London, 1754. március 6.) whig párti brit politikus, Nagy-Britannia miniszterelnöke 1743. augusztus 27-étől haláláig.Henry Thomas Pelham és Lady Grace Holles második fia volt. Westminsterben és az oxfordi Hart Hallban tanult. Ez utóbbi, ma már Hertford College néven, máig őrzi emlékét legelőkelőbb klubja, a Sir Henry Pelham Gentlemen's Sporting Society nevében. Önkéntesként szolgált a prestoni csatában 1715-ben, egy ideig a kontinensen élt, majd 1717-ben az East Sussex-i Seaford képviseletében tagja lett a Parlamentnek. Ezt a körzetet 1722-ig képviselte.Erős családi befolyás és Robert Walpole ajánlása révén 1721-ben a Kincstár Lordja lett. 1724-ben hadügyminiszterként tagja lett a kormánynak. Ezt a pozíciót 1730-ban felcserélte a hadsereg finanszírozásáért felelős miniszter jóval jövedelmezőbb tisztére. Igazán azonban akkor került előtérbe, amikor kiállt Walpole súlyos vitákat kiváltó adóreformterve mellett. 1742-ben, a whig párt két szárnyának kibékülésével új kormány alakult, amelynek névleges feje előbb Spencer Compton, majd annak halálával Pelham lett, bár a valódi irányítás Lord John Carteret kezében volt. Őt azonban a következő évben kiszorították a kabinetből, így ezt követően Pelhamet tekintették a kormány vezető alakjának, bár bátyjának is jelentős befolyása volt. Vele való alkalmankénti összetűzései megnehezítették a kormányzást.Pelham, erősen békepárti lévén, csekély lelkesedéssel és közepes sikerrel folytatta az osztrák örökösödési háborút, ám az ország, amely belefáradt a szakadatlan háborúskodásba, szinte szó nélkül beletörődött külpolitikájába. II. György király, miután saját terveit nem sikerült keresztülvinnie, 1746-ban ajánlatot tett William Pulteney-nek, ám számításait keresztülhúzta a Pelham fivérek lemondása, akik végül a király kérésére mégis hivatalban maradtak.1749-ben a konszolidációs törvény elfogadásával újjászervezték a Brit Királyi Haditengerészetet. 1751 március 20-án elfogadták a naptárreformot: az új év kezdetét január 1-jére helyezték, a következő évtől pedig bevezették a Gergely-naptárat. Pelham egyik utolsó intézkedéseként elfogadták a házasságról szóló törvényt, amely megszabta a beleegyezés alsó korhatárát. Halálakor bátyja, Thomas, Newcastle hercege vette át a kormány vezetését. (hu)
- Henry Pelham whig párti brit politikus, Nagy-Britannia miniszterelnöke 1743. augusztus 27-étől haláláig. Henry Thomas Pelham és Lady Grace Holles második fia volt. Westminsterben és az oxfordi Hart Hallban tanult. Ez utóbbi, ma már Hertford College néven, máig őrzi emlékét legelőkelőbb klubja, a Sir Henry Pelham Gentlemen's Sporting Society nevében. Önkéntesként szolgált a prestoni csatában 1715-ben, egy ideig a kontinensen élt, majd 1717-ben az East Sussex-i képviseletében tagja lett a . Ezt a körzetet 1722-ig képviselte. Erős családi befolyás és Robert Walpole ajánlása révén 1721-ben a Kincstár Lordja lett. 1724-ben hadügyminiszterként tagja lett a kormánynak. Ezt a pozíciót 1730-ban felcserélte a hadsereg finanszírozásáért felelős miniszter jóval jövedelmezőbb tisztére. Igazán azonban akkor került előtérbe, amikor kiállt Walpole súlyos vitákat kiváltó adóreformterve mellett. 1742-ben, a whig párt két szárnyának kibékülésével új kormány alakult, amelynek névleges feje előbb Spencer Compton, majd annak halálával Pelham lett, bár a valódi irányítás Lord kezében volt. Őt azonban a következő évben kiszorították a kabinetből, így ezt követően Pelhamet tekintették a kormány vezető alakjának, bár bátyjának is jelentős befolyása volt. Vele való alkalmankénti összetűzései megnehezítették a kormányzást. Pelham, erősen békepárti lévén, csekély lelkesedéssel és közepes sikerrel folytatta az osztrák örökösödési háborút, ám az ország, amely belefáradt a szakadatlan háborúskodásba, szinte szó nélkül beletörődött külpolitikájába. II. György király, miután saját terveit nem sikerült keresztülvinnie, 1746-ban ajánlatot tett William Pulteney-nek, ám számításait keresztülhúzta a Pelham fivérek lemondása, akik végül a király kérésére mégis hivatalban maradtak. 1749-ben a konszolidációs törvény elfogadásával újjászervezték a Brit Királyi Haditengerészetet. 1751 március 20-án elfogadták a naptárreformot: az új év kezdetét január 1-jére helyezték, a következő évtől pedig bevezették a Gergely-naptárat. Pelham egyik utolsó intézkedéseként elfogadták a házasságról szóló törvényt, amely megszabta a beleegyezés alsó korhatárát. Halálakor bátyja, Thomas, Newcastle hercege vette át a kormány vezetését. (hu)
- Henry Pelham whig párti brit politikus, Nagy-Britannia miniszterelnöke 1743. augusztus 27-étől haláláig. Henry Thomas Pelham és Lady Grace Holles második fia volt. Westminsterben és az oxfordi Hart Hallban tanult. Ez utóbbi, ma már Hertford College néven, máig őrzi emlékét legelőkelőbb klubja, a Sir Henry Pelham Gentlemen's Sporting Society nevében. Önkéntesként szolgált a prestoni csatában 1715-ben, egy ideig a kontinensen élt, majd 1717-ben az East Sussex-i képviseletében tagja lett a Parlamentnek. Ezt a körzetet 1722-ig képviselte. Erős családi befolyás és Robert Walpole ajánlása révén 1721-ben a Kincstár Lordja lett. 1724-ben hadügyminiszterként tagja lett a kormánynak. Ezt a pozíciót 1730-ban felcserélte a hadsereg finanszírozásáért felelős miniszter jóval jövedelmezőbb tisztére. Igazán azonban akkor került előtérbe, amikor kiállt Walpole súlyos vitákat kiváltó adóreformterve mellett. 1742-ben, a whig párt két szárnyának kibékülésével új kormány alakult, amelynek névleges feje előbb Spencer Compton, majd annak halálával Pelham lett, bár a valódi irányítás Lord kezében volt. Őt azonban a következő évben kiszorították a kabinetből, így ezt követően Pelhamet tekintették a kormány vezető alakjának, bár bátyjának is jelentős befolyása volt. Vele való alkalmankénti összetűzései megnehezítették a kormányzást. Pelham, erősen békepárti lévén, csekély lelkesedéssel és közepes sikerrel folytatta az osztrák örökösödési háborút, ám az ország, amely belefáradt a szakadatlan háborúskodásba, szinte szó nélkül beletörődött külpolitikájába. II. György király, miután saját terveit nem sikerült keresztülvinnie, 1746-ban ajánlatot tett William Pulteney-nek, ám számításait keresztülhúzta a Pelham fivérek lemondása, akik végül a király kérésére mégis hivatalban maradtak. 1749-ben a konszolidációs törvény elfogadásával újjászervezték a Brit Királyi Haditengerészetet. 1751 március 20-án elfogadták a naptárreformot: az új év kezdetét január 1-jére helyezték, a következő évtől pedig bevezették a Gergely-naptárat. Pelham egyik utolsó intézkedéseként elfogadták a házasságról szóló törvényt, amely megszabta a beleegyezés alsó korhatárát. Halálakor bátyja, Thomas, Newcastle hercege vette át a kormány vezetését. (hu)
- <api batchcomplete="">Henry Pelham (Laughton, East Sussex, 1694. szeptember 25. – London, 1754. március 6.) whig párti brit politikus, Nagy-Britannia miniszterelnöke 1743. augusztus 27-étől haláláig.Henry Thomas Pelham és Lady Grace Holles második fia volt. Westminsterben és az oxfordi Hart Hallban tanult. Ez uti, ma már Hertford College néven, máig őrzi emlékét legelőkel klubja, a Sir Henry Pelham Gentlemen's Sporting Society nevn. Önkéntesként szolgált a prestoni csatn 1715-ben, egy ideig a kontinensen élt, majd 1717-ben az East Sussex-i Seaford képviseletn tagja lett a Parlamentnek. Ezt a körzetet 1722-ig képviselte.Erős csalฝi befolyás és Robert Walpole ajánlása révén 1721-ben a Kincstár Lordja lett. 1724-ben hadügyminiszterként tagja lett a kormánynak. Ezt a pozໜiót 1730-ban felcserélte a hadsereg finanszírozásáért felelős miniszter jóval jövedelmez tisztére. Igazán azonban akkor került előtérbe, amikor kiállt Walpole súlyos vitákat kiváltó adóreformterve mellett. 1742-ben, a whig párt két szárnyának kibékülésével új kormány alakult, amelynek névleges feje el Spencer Compton, majd annak halálával Pelham lett, bár a val༽i irányítás Lord John Carteret kezn volt. Őt azonban a következő évben kiszorították a kabinetből, így ezt követᔞn Pelhamet tekintették a kormány vezető alakjának, bár bátyjának is jelentős befolyása volt. Vele való alkalmankénti összetűzései megnehezítették a kormányzást.Pelham, erősen békepárti lévén, csekély lelkesedéssel és közepes sikerrel folytatta az osztrák örökösési hปorút, ám az ország, amely belefáradt a szakadatlan hปorúskodásba, szinte szó nélkül beletörᔝött külpolitikáj. II. György király, miután saját terveit nem sikerült keresztülvinnie, 1746-ban ajánlatot tett William Pulteney-nek, ám számításait keresztülhúzta a Pelham fivérek lemondása, akik végül a király kérésére mégis hivatalban maradtak.1749-ben a konszolidผiós törvény elfogadásával újjászervezték a Brit Királyi Haditengerészetet. 1751 március 20-án elfogadták a naptárreformot: az új év kezdetét január 1-jére helyezték, a következő évtől pedig bevezették a Gergely-naptárat. Pelham egyik utolsó intézkedéseként elfogadták a házasságról szóló törvényt, amely megszabta a beleegyezés alsó korhatárát. Halálakor bátyja, Thomas, Newcastle hercege vette át a kormány vezetését. (hu)
- <api batchcomplete="">Henry Pelham (Laughton, East Sussex, 1694. szeptember 25. – London, 1754. március 6.) whig párti brit politikus, Nagy-Britannia miniszterelnöke 1743. augusztus 27-étől haláláig.Henry Thomas Pelham és Lady Grace Holles második fia volt. Westminsterben és az oxfordi Hart Hallban tanult. Ez utóbbi, ma már Hertford College néven, máig őrzi emlékét legelőkelőbb klubja, a Sir Henry Pelham Gentlemen's Sporting Society nevében. Önkéntesként szolgált a prestoni csatában 1715-ben, egy ideig a kontinensen élt, majd 1717-ben az East Sussex-i Seaford képviseletében tagja lett a Parlamentnek. Ezt a körzetet 1722-ig képviselte.Erős családi befolyás és Robert Walpole ajánlása révén 1721-ben a Kincstár Lordja lett. 1724-ben hadügyminiszterként tagja lett a kormánynak. Ezt a pozíciót 1730-ban felcserélte a hadsereg finanszírozásáért felelős miniszter jóval jövedelmezőbb tisztére. Igazán azonban akkor került előtérbe, amikor kiállt Walpole súlyos vitákat kiváltó adóreformterve mellett. 1742-ben, a whig párt két szárnyának kibékülésével új kormány alakult, amelynek névleges feje előbb Spencer Compton, majd annak halálával Pelham lett, bár a valódi irányítás Lord John Carteret kezében volt. Őt azonban a következő évben kiszorították a kabinetből, így ezt követően Pelhamet tekintették a kormány vezető alakjának, bár bátyjának is jelentős befolyása volt. Vele való alkalmankénti összetűzései megnehezítették a kormányzást.Pelham, erősen békepárti lévén, csekély lelkesedéssel és közepes sikerrel folytatta az osztrák örökösödési háborút, ám az ország, amely belefáradt a szakadatlan háborúskodásba, szinte szó nélkül beletörődött külpolitikájába. II. György király, miután saját terveit nem sikerült keresztülvinnie, 1746-ban ajánlatot tett William Pulteney-nek, ám számításait keresztülhúzta a Pelham fivérek lemondása, akik végül a király kérésére mégis hivatalban maradtak.1749-ben a konszolidációs törvény elfogadásával újjászervezték a Brit Királyi Haditengerészetet. 1751 március 20-án elfogadták a naptárreformot: az új év kezdetét január 1-jére helyezték, a következő évtől pedig bevezették a Gergely-naptárat. Pelham egyik utolsó intézkedéseként elfogadták a házasságról szóló törvényt, amely megszabta a beleegyezés alsó korhatárát. Halálakor bátyja, Thomas, Newcastle hercege vette át a kormány vezetését. (hu)
|
